A bornyukot elhajtottam
Komámasszonyt megtalátam
Addig -addig diskuráltunk
Míg a csordát visszavártuk
Ne búsuljon, komámasszony,
Csak az Isten rozsot adjon,
Megisszuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit!
Az ördög es elvitt vóna’,
Ha féllitres ne lett vóna’,
A féllitres elékerül,
Ingem az ördög elkerül!
Szerettelek egy ideig,
Este nyolctól szeredáig,
Ugye babám sok szép üdő,
Száradjon beléd a tüdő!
A féllitres karimája,
Az én szívem koronája,
A féllitres elékerül,
Ingem az ördög elkerül!
Igyál, igyál, adj nekem es,
Szonnyan ne haljak meg én es!
Igyál Pista, iszik Jankó,
A pénzünknek nem kell zacskó!
Addig iszom a csárdába,
Míg egy lovam lesz a hámba,
Ha ló nem lesz, semmi sem lesz,
Azután a lúg es jó lesz!
Arra vigyájz öregasszon,
Hogy az ördög el ne kapjon,
Bihalbőrbe őtöztessen,
Pokolba bédöcögtessen!
Az ördög es elvitt vóna,
Ha féllitres ne lett vóna,
A féllitres elékerül,
Ingem az ördög elkerül!
Szürke juhnak rövid lába
Belévondozott a sárba (hordozott)
Azt gondoltam hogy az ágyba
S hát a térdig érő sárba
Kiment a ház az ablakon
Benne maradt egy vénasszony
Harminchárom foga héjja (hijja)
Mégis a guzsalyast várja .
Immár vendég jól mulattál,
Hazafelé indulhatsz már,
Uccu gazda, ragadj botra,
A vendéget indítsd útra.
Jó vagy uram verekedni,
De nem vagy jó szoknyát venni,
Ezt a szoknyát es úgy vettem,
Hogy a szemedet elköttem!
Nem láttam én télbe fecskét,
Most öltem meg egy pár csirkét,
Ettem annak zuzát-máját,
Csókolom a babám száját!
Látod rózsám, látod méges,
Hajzád jöttem, ha későn es.
Eljöhetek miden este,
Mert nem lakom olyan messze!
Én Istenem vigasztalj meg,
Hogy a búban ne haljak meg,
Addig iszom, míg egy ló lesz,
Azután a lúg es jó lesz!
A bornyúkot elhajtottam,
Komámasszonyt megtaláltam.
Addig-addig diskuráltunk,
Míg a csordát hazavártuk.
Arra vigyázz, öregasszony,
Hogy az ördög el ne kapjon.
Bihal bőrbe öltöztessen,
Pokolba bédöcögtessen.
Jó vagy uram veszekedni,
De nem vagy jó szoknyát venni.
Ezt a szoknyát es úgy vettem,
Hogy a szemedet elköttem.
A diófa vereset virágzik,
Édes rózsám ölembe játszodik.
Játszodj, babám, úgyse játszol sokáig,
Októbernek legelső napjáig!
Kalapomba nemzeti szín rózsa,
Hazajövök nyóc’ esztendő múlva,
Hazajövök, legénnek’ maradok,
Azt veszek el, akit én akarok.
Gyerünk, pajtás, vígan hazafelé,
A váradi nagy kaszárnya felé!
1890-esek ágya,
Üresen marad az nemsokára!
A gőzösnek a belseje sárgára van festve.
S azon visznek engem Budapestre.
S ott vannak a göndör hajú bosnyák lányok.
Én meg csak úgy betyárosan kacsintgatok rájok.
A gyergyai a gyergyai három öles utca,
Öreg bakák masíroznak rajta.
Elől az megy aki engem vezet,
Szervusz kedves kisangyalom add ide a kezed.
Ha felmegyek Budapestre, ott várnak rám százan.
Képeslapot küldök a rózsámnak.
Megkérdezem: szeret-e még úgy mint régen,
Mert ha nem, hát Budapesten száz is akad nékem.
Kiesett a, kiesett a kicsi pengő a zsebemből,
Kitagadott a babám a szívéből.
Hogyha kitagadott, nem maradok én árva,
Kapok én még szeretőt a magma falujába’.
Gyergyószentmiklós, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte Molnár Anna
A gyergyai szép ragyogós csillag ,
Vásárhelyi csárda felett villog.
Én es oda, oda való vagyok,
Ahol az a három csillag ragyog.
Bémegyek az alfalvi kocsmába,
Eszem, iszom, amíg kedvem tartja,
Kocsmárosné, tőccsön’ egy icce bort!
Hadd mossa le a torkamrúl a port!
Gyergyócsomafalva, 1911
gyűjtötte Molnár
énekelte Péter Mari
„A szárhegyi Kerekerdõ…”
(Gyergyószárhegy)
A szárhegyi Kerekerdõ, jaj de messze látszik,
Közepében egy barna kislány alszik,
Felkölteném, jaj de félek, megharagszik,
Aludj babám, aludj babám kivilágos virradatig.
Kiesett a, kiesett a pengõ a zsebembõl,
Kitagadott babám a szívébõl,
Hogyha kitagadott, úgysem maradok én árva,
Kapok én még, szeretõt a magam falujába.
Ablakomba virágcserép
Gyergyószentmiklós, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte Molnár Anna
Ablakomba virágcserép,
Az én uram mindig kereng.
Édes uram ne kerengjen,
Mert az nekem nagyon szégyen
A szomszédba asszonyt keres,
Azt hiszik engem nem szeret.
Jaj istenem hogy tiltsam el,
Hogy engem ne felejtsen el.
Veszek neki dohányt, pipát,
Hogy ne kapjon bennem hibát.
Veszek neki dohányt, pipát,
Hogy ne kapjon bennem hibát.
Jobb a tejföl mint az író,
Szentmiklóson nincs főbíró.
Főbíróra reá untak,
Főkapitányt választottak.
A rendőrök is nadrágba,
Egyforma kék szín kabátba;
Baloldalán van a kardja,
Csákójába’ fehér bojtja.
Piros betét a balkarján,
és fényes csillag a nyakán;
ujjas helyett köpönyege
hideg eső, hogy ne érje.
Addig iszom a csárdába,
Míg egy lovam lesz a hámba,
Ha ló nem lesz, semmi sem lesz,
Azután a lúg es jó lesz!
Arra vigyájz öregasszon,
Hogy az ördög el ne kapjon,
Bihalbőrbe őtöztessen,
Pokolba bédöcögtessen!
Az ördög es elvitt vóna,
Ha féllitres ne lett vóna,
A féllitres elékerül,
Ingem az ördög elkerül!
Aj, de nagy dolog
a csonka kéznek,
Nagy fát levágni
Az erőtlennek!
Körmetlen lévén
Ne hágj nagy fára,
Mert visszaesel
Fejed lágyára!
Én nem es hittem,
Nem es próbáltam,
Csak jó pajtásim
Házánál láttam.
Anyám, édesanyám,
Szívem, édesanyám,
Anyám, édesanyám,
Fölnevelő dajkám.
Mikor ringatgattál
A ringó bölcsőbe,
Ringatgattál volna
Kicsi koporsóba.
Mikor takargattál
Gyenge gyolcsruhába,
Takargattál volna
A földnek gyomrába.
Mikor született volt
A bánya tetején,
Eleresztett volna
Az Orotva vizén.
Hadd ettek volna meg
Tengernek halai,
Sirattak volna meg
Tengernek habjai.
Árva vagyok nincs gyámolom
Gyergyóalfalu, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte özv. Bicsakné
Árva vagyok nincs gyámolom,
Még a vizet is gyászolom;
Arról tudják, árva vagyok,
Egy házba egyedül vagyok.
Egyedül lakom egy házba’,
Titkos bánat szobájába.
Egyedül lakom egy házba’,
Titkos bánat szobájába.
Árva vót apám , anyám es,
Árván hagytak engemet es.
Hogy próbáljam meg én es
Ezt a szigorú életet
Nézem a csillagos eget,
Eszem az árva kenyeret.
Nézem a csillagos eget,
Eszem az árva kenyeret.
Nézem az eget s a földet,
Járok az alatt eleget.
Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás
Árkot mosott az orcámra,
Mint esővíz az utcára.
Árkot mosott az orcámra,
Mint esővíz az utcára.
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Bolyong elmém mint a felleg,
Romlik szívem mint az évek.
Bolyong elmém mint a felleg,
Romlik szívem mint az évek.
Az asztalon vót a laska
Gyergyószentmiklós, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
Az asztalon vót’ a laska,
Méges megette a macska!
Nem a macska, jajajaj, vót’ az oka,
Részeges a gazdasszonya!
S há ti máma mit gondoltok,
Hogy örökké csak civódtok?
Hogyha méges, jajajaj, háborogtok,
Hát ma mind ördögöt fogtok!
Egymást annyit, jajajaj, ne marjátok,
Nem vót’ kutya az apátok!
Ma nem ettem én egyebet,
Babám adott egy szem meggyet;
Azt is bánom, ajajajaj, hogy megettem
Szerelmemet elfeledtem.
