Regőlés
Kelj fel gazda, kelj fel! Száll az Isten házadra:
Serege magával, terített asztalával, tele poharával,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Nem vagyunk mi rablók: Szent István szolgái.
Most jöttünk Hidegkútról, hideg mezejéről.
Elfagyott kinek keze, kinek lába, kinek egye-mása,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Amott kerekedik egy fekete felhő,
Abban legelészik csodatévő szarvas,
Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga.
Száz misegyertya gyújtatlan gyújtassék, oltatlan aludjék,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Adjon az Úristen ennek a gazdának száz kicsi malacot:
Egyik ólból kifusson, másik ólba befusson, harmadikba is jusson,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Adjon az Úristen ennek a gazdának két kis ökröt, két kis bérest:
A kisebbik béresnek arany ostornyelet,
A nagyobbik béresnek csengős-pengős szekeret,
Szekér mellé kereket, kerék mellé vasszeget, vasszeg mellé faszeget,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Itten tudunk egy legényt kinek neve Jancsi,
Amott tudunk egy leányt kinek neve Terka.
Isten meg ne sejtse, kebelébe rejtse, párna alá szorítsa:
Úgy csitítsa, ringassa, mint a koca malacát, de még annál is jobban,
Bele sütögesse, bele söndörgesse, ki-be húzogassa, ki-be nyomogassa,
mint a kisnyúl farka lika, de még annál is jobban,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Széken űl a gazda, pénzét számolgatja,
Fele a gazdáé, fele regőlőké,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Ha beeresztenek becsiszegünk- csoszogunk,
Ha kieresztenek, kicsiszegünk, csoszogunk,
Nyirfakéreg bocskorunk, cserfakéreg papucsunk,
Haj, regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Barna legény, ha nem tudod hol lakom,
Gyere velem mer‘ én megmutatom
Itt lakom, ott lakom, Középlokon, a soron,
Kelet felé nyílik az én ablakom.
Elvágtam a kicsid ujjom, de nem fáj,
Fügefa levelet tettem rá,
Fügefa levele, jól tudom, hogy nem használ,
Azt es tudom kisangyalom, megcsaltál.
Setétkékre vagyon az ég lefestve,
utoljára voltam nálad az este,
Utoljára fogtam ajtód húzóját,
Adjon Isten kedves babám jóccakát.
Látod babám azt a magos kőhegyet,
Az nem engedi, hogy beszéljek véled,
Azt a hegyet kosárba 'jes elhordom,
Mégescsak az enyém leszel, galambom!
Ha bémenyek a gyimesi csárdába,
Rágyújtok egy budapesti szivarra,
Szivar füstje felszáll a levegőbe,
S a babám könnye mind lehullik a földre.
Három kukorica szál, mind a három kapálatlan maradtál,
gyere rózsám, kapáld meg, egy ici - picit te es pirosodjál meg!
Sárga-piros a kötőm, elhagyott a tavaly nyári szeretőm,
ha elhagyott ő bánja, nyílik még a piros rózsa a nyárba.
Zabot eszik a lovam, ha megette, béfogom a kocsimba,
elmegyek a babámhoz, egy ici-picit tudom, elvár magához.
Félre gombos a cipőm, elhagyott a tavaly nyári szeretőm,
ha elhagyott, ő bánja, nyílik még a piros rózsa a nyárba.
A Piciné sánta tyúkja
Elvándorolt Jávárdiba.
Gyere haza édes tyúkom,
Mer a fészkedet feltúrom/rádgyújtom.
Haza jön majd sülve-főve
Nem ül többet az ülőre
Ná-ná-ná .................
Szállj le kakas a kapuról
Igyál vizet a lapuról
Keserű a lapú vize
Bánatos a babám szíve.
Eddig vendég jól mulattál,
Ha tetszenék indulhatnál.
Eddig otthon lefeküdtek,
Nálunk még ágyat se vettek.
Nem es vetnek mindenkinek,
Csak az ügyes legényeknek
Eridj gazda, kapjál botra
S a vendéget indítsd útra.
Egyszer jártam Tusnádon,
Kétszer Magyarországon,
Ica te, kétszer Magyarországon,
Ica te, kétszer Magyarországon.
Ott hallottam egy jó szót,
Nyisd ki babám az ajtót.
Ica te, nyisd ki babám az ajtót,
Ica te, nyitd ki babám az ajtót.
