A Záporozók csoport tagjai most már ifjakká cseperedtek. Néhány gyermeknek a tanítójaként, a néptánc körökön segítőként, mindig csodálom a gyermekek fejlődését, hihetetlen lelkesedését koncentráló képességét. Ugyan így a Zivatart is, az ők tevékenységét, előadásait szintén elemi osztályos koruk óta követem, néhányan tanítványaim voltak. Őket mind Csaba bácsi tanítja a néptáncra, de nem csak. Ezt az érti, aki látja, s érzi mindazt, amit tesz értük, velük. Hálásak vagyunk érte.
Egy ilyen maradandó élményben volt részem a 2021-es év első táncpróbáján is. Nagy lelkesedéssel, táncra való szomjúsággal érkeztek a próbára a gyermekek. Közel 25-30-an. Betöltötték a teret. Jó volt látni.
Ahogy Csaba bácsi nevezte „rozsdaoldás” volt. Három hét szünet után az új esztendőben megkezdődtek a heti egy alkalommal tartandó táncpróbák. Körbe álltak a gyermekek, és már érezni lehetett, hogy ma is nagyon jó lesz. A bemelegítés, a ritmusgyakorlatok ráhangoltak a tevékenység tárgyára. Kis ismétléssel tették helyre a moldvai magyar táncokat, mert most éppen ez „van a terítéken”. És a végére összeállt, robbant, áradt a lelkesedés, a figyelem, a fegyelem és a tánc iránti szeretet. Léptek, dobbantottak, forogtak, énekeltek, egymás szemébe néztek, TÁNCOLTAK. Érezték ők is, mi is. Csodáltuk, dicsértük őket. Számomra példa az ők néptánc iránti magatartásuk. Lehet tőlük, kell tőlük tanulni. Ez a következetes, fegyelmezett, szívvel-lélekkel, komoly tudással végzett munka eredménye. Ez a gyümölcs látszik beérni. A negyedik év „tánctanulás” vagy inkább életforma elsajátítás után nem csak szemmel látható az eredmény, hanem érezhető a levegőben is. Mással nem pótolható. Ezeknek a gyermekeknek már-már az életük részévé vált. Szívből szeretném, kívánom, hogy maradjon ez így mindig.
Kedves (Kristály) Annamária.
Nehéz szavakat találni arra az érzésre, ami összekovácsol bennünket.
Elsősorban megismerhettünk egy Csaba bácsit, aki átszellemült személyiségével magával ragadja a hagyományos értékrendet képviselő családokat, és ezen keresztül a gyerekeket. Az óvodás korban már apró lépéseket tevő gyerekeink egy nagybajuszú bácsit láttak még, aki elvarázsolta őket zenéjével, mondókáival, humorával. Aztán itt a kisiskoláskor, amikor már lélekből származó odatartozás, összetartozás mozgat mindenkit: barátságok, tanító nénik, szeretetben és jókedvben, nevetéssel és fáradtsággal vegyült hangulatban.
Valami megmagyarázhatatlan erő fogja össze csapatunkat; talán mindenkiből sokszorozódva az a „plusz”, ami lelkesedésből, kitartásból, önfeláldozásból, jókedvből, szeretetből, tisztaságból adódik össze.
És mindez miért?
Legyünk egymás számára biztos pont a nagybetűs Életben is a néptánc, a népi kultúra értékrendje által, legyünk mosoly, barátság; legyünk kicsit másabb jövő ebben a kifordult XXI. században. Legyünk múltunkat magunkban őrző, lelkünk legmélyebb bugyraiban elbújt-már csupán- érzés, ösztönös tudás tovább vivői. Aztán bontsuk ki, tárjuk fel, majd, ha sikerül, értsük meg, építsük be mindennapjainkba.
Hagyjunk nyomot egymásban!
Próbáljunk olyan Emberekké válni, mint akiket lelkünkbe zárva őrzünk tisztelettel.
Urus Tünde
Barátság, csapat, jókedv jelent meg a hétköznapokban a néptánc által. Lehetőség a jövőbe tekintve az apró táncoslábak számára. Fontos hogy felnőttként is tudjanak táncolni hisz a néptánc szabadságot nyújt minden kedvelőjének.
Székely Bernadett
Nagy öröm számunkra, hogy gyermekeink néptáncra járhatnak Domokoson!Elsősorban egy “biztos lábakon álló” közösséghez tartoznak, ahol az eredeti táncok, dalok, hagyományok által a múltjukat és önmagukat is megismerhetik. Ugyanakkor, az itt elsajátított értékek egy helyes irányt mutatnak, ami nekünk is segít az “életre nevelni” gyermekeinket. Sok erőt, egészséget és Isten áldását kívánjuk a további munkához!
Bodó Zsuzsa