Azétt, amétt restellik a sűrű
Gyergyóalfalu
Azétt, amétt restellik a sűrű,
Az ujjamba három ezüstgyűrű,
Ha nem ezüst, tudom nem réz,
Tyuhaj, régi szeretőm el nem vesz!
Azt hallottam, hogy a Tisza béfagyott (“marosszéki”)
GYERGYÓCSOMAFALVA, 1911.
gyűjtötte Molnár Antal
Azt hallottam, hogy a Tisza béfagyott,
Azt es igen, hogy a rózsám elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon es el örökre!
Nem szököm én a Marosba érette.
Hótul fehér az alfődi’ hegytető,
Ritka most az igaz szívű szerető.
Találtam én szeretőre, de oly egyre,
Oly egy álnok csalfa hitegetőre!
A zsidó lány nagyon kényes
Gyergyószentmiklós, 1910.
gyűjtötte Kodály Zoltán
A zsidó lány nagyon kényes,
A cipője nagyon fényes,
Trallalallalallala, trallalallalallala, trallalala.
Üssön meg babám a ménkő,
Akkora mint egy malomkő,
Trallala …
Tégedet es anyádat es,
Azt a huncut fajtádat iűes,
Trallala …
Ma csütörtök, holnap péntek,
Holnap után megyek férjhez,
Jár a farom, mint a frász,
Mint akit a hideg ráz, a sötétben.
Komámasszony drága lélek,
Adjon, nékem mihelyt kérek,
Jár a farom, mint a csép,
Mint akit a hideg csíp, a sötétbe.
Bánjad asszony
Gyergyóújfalu, 1907
gyűjtötte Bartók Béla
énekelte Mészáros Ferenc, 1980-as években
Bánjad asszony, bánjad,
Hogy lányodhoz járok,
Minél jobban bánod,
Annál jobban járok.
Nappal véle járok,
Éjjel véle hálok,
Paplanyos ágyába’
Jól bétakarózok. (purdékat csinálok)
Falu végén lakom,
Keress fel angyalom. A csendes folyónak
Csak zúgását hallom.
Csak azért szerettem
Falu végén lakni,
Oda jár a rózsám
A lovát itatni.
Nem lovát itatja,
Magát fitogtatja,
Szép piros orcáját
Vélem csókoltatja.
Szántottam, szántottam,
Hat ökröt hajtottam,
Minden fordulóba’
Páros csókot kaptam.
(Küsmúdi Bálint, Ditrói születésű, Budajenő)
Virágos kenderem,
Elázott a tóba’
Ha nem szeretsz babám,
Ne járj a fonóba.
Elejted orsódat,
nem lesz ki feladja,
Bánatos szívedet,
Ki megvigasztalja.
Bárcsak ingem valaki megkérne,
Hogy nekem is selyemfátyolt venne.
Én nem bánnám, mindennap megverne,
Csak belőlem friss menyecske lenne!
Gyenge harmat neveli a búzát,
Édesanyja neveli a lányát.
De idővel más viseli gondját,
Más is éli véle a világát.
Békény mellett nem jó járni élelem nélkül,
Szeretőt sem jó tartani szerelem nélkül.
Volt nékem egy szép szeretőm, de az olyan volt,
Ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg volt.
Harmadnapra megkérdeztem, téged mi lelt volt,
A szívemet a szerelem körül fogta volt.
Addsza’, rózsám, a kezedet, forduljunk egyet,
Menjünk ki a gyümölcsösbe, szakítsunk meggyet.
A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár,
Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.
Adsza’, rózsám, a kezedet, forduljunk egyet,
Menjünk ki a gyümölcsösbe, szakítsunk meggyet.
Be sok eső be sok sár
Gyergyóújfalu
gyűjtötte Molnár Antal 1911
énelte Nagy Máténé
Be sok eső be sok sár
Be sok legény megcsalt már
Ha még ez az egy megcsal
S megátkozom hogy meghal
Úgy szeretem a barnát
Mint a borízű almát
Annál inkább a szőkét
Mint a szőlőszemecskét
Bolondság vót – Gyergyóalfalu
Bolondság vót nádhoz bízni,
Mert fel szokott szépen nőni.
A szél kezdi legyengetni,
Mindenfelé kezd hajlani.
Hajlik hajzám, hajlik máshoz,
Hajlik egy idegen párhoz,
Kivel szüvem dicsekedett,
Attól elidegenedett.
Kelj fel rózsám, mert megvirjad,
Feljött a szép hajnalcsillag!
Dehogy feljött, még hajnal sincs,
Bánatunknak még vége sincs!
Cukorrépát nem jó dombra ültetni
Gyergyóújfalu, 1907 augusztus.
gyűjtötte Bartók Béla
Cukorrépát nem jó dombra ültetni,
Özvegyasszony lányát nem jó szeretni.
Egyszer mondtam, egyszer mondtam valamit a lányának,
Rögtön ’bément s elmondta az anyjának.
De az anyja, de az anyja azt felelte reája:
Hagyjad lányom minden legény szavára.
Kiskertemben cukorrépát kapáltam,
Közepibe zsidókölyket találtam.
Hazavittem, hazavittem a faszát megnyúzattam,
Este-reggel forró vízzel locsoltam.
Mégis annak, mégis annak elhervadt a gulája,
Rongyos zsidó kinek nincsen szakálla!
Csak azt szánom bánom – Gyergyócsomafalva
Csak azt szánom-bánom,
Tőled el kell válnom,
Sok utánad való
Járásim sajnálom!
Vaj meghalok érted,
Vaj magamnak teszlek,
Vaj piros véremmel
Fődet festek értek.
Olyan vagy te rózsám
Az irigyek előtt,
Mint erdőbe gyopár
A jó kaszás előtt.
Csiripel a nyári fecske, szépen szól
GYERGYÓCSOMAFALVA, 1911
gyűjtötte Molnár Antal
énekelte Békei János
Csiripel a nyári fecske, szépen szól,
Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól.
Ne haragudj, gyenge rózsám, sokáig,
Mert nem hagylak koporsóm bézártáig.
’Aj Istenem vajon mi lett énvelem,
Gyászba borult a tiszta j’ég felettem.
S azért borult gyászba j’ az ég felettem,
Hogy elhagyott kit igazán szerettem.
Törött ágról messze repült a madár,
’S édes rózsám be igazán megcsaltál.
S ha j’elmégy es mindenütt azt kévánom,
Hogy az út előtted rózsájé’ váljon.
’S még a fű es édes almát teremjen,
’S a te szíved engem el ne felejtsen.
Törött ágról messze reppen a madár,
Régi rózsám, be igazán megcsaltál!
Ha elmész es, mindenütt azt kévánom,
Hogy az út előtted rózsájé váljon!
Még az út es édes almát teremjen,
A te szüved engem el ne feledjen!
Csütörtökön virradóra,
Megy a kislány a folyóra.
Kezét lábát mossa,
Meg is szappanozza a folyóba.
Elvitte a víz a szappant,
Utána küldte a kappant.
Míg a kappan mászott,
A szappan elázott a folyóba.
Én elmennék tihozzátok,
De hamis a ti kutyátok.
Kösd meg a kutyádat,
Csókolom a szádat minden este.
De szeretnék hajnal csillag lenni,
Babám ablakába beragyogni.
Beragyognék hozzája hajnalba,
Csókot kérnék tőle utoljára.
Szánom bánom, hogy mit cselekedtem,
Hogy én véled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem csak szóba,
Sajnálom de nem tehetek róla.
Dombon van a Róza néni háza,
Van már néki férjhez adó lánya.
Van is néki szép selyem takaró,
Ez a kislány jaj de nekem való.
Szánom, bánom hogy megházasodtam,
Legénységem gyászba borítottam.
De már nékem nem szabad leányt szeretni,
Nem szabad a büszke lányok után járni.
Debrecenbe mentem, akadtam egy házra…
Gyergyóújfalu, 1907
gyűjtötte Bartók Béla
Debrecenbe mentem, akadtam egy házra,
Mely házigazdának vala két szép lánya.
Szüvesen traktáltak kávéval, kalácsal,
Borral, pecsenyével s tőtött káposztával.
Szeretnék itt rózsám, tovább is mulatni,
Kegyes személyeddel egy párnán aludni.
De nincs abba módom tovább itt mulatni,
Kedves pajtásomhoz kellene húzódi.
Felülék lovamra s minden jót kívánék,
Az én galambomtól szomorún elválék.
Édes kedves gyenge rózsám, csak egyet mondok
GYERGYÓSZENTMIKLÓS,
Édes kedves gyenge rózsám, csak egyet mondok,
A szüvemről eloszolnak minden gondok.
Hazakésérlek éccakára,
Tudom, megszógálod virradtára.
A te súlyos nyavalyádból adjál nekem es
Hadd érezzük mind a ketten: magad es én es
tralalalalala, tralalalalala .