Olyan lassan nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Ica te, mintha nem tudnád, hogy ki,
Ica te, mintha nem tudnád, hogy ki.
Tatros partján nem szabad lefeküdni,
Mer`a Tatros ha kiömlik, elviszi.
Most es olyan szeretőmet vitte el,
Amíg élek, soha nem felejtem el.
Fekete tyúk mind megette a meggyet,
Életemben nem szerettem, csak egyet,
Azt az egyet ha valaki elveszi,
Megátkozom s a Jóisten megveri.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám , de már késő,
Hull a könnyem mint az eső
Árkot vágott az orcámon ,
Mint a patak az utcákon.
Minden piros hajnal előtt,
Minden piros hajnal előtt
Könnyemmel megmosdom előbb,
Könnyemmel megmosdom előbb.
Édesanyám mér' szültél vót,
Mikor reám szükség nem volt,
Mer' az egész életemben ,
Nem volt örömem semmiben.
Mióta megismertelek,
Örökké arra kértelek,
Ha nem szeretsz azt es mondd meg,
Egyik a mást ne csaljuk meg.
Erdő, erdő, de magos vagy,
Édesanyám, de messze vagy,
Olyan messze nem tudsz lenni
Oda el ne tudjak menni,
S ha a lábam térdig váslik,
Úgy is elmegyek odáig.
S könnyebb kősziklának
lágy viasszá válni
mint két édes szívnek
egymástól megválni
s mikor két édes szív
egymástól megválik
még az édes méz is
keserűé válik
Sej búra búra búbánatra születtem
(lassú magyaros, Gyimes)
Sej búra búra búbánatra születtem
édesanyám árván nevelt fel engem
az árvának mostohája világ is
sej a száraz földből kiszárad virág is
sej búra búra búbánatra születtem
nem is édesanya nevelt fel engem
nem is édes nem is egész mostoha
s mer azt szerettem akit nem kellett volna
sej a mindenit ennek a rossz világnak
rosszabbul meg sorsom mint a kutyának
mer a kutya lefekszik a szénába
sej én meg pedig hányódom a világba
Lovam haját lefelé fújja a szél
(lassú magyaros, Gyimes)
Lovam haját lefelé fújja \ja szél
köszönöm rózsám hogy eddig szerettél
s azt is igen hogy engemet megvettél
hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél
adjon isten szebbet s jobbat nálamnál
nékem pedig csak olyat mint te vótál
adjon olyant kinek lova s szekere
egyen meg a keserűség mellette
adjon olyant kinek lova s szekere
a patikát gazdagítsd meg belőle
én istenem adj erőt a lovamnak
hogy keressek más szeretőt magamnak
s mer aki volt rég meguntam szeretni
s szebbet s jobbat akarok én keresni
s mer aki volt rég meguntam szeretni
s szebbet s jobbat mást akarok keresni
Seprik a nagy erdő útját
(keserves, Gyimes)
seprik a nagy erdő útját
viszik a székely katonát
viszik viszik szegényeket
szegény csángó legényeket
úgy elviszik szegényeket
mint a szél a leveleket
úgy elviszik szegényeket
mint a szél a leveleket
mikor a nagy erdőn túl mész
arra kérlek vissza ne nézz
szívednek ne legyen nehéz
hogy te idegen földre mész
Erdély be vagyon kerítve
(lassú csárdás, Gyimes)
erdély be vagyon kerítve
mégis kivisznek belőle
olyan szép lányt hagytam benne hogy
amíg élek fáj a szívem érte
lányok gyimesbüki lányok
szedjetek piros virágot
tűzzétek a mellyetekbe hogy
százszor jussak eszetekbe
tűzzétek a mellyetekbe hogy
gyertek vélünk a harctérre
ott ahol az ágyúk szólnak
apró fegyverek ropognak
fejem felett kard bevillan a
piros vérem a fődre kiloccsan
őrmester úr arra kérem
kösse bé a sebeimet
kösse bé a sebeimet de
mentse meg a betyár életemet
megmenteném de már késő
mind elfolyt a piros véred
mind elfolyt a piros véred
a kárpátoki csatatéren
Rikótások kettősökre
'1848-ban
elhivtak vót guzsalyasba,
de én aztat megszerettem,
guzsalyasba járó lettem.
Kicsi csillag, kék az ég,
eszedbe jutok én még.
De mán' akkor késő lesz,
az én szívem másé lesz.
Túl a vízen meg innet,
barna legény tekintget,
de hejába tekintget,
met' ő túl van s én innet
Amikor én legén vótam,
a szép lányétt majd meghóttam,
de ahogy megöregedtem,
mindentől megcsemellettem.
Kender ingem, szöszgatyám,
otthon bőghet a marhám...
Ki a kettőst jól nem járja,
törjön el a keze , lába.
A primásunk ezt jól tudja,
a kettőst egy órát húzza.
Egy óra a lépője, egy óra a sirülője.
Hopp szálingó szalmaszál,
még a szél is taszigál.
Ne taszigálj kedvesem,
gyenge vagyok elesem.
Ki a kettőst jól nem járja,
törjék el a keze-lába.
Amikor én lián vótam,
zabaratni járogattam.
Markot nem tudtam hajtani,
szeretőt tudtam tartani.
Én Istenem adj egyet,
sohase kérek többet.
Adj egy szépet, s adj egy jót,
adj egy kedvemre valót!
Verd meg Isten verd meg azt,
kinek szíve nem igaz.
Mer az enyém csak igaz,
úgy hajlik mint a viasz.
Kicsi lián, kicsi kócs,
Mikor vernek ne sikóts!
Mer az anyád meghallja,
a szájadat bévarrja.
Úgy szeretem a szőkét,
mint a szőlő szemecskét.
De még jobban a barnát,
mint a bor izű almát.
Én Istenem adj egy csudát,
anyósomból szarvasmarhát!
Kötelet es a nyakára,
hogy vezessem a vásárra.
Lám, lám az életem nem egy büdös gyufaszálos,
Pedig én régóta, hogy kerülöm a világot.
De ha jén meghalok jusson néked az eszedbe,
Volt egy szép szeretőd, az tett a fekete földbe.
Fiatal koromba besoroztak katonának,
Sírhatsz kis angyalom, árván maradsz nemsokára.
Te vagy tizenkilenc, én meg a huszadikat járom
Erős legény vagyok, elbírom a hátizsákom.
Menj el bánat a szívemről,
Elég volt már becsületből
Annyit sírtam életembe
Ruhát tudnék mosni benne.
Mosd ki babám az ingedet,
azután az én szívemet.
Az éjjel a hajnalcsillag olyan messze-messze ragyog,
S azér’ van az olyan messze ….. babám gyenge szíve.
Lefeküdtem, felébredtem, a csillagos égre néztem,
S megkérdeztem egy csillagtól, látlak-e még valamikor.
Megkérdeztem egy virágtól, ki a sírba nőtt magában,
Mondd meg nékem szegfűvirág, síron túl van-e boldogság?
Azt felelte a kis virág, hogy hazudik az egész világ,
Kinek itten bánata van, síron túl is boldogtalan.
Az én babám ahol lát es elkerül
Kicsi voltam, amikor én születtem,
Rózsa lettem, mikor nagyobbat nőttem,
S úgy nőttem fel, mint az erdőn a rózsa,
Szeretőm volt tízesztendős koromba.
Kicsi csillag, ha leesik, elterül,
S az én babám ahol lát es, elkerül.
Ne kerülj el, édes kicsi galambom,
Mer én néked rosszadot nem akarom.
Tatros partján nem szabad lefeküdni,
Mer a Tartos ….......... elviszi.
Most es olyan szeretőmöt vitte el,
Amíg élek, soha nem felejtem el.
Fekete tyúk mind megette a meggyet,
Soha nem szerettem többet, csak egyet.
Azt az egyet ha valaki elveszi,
Én megátkozom, a Jóisten megveri.
Tímár Anna egy vasárnap délután
Kikönyökölt zöldre festett ablakán.
S úgy hullott a könnyű a két szeméből,
Mint a záporeső a magas égből.
Gábor János jött ott fel egy lóháton,
S azt kérdezte, métt sírsz édes galambom.
Hadd el János, ne kérdezd, hogy métt sírok,
Te tetted el az én fényes napomot.
…....... mikor a szoknyája kezd kurtulni
S akkor jut a szerelem az eszébe,
Amikor sír a kicsi az öléje
…. s jobb kezével törüli a szemét....
Lányok, lányok, rólam tanuljatok,
Fiatal szeretőt ne tartsatok
a fiatalt elviszik katonának,
S hazajő, másnak …. a karjába.