Az én rózsám olyan beteg, talán meg es hal,
Ha meg nem hal, kénoson nyög, nekem lesz a jaj.
jajaja ja ja…
Beteg az én rózsám anyja kénosan síndik
Mikor felkel az ágyából jól eszik -iszik
tralalalalala, tralalalalala .
Beteg az én rózsám anyja, az ágyba fekszik.
Beteg az én rózsám anyja, az ágyba fekszik.
Hogyha felkél az ágyából, jót eszik-iszik,
Hogyha felkél az asztaltól, újból lefekszik.
Még betegebb az én rózsám, talán meg es hal,
Hogyha nem hal, kénoson nyög, az es nekem baj.
A te súlyos nyavalyádból adjál nekem es,
Érejzük sz mind a ketten, érejzem én es!
Egy nagyorrú bolha…
Gyergyószentmiklós, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
Egy nagy orrú bolha úgy nálunk kapott vót,
Ebéden vacsorán mindig csak nálunk vót.
De annak a szeme olyan szörnyű nagy vót,
Mikor kinyitotta a ház világos vót.
De annak az orra olyan szörnyű nagy vót,
Hogy a ház padlását mind fellyuggatta vót.
De annak a körme olyan szörnyű nagy vót,
Hogy a ház ’ódalát mind le körmőte’ vót.
De annak a hasa olyan szörnyű nagy vót,
Hogy a Maros vize mind belé szakadt vót.
Nem adnám a jó bort a rossz pálinkáért,
A magyar menyecskét az oláh fátáért.
Mer az oláh fáta a pucukba’ hever,
A puckba’ hever, mamaligát kever.
A magyar menyecske olyan, mint a fecske
Amit reggel megígér, nem tagadja este.
Virágos kenderem, elázott a tóba’
Ha nem szeretsz babám, ne járj a fonóba.
Elejted orsódat, nincs aki feladja,
Bánatos szívedet, ki megvigasztalja.
Hazajő a babám s eljő’ a fonóba,
Lesz aki az orsómat ki feladogassa.
Elment az én rózsám idegen országba,
S írja levelébe, hogy menjek utána.
Nem megyek utána, idegen országba,
Inkább meggyászolom fekete ruhába (gúnyába).
Elindultam Gyergyó felé
Gyergyóalfalu
Elindultam Gyergyó felé,
Alfalun es átalmenék,
A Maros hídján leülék.
Két szép rózsa nyílt előmbe,
Nincsen gondom mosdóvízre,
Hull a könnyem kebelemre.
El kell mennem a földemről,
Búcsúzni szép nemzetimtől.
Nehéz válni szerelmemtől,
Az én drága kedvesemtől.
No mégeccer megcsókollak,
Azután Istennek hagylak,
Tartson Isten egészségbe,
Láthassalak víg örömbe!
„Elmennék a zõd erdõbe sétálni…”
(Gyergyóremete)
Elmenék a zõd erdõbe sétálni,
Leülék egy tölgyfa alá pihenni.
Nyugvásimban elaluvék oly szépen,
Odajöve filibili szép madár.
Hoza nekem körme között cédulát,
Abba hozá szép szeretőm szándékát.
Maros partján két szép zõd ág hajlandó,
Reá szállott két szép madár illendő.
Egyik madár Angi József illendő,
Másik madár Szabó Kati hajlandó.
Elment az én rózsám…
Gyergyóremete, 1907
gyűjtötte Bartók Béla
énekelte Angi Józsefné
Elment az én rózsám idegen országra.
Írja levelibe’, menjek el utána.
Nem megyek utána idegen országba.
Inkább meggyászolom fekete gúnyába.
Délig feketébe, délután fehérbe’(délelőtt fehérbe’ délbe’ feketébe’)
Este nyolc órától tiszta rózsaszínbe.
Elment, elment az én párom
Gyergyóalfalu
Elment, elment az én párom,
Le az úton, egy fűszálon.
Ejhaj, hogyha elment, visszavárom,
Ölelő karomba zárom!
Látod, rózsám, látod, méges,
Hajzád jöttem, ha későn es.
Ejhaj, eljöhetek minden este,
Mert nem lakok olyan messze!
Sárit megcsípte egy darázs,
Hasa alatt lett egy forrás.
Ejhaj, az a forrás ne lett vóna,
Szüvem érte ne fájt vóna!
Sárit megcsípte egy dongó,
Hasa alatt lett egy hordó.
Ejhaj, az a hordó ne lett vóna,
Szüvem érte nem fájt vóna!
Elment uram a Putnára
Haza jő holnap utánra
Ej haj ej haj korcsováré rip rop rop
Ha hazajő hazavárom
Az ágy alá jól bevágom
Ej haj ej haj korcsováré rip rop rop
Főzök neki jó vacsorát
Köménymagos istennyilát
Ej haj ej haj korcsováré rip rop rop
Az én uram olyan forma
Mintha bival bornyú volna
Ej haj ej haj korcsováré rip rop rop
Majd kihajtom a mezőre
Hazahallik a bőgése
Ej haj ej haj korcsováré rip rop rop
„Elvesztettem a kecskémet…”
(Gyergyó)
Elvesztettem a kecskémet megver anyám érte,
Amott látok feketéket vajon nem azok-e.
Hej, azok nem azok, azok szenes csutakok,
Többet nem aluszok.
Elvesztettem a kecskémet többet nem aluszom,
Megtaláltam a kecskémet máskor es aluszom.
Jaj, azok nem azok, azok szenes csutakok,
Többet nem aluszok.
Én elmentem vizitába túrót adtak nékem,
Hazamentem lefeküdtem majdnem megdöglöttem.
Jaj, jula, julcsa a hátulja puska,
Szája a muzsika.
Én elvettem egy vénasszonyt mit csináljak véle,
Karót dugtam a seggébe hadd dülöngjön véle.
Hej, jula, julcsa a hátulja puska,
Szája a muzsika.
Én az éjjel nem aludtam – Gyergyóremete
Én az éjjel nem aludtam egy órát,
Hallgattam a kisangyalom panaszát.
Éjfél után elzsibbad a két karom,
Mert a babám panaszait hallgatom.
Kiskertemben van egy nagy fa, de magos!
Tetejibe van egy alma, de piros!
Aki aztot leszakajsza, s megeszi,
A szüvéről a bánatot leveri!
Száraz fáról lecsepegett az esső,
Az én babám a világon legelső!
Ha nem kacag egy araszos a szája,
De ha kacag, a hármot es kiállja!
Epret málnát szedtem...
Orotva, Csirilla János
Epret, málnát szedtem a zöld erdőben,
Össze törtem a ruhámat.
Össze törted a bánatos szívemet, amióta én nem járok
Amióta te nem jössz el énhozzám.
Röcsögős a csizmám amit vett a babám
Katalinkor a vásárba’. Valahányat lépek
Mindig azt röcsögi, soha se’ szerettelek
Mióta megismertelek igazán.
Fakó lovam – Gyergyószentmiklós
Fakó lovam térdig áll a sárba,
A gazdája mulat a csárdába.
Mulass, gazdám, mulass utoljára,
Holnap visznek idegen országba!
Búja lehet annak a kis madárnak,
Akit ősszel kalickába zárnak,
Há annak a gyergyai legénnek,
Akit ősszel katonának visznek!
Fecském, fecském, édes fecském,
vidd el az én levelecském,
Vidd el, vidd el, tyuhaj messze tájra,
tedd a babám ablakába
Fehér fuszulyka virág
Gyergyóditró
Fehér fuszulyka virág
Gyere hozzám napvilág
Gyere hozzám sötétbe
Ica te ,hadd üljek az ölödbe.
Nem ülök én sokáig
Csak huszonnégy óráig
Annyi az a huszonnégy óra
Ica te , mint éppen egy minuta.
Mikor hegedülgettünk,
Pengettük a húrokat,
Ica te, ittuk a jó borokat.
Száraz fuszulyka virág,
Jere hozzám napvilág,
Jere hozzám setétbe’
Ica te, hadd üljek az ölödbe.
Zabot eszik az ökröm,
Ha megeszi, bekötöm.
Úgy megyek a babámhoz,
Ica te, tudom, elvár magához.
Édesanyám, a szoknyám,
Árendába kiadnám.
Hadd el lányom, ne add ki,
Ica te, mer’ én sose’ adtam ki.
Feleségem, ki a házból
Gyergyószentmiklós, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte Kozma Klára
Feleségem, ki a házból, (Asszony, asszony)
Most jövök a korcsomából!
Tálat, csiprot, fazekakot
Mind fejedbe borogatom!
Ember, ember, ki a házból,
Most jövök a fonóházból!
Guzsaly talpa a fejedbe,
Orsó hegye a szemedbe!
Feleségem, ne szólj nagyon,
Mert a páca nálam vagyon!
Én se fogom magam hagyni,
Szemem szőrit mind kiszedni!
Engem uram úgy szeretett,
cseberrúddal fenyegetett.
Az én lábam úgy kijárja
mint a Kossuth kabalája
Fölszántom én a gyergyai nagy utcát
Vetek belé piros pünkösdirózsát
Magamat is belevetem alája
Aki szeret, szakítson le magának.