Istenem, Istenem, vajon mi lölt engem,
Három méter piros szalag nem ér körös-körül engem.
S még a múlt hónapban csak egy felet vettem,
Vékony karcsú derekamra ej de páros csokrot köttem.
Csináltatok vastengelyű szekeret,
Beléfogok három kopac egeret.
S ti egerek kifelé,
S te meg jó bor, béfelé,
S így az élet minden útja lefelé.
Én asztot megteszem
Asszony, asszony ki a házból,
Most jövök a korcsomából/bodegából.
Jaj, Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.
De én aztot megteszem,
Hazamegyek, lefekszem,
Kialuszom magamat szép csendesen.
Vagy
Azt a csúfot megteszem,
Hazamegyek s lefekszem.
Jobb a bor a pálinkánál,
Egy menyecske száz leánnál.
Feje olyan, mint egy bokor,
Hej dínom-dánom, amíg élek bánom,
Hogy megházasodtam.
Kicsi madár, hogy tudsz élni,
Mikor nem tudsz beszélgetni?
Élek, élek, de csak alig,
Nálad nélkül rosszul telik.
Oroszország nem jó helyt van,
Oroszország nem jó helyt van,
Nagy dombon van a kaszáló,
Nagy dombon van a kaszáló,
Körös-körül csipkebokor,
Körös-körül csipkebokor,
Csipkebokor két szálára
Rászállott egy bús gerlice
Bús gerlice azt dalolja,
Itt nyugszik egy magyar baka,
Itt nyugszik egy magyar baka,
Kinek sem anyja, sem apja,
Sem egy testvér jó szomszédja,
Sem egy testvér jó szomszédja.
Testvér, ha meglátsz sírni,
Fogsz-e nekem bár köszönni.
Nem köszönök én már néked,
Nem köszönök én már néked,
Mer Oroszországba maradtál,
Mer Oroszországba maradtál,
Onnan haza nem es vágytál,
Onnan haza nem es vágytál.
…. Ambrus Mária 1993-ban volt 52 éves, Kóstelek.
…..
Arra kérem, ki ne vegyen belőle,
Ha kiveszen, csináltasson koporsót,
Négy sarkára veresse rá a jajszót.
Édesanyám, mért szültél a világra,
Mért nem vettél a zavaros Tiszába.
Tisza vize vitt vóna ja Dunába,
Most a szívem, akiért fáj, nem fájna.
Édesanyám karján nevelt engemet,
Mégse tudja az én bús életemet,
Mert ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal sirathatna engemet.
Édesanyám, de kár, hogy felneveltél,
Éjjel-nappal karjaidban rengettél,
Dobtál volna a zavaros Tiszába,
Tisza vize vitt volna a Dunába,
Tisza vize vitt volna a Dunába,
S most a szívem egy kislányér nem fájna.
…...
Nekem pedig csak olyant, mint te voltál.
….
Én Istenem, mér vertél meg engemet
….
Mert aki volt, úgy meguntam
….
Én Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak,
Mer aki volt, úgy meguntam szeretni,
Szebbet-jobbat akarok én keresni.
Adjon Isten szebbet-jobbat náladnál,
Nekem pedig amilyen csak te voltál.
Édesanyám karján nevelt engemet,
Úgysem tudja az én bús életemet,
Mert ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal elsiratna engemet.
Végig megyek Szereda közt, benézek egy ablakon,
Ott látok egy édesanyát, levelet ír fiának.
Tenta, papír van előtte, toll a kezébe,
Most írja a levelet a fiának a harctérre.
Jó pajtársam, ha hazamensz, mondd meg édesanyámnak,
Hogy ne írjon több levelet az ő katona fiának.
Ágyugolyó lőtte el az én jobb karomat,
Én sem írok több levelet az én édesanyámnak.
Me csíkszeredai közkórházban ott nyugszik egy vaságyon,
Gyere hozzám, édesanyám, fekete-gyász ruhába.
Me ha nem jössz, jön az orvos tiszta fehérbe,
Ékesítve, feldíszítve visznek a temetőbe.
Édesanyám, ha hazamegy, mondja meg a babámnak,
Sétáljon el sírom előtt minden áldott vasárnap.
Hogy az Isten borítsa rá hej de az eget,
Hogy siettek rám rakodni ezt a fekete fődet.
Aztán tudok beszélgetni, aztán méges alig tudok élni
….