Fölszántom én a gyergyai temetőt
Engem temessenek bele legelőbb
Elől engem, azután a babámat,
Ne találjon szebb szeretőt magának.
Gyéren vettem a kenderem…
Gyergyócsomafalva,
Gyéren vettem a kenderem, gyakran termett rajta,
Nem kell nékem a kender, csak a pozdorjája.
Tüzet rakok alája, megfűtözök rajta,
Megszárítom a galambom gyolcsgatyáját rajta
//: Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Csókolj meg édes rózsám, meggyógyulok én. ://
Nem vagy legény Berci, nem mersz megcsókolni,
Pedig leány létemre merek csókot adni.
Adtam, adok is, az ügyes legénynek,
Hisz' jól tudom magamról, hogy jól esik szegénynek.
Adtam, adok is az ügyes leánynak
Hisz jól tudom magamról, hogy jól esik hitványnak
Olyan vetett ágyam vagyon a gerendát éri,
Nem is adják szegénynek, hogyha gazdag kéri.
Hess légy, ne szállj rám…
Kértek engem Remetére, oda nem adának,
Csomafalvi bognyesőnek odaloccsintának.
Hess légy, ne szájj rám…
Átal mentem Újfaluba írót adtak nékem,
Hazamentem lefeküdtem, majdnem megfeszültem.
//: Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Adj egy csókot édes rózsám, meggyógyulok én. ://
Gyergyó felé fejér az ég …
Gyergyóalfalu, 1911
gyűjtötte Molnár Antal
énekelte özv. Bicsak Lajosné
Gyergyó felé fejér az ég
Édes rózsám élhetsz- e még
Élek szívem nem hóttam meg
Ej szerencsédre maradtam meg.
Zúg a harang vasárnapra,
Ne várj rózsám a templomba.
Szolgálónak nincs vasárnap,
Éjjel nappal parancsolnak.
Minden vasárnap délután,
Nálam nélkül táncolsz babám.
Táncolj babám ne várj engem,
Ne kesergesd az én lelkem.
Délután esik az eső,
S elment a kedvem kereső.
Kitől vártam édes csókot,
S kedvem szerint való csókot.
S elment, elment az én párom,
Járjon békével, nem bánom.
S ha elmentél, járj békével,
Rólam se feledkezzél el.
S akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
S akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
Szerettelek rózsám nagyon,
De már annak vége vagyon.
Annak isten jót ne adjon,
Aki miatt vége vagyon.
Sót, kenyeret, fát ne adjon,
Szeretetlen társat adjon,
Kivel szíve ne nyugodjék,
Mindig értem bánkódozzék.
S fogjon meg a szájam átka,
Kötelén forogj az ágyba’,
Átkom fejed felett járjon,
Mikor kérem, reád szálljon.
Ha folyóvíz vónék – Gyergyóalfalu
Ha folyóvíz vónék,
Bánatot nem tudnék,
Hegyek közt, völgyek közt
Szép csendesen folynék.
Hegyek közt, völgyek közt
Szép csendesen folynék.
Martot mosogatnék,
Füvet újítanék,
Szonnyu madaraknak
Innyok adogatnék.
Innyok es, ennik es,
Bánatot nekik es.
Sír az út előttem,
Bánkodik az ösven,
Még az es azt mondja:
Áldjon meg az Isten!
Áldjon meg az Isten
Minden jovaival,
Mint kerti violát
Drága illatokkal!
„Ha kimegyek arra, magos tetõre…”
(Gyergyótekerőpatak)
Ha kimegyek arra, magos tetőre,
Találok, én szeretőre kettőre.
Nem kell nékem sem a kettő, sem az egy,
Csak szeressen, aki eddig szeretett.
Jaj, Istenem, de víg voltam ezelőtt,
Míg a rózsám eljárt a kapum előtt.
Amióta nem jár a kapum előtt,
Még a víz sem folyik úgy, mint ezelőtt,
Amióta eljár a kapum előtt,
Még a víz is jobban folyik, mint ezelőtt.
Sárgadinnye, ződ uborka s vadretek,
De semmire való legényt szeretek.
Nem bánom én, ha semmire való is,
Semmire való vagyok magam is.
Nem messze van az én babám lakása,
Ide látszik az ő tornácos háza,
Bús gerlice szokott reá leszállni,
Jaj de bajos tőled rózsám megválni.
(Másik dallammal)
Ha kimegyek arra, magos tetőre,
Találok, én szeretőre kettőre.
Ej baj, baj, baj de nagy baj,
Hogy a feleségem csicse olyan mint a vaj.
Félre innen nehéz bánat félre bú,
Az búsuljon ki még nem volt szomorú.
Ej, baj, baj, baj, de nagy baj,
Hogy kilenc kicsi bornyús tehen s még nincs vaj.
Ha nem tudod, rózsám, hol lakom,
Gyere nálunk, majd megmutatom.
Ott lakom a rózsa piacon,
Utcára nyílik az ablakom.
Ha nem tudod, rózsám, hol lakom,
Gyere nálunk, majd megmutatom.
Ott lakom a Vidra belibe’,
Fűzfa nyílik a ház végibe’.
Törökbúza, csokány, ragodály,
Megcsókollak, rózsám, csak megállj.
Ha nem tudod, rózsám, hol lakom,
Gyere nálunk, majd megmutatom.
„Ha sört iszom, részëg vagyok tölle…”
(Gyergyócsomafalva)
Ha sört iszom, részëg vagyok tölle, de tölle,
Szid az asszony, nem törõdöm vélle, vélle.
Hazamegyek, lefekszem melléje, melléje,
Itt a hátam, beszélgessen vélle, vélle.
Ijaha, haha, csuhajja, haha,
Nem lëhet az ember fából,
Ki kell rúgni / Néha kirúg a hámfából.
Illegõ ja billegõje, volt a fene soha jó!
Itt a bor és itt pálinka, itt mulat a részeg banda.
Bor, pálinka, gólya orra, koppantója, egyenes görbe fakerék,
Ó, de szép, milyen szép ez a háromlábú szék!
Haragszik a Nap a Holdra
Haragszik a Nap a Holdra,
A Hold es a csillagokra,
A csillagok a fekete felhőkre,
Én a régi szeretőmre.
Kibékült a Nap a Holddal,
A Hold es a csillagokkal,
A csillagok a fekete felhőkkel,
Én a régi szeretőmmel.
Árok, árok, de mély árok,
Nem gondoltam, hogy így járok.
Beléestem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok.
Harangoznak vecsernyére Gyergyóújfalu
Harangoznak vecsernyére,
Jere pajtás az erdőre,
Az új útnak tetejire,
Az új útnak tetejire!
Tatár havasra érkeztem,
Ott egy cseppet szenderegtem,
Mikor esmég felébredtem,
Három medvével küzsdöttem.
Úgy feredtem a vérembe,
Mint kicsi hal a tengerbe.
Úgy feredtem a vérembe,
Mint kicsi hal a tengerbe.
„Harangoznak vecsérnyére…”
Gyergyóújfalu – 1907
Gyűjtő: Bartók Béla
Harangoznak vecsërnyére,
Jere pajtás az erdőre,
Az új útnak tetejire,
Az új útnak tetejire.
Mindën embernek meghagyom,
Nyisd ki apám a kapudat,
Halva hozzák szép fiadat;
Sirass anyám, ne bízd másra,
Most siratsz meg utoljára.
Sirassatok meg leányok
Úgy es tudom, hogy sajnáltok
Sötét rëggel fát ne vágjon,
Mer én sötét reggel vágtam,
Szerëncsétlen órán jártam.
Testem törött a bokorba,
Vérem kihulott a porba.
A madarak pásztorlták,
Ének szóval virasztották.
Azt a gazdája megtudta,
Mindjár utána indula.
Meg van a koporsó festve,
Uti Miska fekszik benne…
Házigazda, aluszol-e…
Karácsonyi köszöntő – Gyergyócsomafalva, 1911.
Házigazda aluszol-e?
Ily sokáig még nyugszol-e?
Serkenj fel álmodból,
És kelj fel ágyadból,
Mert jöttünk tehozzád.
Mondd meg, hogy jó szívvel látsz-e,
Házadba bébocsájtasz-e?
Mert ha nem, megtérünk,
Megyünk, honnan jöttünk,
Más szállást keresünk.
Kívánjuk, Isten éltessen,
Mindenben szerencséltessen,
Kívánjuk szívesen:
Az Isten éltessen.
Virradtál neved napjára,
Óhajtott boldog órádra,
Kit rég óhajtottál,
Most reájutottál,
Víg óráján. Ámen
Házigazda/Háziasszony, azt susogja,
Van egy korsó pálinkája,
Ha jól meg nem cukrozza,
Tőlünk megihassa.
Házigazda/Háziasszony, azt susogja,
Van egy korsó piros bora,
Ha jól meg nem cukrozza,
Tőlünk megihassa.
„Ideje bujdosásomnak…”
Gyergyóújfalu – 1907
Gyűjtő: Bartók Béla
Ideje bujdosásomnak,
Eljött már utazásimnak,
Sok okai vadnak annak,
Az én elbujdosásimnak.