Búm ebédem, búm vacsorám,
Búval tőtöm minden órám.
Jobb lett vóna ne születni,
Minthogy ennyit búval élni.
Én Istenem, rendelj szállást,
De meguntam a vándorlást,
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák úgy ugatnak.
Adok nékik egy pár napot,
Hadd múlassák ki magukot.
Ambrus Laci
Kihajtom a Bimbó tinót a rétre,
S verem le a harmatot előtte.
Nem hallom a Bombó tinóm harangját,
A szeretőm mással éli világját.
Éljed babám, mer én úgy meguntalak,
Hogy én téged szeretni nem akarlak,
kikésérlek kilenc falu határán,
Csak ne lássalak ezen a világon.
...Le es szállnak a fecskék,
Jaj, de búval telnek a nyári esték.
De ha benéznél ablakimon egy este,
S meglátod a bánatimat lefestve,
De ha benéznél ablakimon egy este,
S meglátod a bánatimat lefestve,
Meglátod a két lehervadt orcámat,
Kit éretted hervasztott el a bánat.
Igyál te es, adj nekem es,
Szomjan ne haljak meg én es.
…. hazamennék, de nem tudok
Itt a babám, jól tudom, hogy....
Azt is igen, hogy ….........
Szeress, szeress, de nézd meg, kit,
Me a szerelem megvakít.
Engemet es megvakított,
Örökre megszomorított.
Jobb a bor a pálinkánál,
Egy menyecske száz leánnál.
Míg a menyecskékhez jártam,
Derekaljas ágyba háltam.
Most a leányokho járok,
A sutuba zekén hálok.
Ambrus Emre 1993-ban.....
Elmennék én babám tihozzátok egy este,
Ha a kutyád rövidre van megkötve.
Kösd meg babám a kutyádat rövidre, rövidre,
Ne ugasson, babám, a becsületes legényre.
Elmennék én babám tihozzátok egy este,
Ha az ágyad a falig van felvetve.
Vesd meg babám az ágyadat a falig, a falig,
Mer én itt maradok kivilágos reggelig.
Addig megyek a csillagos ég alatt,
Míg megnyugszom a babám karja alatt.
Ha nem nyugszom a babám karja alatt,
Majd megnyugszom a fekete föld alatt.
Öreganyám, pénz zörög a zsebembe,
Szépen kérem, ki ne vegyen belőle,
Ha kiveszen, csináltasson koporsót,
Hármassával veresse rá a jajszót.
Öreganyám, hol vagyon az édes tej,
Amelyikkel katonának felnevelt?
Azt a tejet mé nem adtad lányodnak,
Me a lányod nem vitték katonának.
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Öreganyám, kufferomat hozza ki.
Kufferomat, a tejfeles fazakat,
Hogy még egyszer mázoljam bé magamat.
Kufferomat, s béhívólevelemet,
S te meg anyám, felejtsd el a nevemet.
Tegnap a Gyimesbe jártam,
Bolondgombát vacsoráztam,
Úgy megbolondultam tőle,
Elszerettem aki főzte.
Elszerettem, el is vettem,
Jaj, de víg életet éltem,
Sokszor mondtam még azóta,
Nem is vót az bolondgomba.
Állj meg, zsandár, megmutatom,
Ha a késem elékapom,
Ha a késem elékapom,
Mennyi zsandárt megszúrkódok.
Fejik a fekete kecskét,
Ütik a barna menyecskét.
Ott hadd üssék az ódalát,
Mér szereti a más urát?
Ember, ember meg tudsz verni,
nájlonbugyit nem tudsz venni....
Asszon, te csak hallgass,
Engem ne igazgass,
Me keverő a kezembe,
Verem a fejedbe,
Asszon, te csak hallgass.
… Bate dumnyezó
Tegnap voltam zabaratni, ma menyek kötözni,
Elhagyott a feleségem, ma menyek keresni.
Ha még egyszer megkapom, jaj, de megbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, a füstre felvetném.
Le-levenném, jól megverném, esmen visszatenném,
Le-levenném, megcsókolnám, esmen visszatenném.
Uram, rengesd a babámat, hogy menjek a bálba,
Komámasszony pincéjében van a tyúkok tánca.
Réce húzza, pulyka járja, ez a tyúkok tánca,
Szegény kicsi, sánta kecske lábujjhegyen járja.
Sej, kinek varrod babám ezt a szép gyászkendőt?
Neked varrom, te, régi szeretőm.
Négy sarkába sárga rezedavirágot,
Hej közepébe babám: nem a te szeretőd vagyok.
Négy sarkába sárga rezedavirágot,
Hej közepébe babám: nem a te szeretőd vagyok.
Hej, mire való babám szombaton estét várni,
Ha a babám nem jön vigasztalni?
Vigasztalom magam ahogy lehet,
Hej érted babám szenvedtem eleget.
Vigasztalom magam ahogy lehet,
Hej érted babám szenvedtem eleget.
Még a tavaszbúza ki se hajtja a fejét,
Páros bús gerlice mind elhordta a szemét.
Páros bús gerlice fiainak hordta el,
Tőled, édes rózsám soha nem maradok el.
17,39
Szállj el, fecskemadár a zöld erdőn keresztül,
Szállj be az anyámhoz, csak ő van, egyedül.
Ha kérdi, hol vagyok, mondd meg, beteg vagyok
Csíkszerdai kórház vaságyában hervadok.
Csíkszerdai kórház sárgára van festve
Sok jó édesanya sírva jár előtte.
Testvérek, rokonyok, mind hűtlenek vattok,
Betegágyaimba meg sem látogattok.
Nem fogok meghalni, haza fogok menni,
Testvérek jóságát meg fogom köszönni.
Édesanyám.... mé nem törődött velem
Gyenge vessző vótam, mé nem hajlított meg?
Hajlítottál vóna, meghajlottam vóna,
Ilyen szerencsétlen sosem lettem vóna.
Ritka az a búza, kibe konkoly nincsen,
Ritka az a kislány, kibe hiba nincsen.
Mer az én búzámba még egy konkoly sincsen,
Szerettem egy legényt, verje meg az Isten!
Rózsát ültettem a gyalogútra,
Tartottam szeretőt a faluba.
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Cudar világ, ne hányd a szememre.
Immán kislány, mehetsz a templomba,
Úgyis rossz híred van a faluba,
Le is ülhetsz a legelső székbe,
Elhervad a rózsa a kezedbe.
Másképpen:
Immár kislány mehetsz a templomba,
Rossz híredet hallják a faluba,
Le is ülhetsz a legelső székbe,
Elhervad a rózsa a kezedbe.
Túr a disznó a mocsaras szélin,
Tartottam szeretőt, de már régen.
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Cudar világ, ne hányd a szememre.
Rája iszok, rámulatok,
Úgyis tudom, hogy meghalok.
Kicsi tulok, kicsi tulok nagy a szarva,
Nem fér bé a, nem fér bé az istállóba.
A szarvából ki kell vágni,
S a babámtól el kell válni.
A kalapom, a kalapom félig selyem,
Félrevágom, félrevágom, s úgy viselem.
Rájaiszom, de tyuhaj rámulatok,
Úgyis tudom, hogy meghalok.
Ablakomon bésütött a holdvilág,
Az én rózsám abba fésüli magát.
Fésült babám göndörített hajadat,
Hogy a tetűk egyék le a nyakadat.
Esik eső, nagy sár van az utcán,
Barna kislány sírva mos a Tiszán.
Sírva mondja az édesanyjának
….
….
Tudom anyám, de ha nem szeretem,
Gyászos véle az egész életem.
….
….
Szeretőit viszik katonának
….
Esik eső, nagy sár van az utcán,
Ez a kislány sírva mos a kútnál,
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretőit viszik katonának.
Ne sírj, lányom, ne sírj, a faluba
Marad legény még a te számodra.
Tudom anyám, de ha nem szeretem,
Gyászos tőle az egész életem.
Ej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya növelt fel engemet.
Nem is édes, nem is olyan mostoha,
Mindig azt szerettem, akit nem kellett vóna.
Hej, felfogadom, tehénpásztor nem leszek,
a kezembe fejővedret nem veszek.
Na de juhnak igen rövid a lába,
Hej, sokat kell a hegyre mászni utána.
Hej, a mindenit ennek a rongy világnak
Rosszabb dolgom a minden rossz kutyának.
Mer a kutya lefekszik a szalmába,
Hej, én meg pedig járom a nagy világot.
Ej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya nevelt fel engem.
Úgy nőttem fel, mind az erdőn a gomba,
Hej, volt szeretőm, bár sohase lett volna.