Zöd az útnak a két széjje,
De bánatos a közepe!
Másérodzom búval benne,
Masérodzom búval benne.
|: A két lábam masérodzik,
A két szemem búsalkodik. :|
Fejem felett a nagy fëlhő,
De nem abból hull az eső,
A két szemem sűrű felhő,
Mind onnét csurog az eső.
Idehaza a legénynek,
Nincsen becsüje szegénynek,
Mert itthon inkább kedveznek
Az idegën jövevénynek.
|: Ha a tengeren túl megyek,
Ott es jó hírt-nevet szerzek :|
De itthon nem fogják tudni
|: Szegény fejem él-e, hal-e :|
S az életbe’ módja van-e.
Isten veled, jó pajtásim,
Barátim, s felekezetim,
Akik velem jót tettetek,
Isten fizesse meg nektek.
Akik velem jót tettetek,
Isten fizesse meg nektek,
Hosszabbítsa meg éltetek,
Hogy őtöt dicsérhessétek.
Angyalidat, én Istenem,
Küldjed, vezérijjen engem,
Hogy őröjzön, s oltalmajzon,
Ahol nem üsmérnek engem!
Áldás a Szentháromságnak,
Isten fia szent anyjának,
Ki angyalt küld kalauznak,
Az igaz úton járóknak.
Igyál, igyál
Gyergyóújfalu
Igyál, igyál, s adj nekem es,
Szonnyan ne haljak meg én es!
Szerusz, szerusz, te jó barát,
Ki-ki tudja maga baját, csuhajja!
Én es tudom a magamét,
Más es tudja a magáét.
Én es tudom az enyimet,
El es igazgatom őket, csuhajja!
Haja, haja, meg ne hallja:
Szeretőmnek kondor haja.
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta!
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta, csuhajja!
Ne búsuljon, komámasszon,
Csak az Isten rozsot adjon!
Csak az Isten rozsot adjon!
Annak egy csepp levet adjon!
Megigyuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit, csuhajja!
Jobb pajtás, ha tés es
Meg nem házasodol,
Szintén a konyháról
Nem es gondoskodol!
Kell a gazdasszonnak
Szita, resta, kalán,
Mindég azt akarná,
Hat ökröt hajtanál!
Majd ott es vakarod,
Ahol az nem viszket,
Ha a feleséged,
Dógatlan el lehet!
Látom a garatra
Most jól felöntöttél,
A sámsondi borból
Jól béhörpentettél!
Kocsmárosné ződ alsó szoknyája
Gyergyócsomafalva ,
Kocsmárosné ződ alsó szoknyája,
Szolgálónak karmazsin papucsa,
A gazdának rongyos a gagyája,
Likas a dolmánnya, dolmánnya!
Ez a kicsi szilvafa, szilvafa,
Be sok szilva van rajta, van rajta!
S há az a vén vackorfa, vackorfa!
Csak két bingyó csüng rajta, csüng rajta!
Árt a víz a csizmának, kapcának,
Vén ember bocskorának, korának,
Kisasszon papuccsának,puccsának,
Árt az ember gyomrának, gyomrának!
Egy cseppet se siessünk, kapdossunk,
Itt a jó gyep, etessünk-itassunk!
Itt a kocsma, hopp, megállj, hopp, megállj,
Itt a jó bor, most igyál, most igyál!
Megüzenem az édesanyámnak,
Fehér szoknyát varrasson lányának!
Fehér szoknyát, hat felhajtásosat,
Piros cipőt fekete sarokkal!
Gyenge harmat neveli a búzát,
Édesanyja neveli a lányát,
De idővel más viseli gondját,
Más is éli véle a világát!
Bárcsak engem valaki megkérne,
A vállamra selyem kendőt venne,
Én nem bánom mindennap megverne,
Így belőlem friss menyecske lenne!
Kovács legény pengeti a vasat
Orotva, Csirilla János
Kovács legény pengeti a vasat, de búsan kopogtatja.
Odahaza a babáját más legény csalogatja.
Ne csald meg a bánatos szívemet, azt a kutya betyár mindenedet.
Ej jobb lett volna ‘ja kisangyalom karjai közt pihenni, de meghalni.
Szép élet a tüzér élet, de sokat kell szenvedni.
Egy kislányér’ egy ügyes barna lényér’ három évet szolgálni.
Bajnét van az oldalamon, ügyes barna kislány a jobb vállamon.
Ej jobb lett volna ‘ja kisangyalom karjai közt pihenni, de meghalni.
„Árpalisztbõl tojás nélkül…”
(Lakodalmi nóták - A leves nótája)
Csomafalva:
Árpalisztbõl tojás nélkül, jó laska leves,
Dicsértessék az Úr Jézus áldott szent neve,
/: Boldogságos Szûz Mária minket segíts meg,
Hogy ezt a csepp laska levest együtt együk meg,
Atyám hallgasd meg! :/
Árpalisztbõl tojás nélkül, laskát csináltunk,
Az csak a jó Isten tudja mennyit kínlódtunk,
/: Boldogságos Szûz Mária minket segíts meg,
Hogy ezt a csepp laska levest együtt együk meg,
Atyám hallgasd meg! :/
Újfalu:
Három fehér réce tojás, három fekete,
Dicsértessék az Úr Jézus áldott szent neve,
/: Boldogságos Szûz Mária minket segíts meg,
Hogy ezt a csepp laska levest együtt együk meg,
Atyám hallgasd meg! :/
(Lakodalmi nóták - A sült nótája – Gyergyó)
Elment a tyúk vándorolni
Nem jön vissza többé tojni,
Majd visszajön sülve-főve,
Nem ül, a kakasülőre.
Lakodalmi nóták – A szilvakompót nótája (Gyergyó)
Szilva, szilva jó szilva szájunk ízit
Szilva, szilva jó szilva szájunk ízit
Éljen az, éljen az, éljen köztünk az igaz, az igaz barátság, szabad a mulatság!
Ezt a cseppet megiszom, csak a fene kint hagyom,
Éljen az, éljen az, éljen köztünk az igaz, az igaz barátság, szabad a mulatság!
„Ludaim, ludaim…”
(Gyergyóditró)
Ludaim, ludaim
Tizenketten vattok;
Mind a tizenketten
Mind fehérek vattok.
Csak az anyjok tarka,
Az is szürkés-barna;
Csak az anyjok tarka,
Az is szürkés-barna.
Csak kettõ volt tarka,
Harmadik az anyja;
Csak kettõ volt tarka,
Harmadik az anyja;
Elhajtottamludam
Duna közepébe;
Vejszen oda uram,
Jöjjön haza ludam.
Jöjjön haza ludam!
Vejszen oda uram,
Jöjjön haza ludam,
Vejszen oda uram!
Mégse vesszen szegény,
Mer jó kaszás legény!
Mégse vesszen szegény,
Mer jó kaszás legény!
„Maros vize kertünk alját kimosta…”
(Gyergyócsomafalva)
Maros vize kertünk alját kimosta,
A szívemet nehéz bánat szorítja.
Addig öli a szívemet a bánat,
Míg csak párja nem leszek a babámnak.
Ezt a kislányt még akkor meg szerettem,
Mikor véle legelõször beszéltem.
Megtetszett a gyönyörû szép szaváról,
Homlokára göndörödõ hajáról.
Száraz ágon azt fütyöli a rigó,
Szerelembõl nem parancsol a bíró,
Sem a bíró, sem a jegyzõ, sem a pap,
Mert a legény azt szeret akit akar.
Megvert Isten ostorával…
Gábor Ignácé, Gyergyó
Megvert Isten ostorával,
Gábor Ignácz (az anyósom) leányával,
Jaj Istenem mért vertél meg,
Pedig nem érdemeltem meg, tyuhajja.
Túl a vízen veress virág,
A szeretőmet szerre bírják,
Én es bírom a másokét,
Úgy fizetek meg azokért, tyuhajja.
Gyere rózsám ki a kútra,
Adj egy csókot utoljára,
Én es egyet, te es egy mást,
Hogy felejtsük mi el egymást, tyuhajja.
Meg akartam házasodni,
Galambot akartam fogni,
Galamb helyett varjat fogtam,
Bánom, hogy megházasodtam, tyuhajja.
Édesanyám megátkozott,
Mikor a világra hozott,
Azt az átkot mondta reám,
Öljön meg a sok vándorlás, tyuhajja.
Öljön meg a sok vándorlás
A sok hátizsákoldozás,
Jót reméltem, rosszat éltem,
Jaj de szerencsétlen lettem, tyuhajja.
Az apámnak volt egy malma,
Most bánatot őrölnek rajta,
Nékem is van egy bánatom,
Haza viszem s lejártatom, tyuhajja.
Jaj Istenem tégy egy csodát,
Százasokból egy nagy buglyát,
Ezresekkel befedjétek,
Hogy a babám szeressen meg, tyuhajja.
Igyál, igyál, adj nekem es,
Szonnyan ne haljak meg én es!
Szerusz, szerusz, te jó barát,
Ki-ki tudja maga baját, csuhajja!
Én es tudom a magamét,
Más es tudja a magáét.
Én es tudom az enyimet,
El es igazgatom őket, csuhajja!
Haja, haja, meg ne hallja:
Szeretőmnek kondor haja.
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta, csuhajja!
Ne búsuljon, komámasszon,
Csak az Isten rozsot adjon!
Csak az Isten rozsot adjon!
Annak egy csepp levet adjon!
Megigyuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit, csuhajja!
Ha a molnár malma
Gyergyóditró
Ha a molnár malma
Mind aranyat járna,
Úgy se kéne nékem
A molnárné lánya.
Koszos a bokája,
Zabolás a szája,
Úgyse kéne nékem
A molnárné lánya.
Kolozsvári temetőnek kapujába’
Kilenc zászló vagyon kitéve sorjába.
Fújja a szél, fújja, lengeti tetejét,
Mire nevelé fel az anya gyerekét.
Arra nevelé fel az anya gyerekét,
Hogy mikor húsz eves, katonának vigyék.
Hogyha én ezt ejhaj, tudtam volna előre,
Hogy én még lehetek a császár legénye.
Elbujdostam volna nyolc éves koromban,
Hogy ne talált volna a sorzócédula.
Ne búsúljon komámasszony
Csak az Isten rozsot adjon
Csak az Isten rozsot adjon
S annak egy csepp levet adjon
Uccú vendég jól mulattál
Ha tetszenék bár indulnál
Uccú gazda ragadj rúdra
Sa vendéget indítsd útra.
Nem messze van az én babám lakása
Ide látszik az ő tornáncos háza
Bús gerlice szokott rája leszállni
Bajos volna tőled babám megválni
Megválásom nem annyira sajnálom
Csak igazán szerettelek azt bánom
Azt kívánom áldjon meg a teremtő
Mert nem voltál soha igaz szerető
„Nincsen pénzem, mer azt én elköltöttem…”
(Gyergyószentmiklós)
Nincsen pénzem, mer azt én elköltöttem,
A babámnak fehér zsebkendõt vettem.
Fújja a szél a kabátja zsebébe,
Arról jutok a babámnak eszébe.
Bemegyek a Szentmiklósi terembe,
Delim szoknyám ragyog rajtam kerekbe.
Még azér is kihívom a babámat,
Igazítsa rám a delim szoknyámat.
Bemegyek a Szentmiklósi csárdába,
Hat liter bort tetetek az asztalra.
Hatot ittam, hetediket kikértem,
Látod babám milyen részege lettem.
Nincsen pénzem, van erszényem
Gyergyócsomafalva, 1907
gyűjtötte Bartók Béla
Nincsen pénzem, van erszényem, jó bort ihatnám,
Nincsen lovam, van kantárom, lovagolhatnám!
Vagyon ekém, nincsen fődem, ó be szánthatnám,
Vagyon erőm, nincs szeretőm, házasodhatnám!
Jajjaj...
Ha nálunk jő guzsalyasba, csendesen járjon,
A mü titkos záros ajtónk meg ne roppanjon!
Édesanyám olyan gonosz, ebren aluvó,
A mü titkos beszédünket meghallgattató!
Jajjaj...
Titkos beszéd nem esik meg szerelem nélkül,
A szerelem nem esik meg páros csók nélkül.
Adsza kezed jobb kezembe, forduljunk egyet,
Menjünk ki a gyümölcsösbe, ott szedjünk meggyet!
Hajjaj...
Add sza’ kezed jobbkezembe, forduljunk egyet,
Menjünk el a gyümölcsösbe, ott szedjünk meggyet.
A malomnak nincsen köve méges lisztet jár,
A babámat tiltsák tőlem, méges hozzám jár.
O be szerencsés vagyok Gyergyóalfalu
Ó be szerencsés vagyok,
Hogy utaim nem nagyok!
A szomszédba ballagok,
Babám mellett mulatok.
Jere rózsám a kútra,
Adj egy csókot az útra,
Én es egyet, te es mást,
Úgy nem csaljuk meg egymást!
Jere Gyergyótölgyesbe,
Ott a világ közepe!
Ott termik a tulipán,
Csukros-bukros majorán.
Olyan árva vagyok – Gyergyóújfalu
Olyan árva vagyok,
Mint út mellett az ág,
Kinek minden ember
Neki menyen s levág.
Mint göricemadár,
Ki párjától elvál:
Mind addég bújdosik,
Míg párjára talál.
„Olyan árva vagyok, mint út mellet az ág…”
(Gyergyóújfalu)
Gyûjtõ: Bartók Béla
Adatközlõ: Tóth Péterné
Olyan árva vagyok,
Mint út mellett az ág,
Kinek minden ember
Neki menyen s levág.
Mint göricemadár,
Ki párjától elvál:
Mind addég bújdosik,
Míg párjára talál.
Az én életemnek es,
Most úgy vagyon sorsa,
Mer bokros búbánat
Azt igen futkossa.
Hervadni kezdettem,
Mint õsszel a rózsa,
Kinek nincsen sohutt
Semmi pártfogója.
Addig menyek, addig
A kerek ég alatt,
Valamíg megnyugszom
Fekete fõd alatt. / Rószám karja alatt.
Ugyan gyenge rózsám,
Mi bajod érkezett?
Mi lelt tégedet?
Talán víg vacsorád,
Nem jóízûn esett?
Leszek ez a kulacs,
Igyálsza belõle,
Hátha gyenge rózsám,
Meggyógyulnál tõle.
Nem kell a kulacsod,
Idd meg a borodat,
Ha te nem sajnáltad
Kép leányságomat.
Pest városa szép helyen van Gyergyócsomafalva
Pest városa szép helyen van,
Mert a Duna mellette van,
Körül s körül aranycsipke,
Rászállott egy kicsi fecske.
Ha én fecskemadár vónék,
Babám ablakára szállnék,
Ott es csak azt dalolgatnám,
Ébren vagy-e kedves rózsám?
Ébren vagyok, nem aluszok,
Most es rólad gondolkozok,
Így jár, aki szépet szeret,
Felejtené, de nem lehet.
Piros az ostorom nyele
Gyergyóalfalu, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte özv. Bicsak Józsefné, 65 éves
Piros az ostorom nyele nem sárga
Nagyszebenben szeretőmnek nincs párja
Fölszántatom a szebeni fő utcát
Vetek belé piros pünkösdi rózsát
Magamat is belévetem virágnak
Aki szeret szakítson le magának
Levágatom azt a huncut nemerót
Csak az legyen a szeretőm aki vót
Lehullott a fehér rózsa levele
Gyönge vagyok rózsám a szerelemre
Gyönge vagyok szerelmedet leírni
A szíveddel hej de szívet cserélni
„Sík a mezõ, sem erdeje sem völgye…”
(Gyergyócsomafalva)
Sík a mezõ, sem erdeje sem völgye,
Sugár magas a toronynak teteje.
Kilátszik a magas torony pusztába,
Harangoznak Pünkösd elsõ napjára.
Gyergyószentmiklós
Aj, sirass éldesanyám, míg előtted járok,
Mer aztán sirathatsz, ha tőlled elválok!
Aj, tudja a Jó Isten, hol történ halálom,
Tudja a Jó Isten, hol történ halálom!
Aj, az én ágyam lába rozsmarint a fája,
A fölső deckája ezüstbe van vágva.
Azt mi nem reméljük, hogy párnán meghaljunk,
Hanem a harcmezőn világból kimúlunk.
Koporsóm ződellik, pázsinttal virágzik,
Kénott tartott testem abban megnyughatik.
Megcsendült harangom: pallérozott kardom.
Az égi madarak seregenként sírnak,
Hogy az én szüleim többé nem láthatnak.
Aj, nem es leszen addig örömünk állandó,
Még bé nem szállhatunk szép magyar hazánkba.
Éldes szüleinknek jó napot nem mondunk,
Kedves szeretőnknek egy pár csókot adunk.
Sűrű csillag, ha leesik elterül…
Gyergyócsomafalva,
Sűrű csillag, ha leesik elterül,
Az én rózsám, hogyha lát es elkerül.
Ne kerülj el édes kedves galambom,
Mer én néked rosszadot nem akarom.
Jaj, Istenem de víg voltam azelőtt,
Ha a rózsám sétált a kapum előtt.
De mióta a szeretőm elhagyott,
Én azóta mindig szomorú vagyok.
Jaj, Istenem adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak.
Találtam én szeretőre, de jóra,
Ki elviszen a bánatos folyóba.
Jaj, Istenem rég el vagyok felejtve,
Meg sem hóttam, el is vagyok temetve.
Meg sem hóttam, el is vagyok temetve,
A síromra rózsafa van ültetve.
Öntözzétek lányok ,hogy ne hervadjon
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon
Öntözzétek lányok ,hogy ne hervadjon
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon
Széles vízen keskeny pallo beléestem
Rólad babám minden gondom levettem
Úgy levettem hogy még eszembe sem jutsz
Jóságodért fizessen meg a Jézus.