Soha eszembe nem jutsz,
Jóságomért babám, fizessen meg a Jézus.
Már minálunk babám learatták a búzát,
Ellőtték a páros bús gerlice jobb szárnyát.
Páros bús gerlice kesereg a szárnyáér,
Én is kesergek a rég elhagyott babámér.
Mit ér nekem Kolozsvár,
Ha a babám nem szeret igazán?
Gyimes felé járok én,
Arra járok én,
A babámat igazán szeretem én.
Elment a pipa muzsikást fogadni,
Száz lejér egy trafik dohányt húzatni.
Pipa megtáncoltatta a dohányos zacskót,
A csatora a mozsikatartót.
De a pipa muzsikást fogadott
….
…
Jobb kezemmel sirítem a gyűrűmet,
Visszavárom a régi szeretőmet,
Mer én avval seja haj olyan világot élek,
Még a király fiával sem cserélek.
Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza,
Nálam is van egy zsebkendő, s kérd vissza.
Nálam is vagy egy zsebkendő ijahaj és kérd vissza,
Mer úgy látom, a szerelmünk nem tiszta.
Úgy látom, a szerelmünk nem tiszta,
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta.
Szeretni szerettem csak egyet,
Írtam is a babámnak egy levelet.
Most írtam a babámnak egy olyan levelet,
Ha szíve kőből van is, megreped.
Udvaromon három …. egy sorba
Három szeretőm van egyforma.
Három közül ijahaj egy az igaz szeretőm,
Máskettőt áldja meg a Teremtőm.
…...
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Édesanyám a részemet adja ki,
Édesanyám adja ki a nyári keresetemet,
Hidegségen ne tudják a nevemet.
Az én ….....
Ha meghalok, a síromra ültessék.
….. (egyáltalán nem értem:))))
Ha meghalok, a síromra ültessék.
Egyszer jártam Parajdon,
Kétszer Magyarországon.
Ott hallottam egy olyan szót:
Nyisd ki babám az ajtót!
….. bémegyek a tanácshoz, bémegyek a tanácshoz,
S este lefekszem a tornácon.
Én Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.
De én aztot meg nem teszem
De én aztot meg nem teszem,
Hazamegyek, kialuszom magamot,
Kialuszom magamot szép csendesen.
…. reggel, regelfelé
Eregelek hátrafelé.
Itt a babám, tudom, szeret
Gondolom, hogy hazamegyek.
Hazamegyek, ha későn es,
Ha mindjárt tíz órakor es.
…...
Túl a vízen, a tengeren
Rózsa…..
Minden szálon kettő vagy három,
Jaj Istenem, ki lesz a párom.
Lesz nékem olyan párom,
Megfeketedik a hátom.
lálálá
Ne bánd, édes virágom,
Hogy én élem világom,
Éljed te is ezt, nem bánom,
Szívemből ezt kívánom.
Lálálá
Túl a hegyen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon.
Nékem is van egy bánatom,
Odaviszem, lejártatom.
Mindenkijét jól lejárja,
Csak az enyém megdarálja.
Láj lá lá lá lá....
Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most. Galambom.
Zabot vittem a malomba,
S azt mondták, hogy törökbúza. Galambom.
Méges béárult valaki,
Hogy a nyavalya törje ki. Galambom.
A szeretőm zetelaki,
Hogy a nyavalya törje ki. Galambom.
Nem adott pénzt pálinkára,
Még egy zacskóka tubákra. Galambom.
Ördög bújt a vonómba
Százas a kalapomba.Galambom.
Olyant vágok háromfelé,
Hull a betyár ezerfelé. Galambom.
…....... az éjjel,
Ha az éjjel ketten hálunk,
Isten tudja, mit csinálunk.
…. személyvonat csattog a kereke,
Harminckettős öreg baka hajlik ki belőle.
Göndör haját hátra fújja a szél,
Látod, csárdás kisangyalom, hiába szerettél.
Barna kislány, a te fekete szemed,
Megöl engemet a te gyönyörűséged.
…. olyan hű, igaz szeretőd.
….
Elfogták a komisszáros pej lovát,
Engem keres az egész Magyarország.
Nem félek a Magyarország kezétől,
Lerugatom a csillagot az égről.
….. kicsi csillag
Édesanyám sokat intett a jóra
….
A kalapom, a kalapom félig selyem,
De én aztot félrevágom, félreteszem, úgy viselem.