Édesanyám, hol van az az édes tej, (Küsmődi Bálint)
Amelyikkel katonának felnevelt?
Azt a tejet mért nem adta lányának,
Mer’ a lányát nem viszik katonának.
Édesanyám, hol van az az édes tej,
Amelyikkel katonának felnevelt?
Azt a tejet mért nem fejte a földre,
Most nem volnék Ferencz József legénye.
Édesanyám, csak azért fáj a szívem,
Gyenge voltam, mégis katona lettem.
Úgy nőttem fel mint erdőben a rózsa,
Besoroztak húsz esztendős koromba’.
Ez a kislány mind azt mondja vegyem el,
De nem kérdi, hogy én mivel tartom el.
Eltartom én tiszta búza kenyérrel,
Havasalji szép tiszta folyóvízzel.
El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyjam a babámat s nincs kire.
Reád bízom, legkedvesebb barátom,
Viseld gondját, míg a hazát szolgálom. (Ha hozzányúlsz, az orrodat levágom…)
Viseld gondját, de te ne légy a párja,
Fáj a szívem, majd meghasad utána.
Édesanyám fehérre meszelt háza,
Nem leszek és soká benne lakója.
Száraz a bokor a tetőn
Gyergyószentmiklós, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelték a 80-as években: Szabó Erzsébet, Ambrus János.
Száraz a bokor a tetőn,
Elhagyott az én szeretőm.
Ha elhagyott ő bánja meg,
Ki a fene sajnálja meg.
Ha elmész is járj békével,
Rólam ne feledkezzél el.
Búcsúzásod rövid legyen,
Víg szívedbe kárt ne tegyen.
Száraz a bokor a tetőn,
S haragszik az én szeretőm.
Ha haragszik, majd kibékül,
Vagy a háta jól megkékül.
Megyek az úton lefelé,
Senki se mondja, gyere bé,
Senki se mondja, gyere bé,
Túrót s tejet veszek elé.
Szeress, szeress, csak nézd meg kit,
Mert a szerelem megvakít.
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.
S édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
Megfogadnám, de nincs kinek,
Fogadnom kell idegennek.
Édesanyám édes teje,
Keserű a más kenyere.
Keserű es savanyú es,
Ritkán, ritkán panaszos es.
Édesanyám is volt nékem,
Keservesen nevelt engem.
Éjszaka font, nappal mosott,
Jaj de keservesen tartott.
Én Istenem, mi az oka,
Mindig szerzek s még sincs soha,
Csak a túró s a puliszka
Egy-egy fél liter pálinka
Hej, búbánat keserűség,
Még a testvér es ellenség.
Hát idegen hogyne vóna,
Még a testvér sincsen jóba.
Fekete szárú cseresznye, (Nagy Ferencné Ferencz Katalin Gyergyóremetei szárm. Telki lakos)
Vártalak babám az este.
Váratlanul jöttél hozzám,
Verjen meg az Isten, babám.
Akkor jere mikor mondom,
csizmád soha ne kopogjon.
Mert meghallják a szomszédok,
Hogy titkos szeretőt tartok.
Kiment a ház az ablakon,
Bent maradt egy öregasszony.
33 foga héja,
Méges a guzsalyast várja.
Székelyfődön halászlegény vagyok én
Gyergyóremete, 1910
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte Angi József, 60 éves.
Székelyfődön halászlegény vagyok én,
Maros martján kis kunyhóban lakok én,
Szőke kislány, jer bé hajzám pihenni,
A két karom majd gondodat viseli!
Sem aranyom, sem ezüstöm nincs nekem,
Egy csendlakta kicsi kunyhó mindenem,
Gyergyószéken, székely fődön születtem,
Székely anya virraszta énfelettem.
Rég megmondtam, régi babám, ne szeress,
Nincs egyebem, mit a két karom keres,
Nincs egyebem, egyetlen egy pohárnál,
Az es zálogba vagyon a császárnál!
De szeretnék a császárral beszélni,
De még jobban, szobájába sétálni,
Megmondanám, a császárnak felségének,
Hány forint az adója a székelynek!
„Íme, egykor Szent István…”
(Névnapköszöntõ – Újfalu)
Íme, egykor Szent István Istenben fel-álla,
Bátorsággal zsidóknak hogy ö prédikálna:
És penitentziára mindent felindítna,
A' mint a' Szent Írás ezt nyilván bizonyítja.
A Krisztus személy-szerint néki megjelenik,
Szent István szíve akkor megbátoríttatik:
Mint szép gyémánt Istenben felékesíttetik,
Jézusnak szerelmébõl, orcája tündöklik.
Óh, Egek drága gyöngye, szerelmes Jézusom,
Bűnösök szép reménye, ártatlan Krisztusom:
Ne nézd e' nép rabságát, az õ kívánságát,
Bocsásd meg sok bűnünket, szívembõl óhajtom.
Dicsértessél örökké áldott szép Jézusunk,
Ki mi-értünk születtél Meg-váltó Krisztusunk:
E' Világon éltünkben légy mi orvosságunk,
Hóltunk után, engedd meg örök boldogságunk.
Szeretném a lovam Gyergyóalfalu
Szeretném a lovam
Kedvemre jártatni,
S az én galambamtul
Egy pár csókot kapni.
Haza, madár, haza,
Mikor hazamenyek,
A kapufélfánál
Arany gyükerezik.
„Uccu vendég jól mulattál…”
(Gyergyóremete)
Uccu vendég jól mulattál,
Ha tetszenék bár indulnál.
Eredj gazda, ragadj botra,
A vendéget indítsd útra.
Ne búsuljon, komámasszon,
Csak az Isten rozsot adjon!
Csak az Isten rozsot adjon!
Annak egy csepp levet adjon!
Végigmentem az alszegi csavargós utcán…
Gyergyóújfalu, 1907 augusztus.
gyűjtötte Bartók Béla
Végigmentem az alszegi csavargós utcán,
Betekintek egy ablakon, ott sír a babám.
Ne sírj, babám simulj hozzám, hogyha szeretsz igazán,
Mer’ ingemet az ezredes úr szeptembernek hatodikán elbocsát.
Szeptembernek hatodikán haza kell jönni,
Ezt a vidám barna kislányt el is kell venni.
Ne sírj, babám simulj hozzám, hogy ha szeretsz igazán,
Mer’ ingemet az ezredes úr szeptembernek hatodikán elbocsát.
Verjen meg az egek ura tégedet
Gyergyószentmiklós, 1910.
gyűjtötte Kodály Zoltán
énekelte Csibiné
Verjen meg az egek ura tégedet,
De meg szomorítottad a szívemet.
Fölzaklattad bús szívem nyugodalmát,
Szemeimnek az ő csendes álmát.
Legelső öste mikor hezzám jöttél,
Akkor magad engemet felkerestél,
Akkor mondtam hogy szerencsétlen vagyok,
Szerencsétlenséges bánatim nagyok.
Ha kimegyek arra magos tetőre.
Feltekintek a csillagos kék égre .
En Istenem merre van az én hazám,
Merre sirat engemet édesanyám.
Dehogy sirat rég el vagyok feledve,
Meg sem haltam már el vagyok temetve.
Szerencsétlen csillag alatt születtem,
Mer elhagyott kit igazán szerettem.
Jól tudja az Egek Ura, hogy hogy’ kell:
Kebeledből milyen rossz szű’ dobog fel.
Piros alma nem tudtam, hogy férges vagy (édes),
Gyenge rózsám, most tudom, hogy álnok vagy.
Álnokságid csalták meg a szívemet,
kiér’ a nagy Isten megver tégedet.
Kedves rózsám, ne légy kevély, oly büszke,
Még megfordul a szerencse kerekje.
Még megfordul a szerencse kerekje,
Ha most nem es, még megfordul ezekre.
Könnyes szemmel ne tekints fel az égre,
Mer’ ott megfellegesedik felette.
Láddig rózsám, hogy megszomorítottál,
Szemeimből sűrű könnyet kihoztál,
Mossad, mossad, sűrű könnyek orcámat,
Még most tudom, mi a múltbéli bánat.
Amit adtam mátkagyűrűt, add vissza,
A tied is nálam vagyon, vedd vissza,
Ne tartsd nálam, ne tartsd nálam emlékül,
Hírem, nevem, ne forogjon köztetek.
Virágos kenderem
Gyergyóújfalu, 1907 augusztus.
gyűjtötte Bartók Béla.
Virágos kenderem
Elázott a tóba,
Ha nem szeretsz babám,
Ne járj a fonóba!
Elejted orsódot,
Nem lesz, ki feladja,
Bánatos szüvedet,
Ki megvigasztalja.
Bánjad, asszony, bánjad,
Hogy lányodhoz járok!
Mennél jobban bánod,
Annál jobban járok.
Nappal véle járok,
Éjjel véle hálok,
Derekaljas ágyba
Kicsi bubát csinálok. (purdikot)
Sík az mező, sem erdeje, sem völgye,
Sugár magas a toronynak teteje.
Kilátszik a magas torony pusztába,
Harangoznak pünkösd első napjára.
Lágy a kenyér, píritani nem lehet,
Most tudtam meg, hű kedvesem nem szeret.
Ha nem szeret, ne szeressen, nem bánom,
Találok én hű kedvest még a nyáron.
Édes babám, kérlek téged, ó egyre,
Templom után járj be hozzám bár egyszer.
Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hete nem hallom egy jottádat.
Kertem alját Maros vize kimosta,
A szívemet nehéz bánat szorítja.
Addig öli a szívemet a bánat,
Míg csak párja nem leszek a babámnak.
Ezt a legényt még akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváér’,
Homlokára göndörödő hajáér’.
Száraz ágról azt fütyüli a rigó,
Szerelemről nem parancsol a bíró.
Száraz ágról azt fütyüli a rigó,
Szerelemről nem parancsol a bíró.
Túl a vízen szánt egy eke,
Barna legény van mellette.
Olyan annak a szerelme,
Holtig fáj a szívem érte.
Szeress, szeress, csak nézd meg kit,
Mert a szerelem megvakít.
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.
Én Istenem, de víg voltam ezelőtt,
Míg a babám sétált a kapum előtt.
De mióta nem jár a kapum előtt,
Még a víz sem arra foly’, mint ezelőtt.
Régi babám gondolkozz meg, térj vissza,
A te régi szeretődet vedd vissza.
Amióta nem jársz a kapum előtt,
Még a víz sem arra foly’, mint ezelőtt.
Sűrű csillag, ha leesik, elterül,
Az én rózsám, ha meglát es elkerül.
Ne kerülj el, édes, kedves galambom,
Mer’ én néked rosszadot nem akarom.
Jaj, Istenem, de víg voltam azelőtt,
Ha a rózsám sétált a kapum előtt.
De mióta a szeretőm elhagyott,
Én azóta mindig szomorú vagyok.
Jaj, Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak.
Találtam én szeretőre, de jóra,
Ki elviszen a bánatos folyóra.
Azt hallottam, hogy a Tisza béfagyott,
Azt es igen, hogy a rózsám elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Nem szököm én a Dunába érette.
Hótul fehér az alföldi hegytető,
Ritka most az igaz szívű szerető.
Találok én szeretőre, oly egyre,
Oly egy álnok, csalfa hitegetőre.
Piros az ostorom nyele, nem sárga,
Nagyszebenbe’ szeretőmnek nincs párja.
Felszántatom a szebeni nagy utcát,
Vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Magamat is belévetem virágnak,
Aki szeret, szakítson le magának.
Levágatom azt a huncut Nemerót,
Csak az legyen a szeretőm, aki volt.
Lehullott a fehér rózsa levele,
Gyenge vagyok, rózsám, a szerelemre.
Gyenge vagyok szerelmedet leírni,
A szíveddel, hej, de szívet cserélni.
Megvert Isten ostorával,
Gábor Ignác leányával.
Jaj, Istenem, mért vertél meg,
Pedig nem érdemeltem meg, tyuhaja!
Túl a vízen veres virág,
Szeretőmet sokan bírják.
Én es bírom a másokét,
Úgy fizetek meg azokért, tyuhaja!
Meg akartam házasodni,
Galambot akartam fogni.
Galamb helyett varjat fogtam,
Bánom, hogy megházasodtam, tyuhaja!
Száraz a bokor a tetőn,
Elhagyott az én szeretőm.
Ha elhagyott, ő bánja meg,
Ki a fene sajnálja meg.
Ha elmész is járj békével,
Rólam ne feledkezzél el.
Búcsúzásid rövid legyen,
Víg szívembe kárt ne tegyen.
Epret, málnát szedtem a zöld erdőbe,
Összetörtem a ruhámot.
Összetörted a bánatos szívemet,
Amióta én nem járok, amióta te nem jössz el énhozzám.
Recsegős a csizmám, amit vett a babám,
Katalinkor a vásárban.Valahányat lépek, mindig azt recsegi,
Soha se szerettelek, mióta megismertelek igazán.
Végigmentem az alszegi csavargós utcán,
Betekintek egy ablakon, ott sír a babám.
Ne sírj, babám, simulj hozzám, hogyha szeretsz igazán,
Mert ingemet az ezredes úr szeptembernek hatodikán elbocsát.
Szeptembernek hatodikán haza kell jönni,
Ezt az ügyes barna kislányt el is kell venni.
Ne sírj, babám, simulj hozzám, hogyha szeretsz igazán,
Mert ingemet az ezredes úr szeptembernek hatodikán elbocsát.
A szárhegyi kerek erdő, jaj, de messze látszik,
Közepében egy barna kislány alszik.
Felkölteném, jaj, de félek, megharagszik,
Aludj, babám, aludj, babám, kivilágos kivirradtig.
Kiesett a, kiesett a pengő a zsebemből,
Kitagadott babám a szívéből.
Hogyha kitagadott, úgysem maradok én árva,
Kapok én még szeretőt a magam falujában.
Összeveszett nap a holddal,
A hold is a csillagokkal.
Csillagok a fekete felhőkkel,
Én a régi szeretőmmel.
Kibékült a nap a holddal,
A hold is a csillagokkal.
Csillagok a fekete felhőkkel,
Én a régi szeretőmmel.
Árok, árok, de mély árok,
Nem gondoltam, hogy így járok.
Beléestem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok.
Most csináltattam egy ösvenyt,
Mely’ken Kolozsvárra menjek.
Kolozsvári korcsomába’
Ittam kilenc piculára.
Jaj, Istenem, hogy adjam meg,
Hogy az uram ne tudja meg.
Levágom a csizmám szárát,
Megfizetem a bor árát.
Táncszók
Hopp, szűz, korombűz,
Ég a szeme, mint a tűz!
Ez a leján álnok csont,
Máma épít, hónap ront!
A szerelem olyan édes,
Mint a pánkó, mikor ézes,
De ha megkeseredik,
Epével vetekedik!
Édes kéncsem, Kalára,
N nézz olyan halálra!
Komámasszon, szépasszon,
Tedd a szegre, had asszon!
Alljunk távol egymástól,
Mint a tök az inától!
Egyik lábom gyergyai,
Másik magyarországi,
Egyik lábom kijárja,
A másik elhibájza,
Járd ki lábom, ne hibájz,
Mert ingem a hideg rájz!
Jár a gyergyai malom,
Jába beszélsz angyalom
Az én tyúkom iromba,
Megtojott a markomba!
Édes torkom vígan légy,
Evvel húszat ma bévégy!
Megihassa úgy, mint más,
A maga torka se rozsdás.
Falu végén egy ösvény,
Itt a gazda nagy fösvény.
A vendéget úgy várja,
Az ajtóját bézárja!
Házasodj, ne panaszkodj,
Most ideje, kapaszkodj!
Ide ki a gödörbe
Kilenc kutya dögölve.
Aki reám haragszik,
Egyen kutyát tavaszig,
Tavasz után verebet,
Míg a szeme kimered.
Itt a legény igen jó,
Csak a leány legyen jó!
Minden asszony menjen bé,
Ég a rántás odabé!
Minden ember jöjjön ki,
Pálinkát kap ideki!
Az én uram kóbori,
Meg kéne borítani.
Megborítom uramot,
Ott járok, hol akarok!
Bezzeg jól tudsz csúfolódni,
Egy pár csizmát nem tudsz venni.
Kibújt lábam a csizmából,
Mint a csürke a tojásból.
Édes, kedves galambom,
Nincsen gatyamadzagom.
Mért nem mondtad szombaton,
Hogy vegyek a piacon.
Ez a kicsi szegelet,
Megér három ezeret!
Húzzad, édes muzsikásom,
Mert én aztat meghálálom,
Vagy aratok, vagy kapálok,
Vagy egy éjjel veled hálok!
Húzzad, cigány, hegedűs,
A te kezed nem ezüst,
Se nem ezüst, se nem réz,
Csak egy mocskos cigánykéz!
Járom pálca, járom szeg,
Járjad, bolond, nincs eszed,
Ami volt is elveszett!
Tőke Gergé egyedül,
Pityókáért hegedül!
Piros alma zöld ága,
Ketten hálnak egy ágyban.
Piros szalag a hajában,
Bőg a buba a hasában.
Alló, lábam, kanyarodj,
Horgasinam be ne rogyj!
Apró murok, petrezselyem,
A vénasszony veszedelem.
Apró tilószakadék,
Szinte otthon maradék.
Szőni-fonni nem tudok,
De táncolni jól tudok!
Orsó, tiló, matola,
Veszett volna pokolba!
Aratás, takarás,
Akkor van a jajgatás,
Sokadalom, lakodalom,
Akkor nincsen beteg asszony!
A vénasszony a padláson,
Rajta ül egy záptojáson.
Várja annak kikelésit,
Azt a betyár teremtésit!
Ide lábam, ne tova,
Hátra van még a java!
Úgy szeretem uramot,
Pisilem le magamot,
De ő jobban engemet,
Húzza fel az ingemet!