Nem búsulok, rámulatok,
Úgyis tudom, hogy meghalok.
Prezsmer János, Háromkút 52 éves korában, hidegségi születésű
Újkorában repedjen meg a csizmám,
Ha én többet járok a lányok után.
Eddig is csak azért jártam utána,
Csalogatott a két szeme sugára.
Újkorában repedjen meg a csizmám,
Ha én többet járok a lányok után.
Annyit jártam, azt is bánom halálig,
Édes álmom......
Kihallgatta babám, mit beszéltünk....
Záporeső veri gyenge vállamat,
A faluban nem találom páromat.
Ej, addig megyek, míg a szememmel látok,
Míg sűrű erdő közepére találok.
Sűrű erdő közepében a sírom,
Ej, arra kérem a babámat, ne sírjon.
Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közükbe állok.
Én leszek az első század szakvezető,
Ej nem a világ ez a három esztendő.
Én Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hadd kerejsek más szeretőt magamnak.
Mer aki volt, nem akar az szeretni,
Szabad nékem annál szebbet keresni.
Adjon Isten szebbet-jobbat nálamnál,
Nékem pedig bárcsak milyen te vótál.
Adjon Isten szebbet-jobbat nálamnál,
Nékem pedig bárcsak milyen te vótál.
Pici madár, jaj de régen vándorolsz,
Nem láttad-e a babámat valahol?
Láttam bizony a gyimesi csárdában.
Piros bort ivott a betyár bújában.
Búra, búra, búbánatra születtem,
Anyám sem volt, úgyis fölnevelkedtem.
Úgy nőttem fel, mint az erdőn a rózsa,
Volt szeretőm még húszéves koromba.
Ezt a százast látod-e?
Régi babám, ha megiszom, bánod-e?
Én a százast nem bánom,
Tojásból is kikerejsük a nyáron.
….
….
Ica te, hadd ülök az ölödbe
… babám este ülök az ölödbe.
Csobányosi hegyek kőből vannak rakva,
De sok édesanya sírva jár alatta.
Ne sírj édesanyám, mer ennek így kell lenni,
Minden jó családból egynek rossz kell lenni.
Ritka az a búza, kibe konkoly nincsen,
Ritka az a kislány, kibe hiba nincsen.
De az én búzámba még egy csipke sincsen,
Szerettelek, rózsám, verjen meg az Isten!
Szállj el fecskemadár a zöld erdőn keresztül,
Száll be az anyámhoz, csak ő van egyedül.
Ha kérdi, hogy vagyok, mondd, hogy beteg vagyok,
Vásárhelyi kórház vaságyán hervadok.
S bolygó csillagoknak merre visz az útja,
Látjuk-e még egymást, a nagy Isten tudja.
Nem bírlak feledni akármerre járok,
Nem érdemes élni ezen a világon.
Madárka, madárka csácsogó madárka,
Vidd el bús levelem az én jó anyámnak.
Mondd el jó anyámnak, olvassa el sírva,
Ezt a bús levelet a beteg lánya írta.
Mikor a szoroson lemész,
Arra kérlek, vissza ne nézz.
Szívednek ne legyen nehéz,
Hogy idegenyek közi mész.
Szívednek ne legyen nehéz,
Hogy idegenyek közi mész.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.
Árkot vágott az orcámon,
Mint a patak az utcákon.
Édesanyám, mért szültél volt,
Mikor reám szükség nem volt.
Mer az egész életembe
Nem volt örömöm semmibe.
Mer az egész életembe
Nem volt örömöm semmibe.
Mióta megismertelek,
Én örökké csak kértelek.
Ha nem szeretsz, azt es mondd meg,
Hogy egyik a mást ne csaljuk meg.
Ha nem szeretsz, azt es mondd meg,
Hogy egyik a mást ne csaljuk meg.
Jobb volna nekem meghalni,
Jobb volna nekem meghalni,
Minthogy ennyi búval élni,
Minthogy ennyi búval élni.
Nem hiszitek, hogy beteg vagyok,
Nem hiszitek, hogy beteg vagyok,
Meghiszitek, ha meghalok,
Meghiszitek, ha meghalok.
Nem jöttél betegségembe,
Nem jöttél betegségembe,
Gyere el temetésemre,
Gyere el temetésemre.
Beteg a szeretőm, szegény,
Én vagyok az orvoslegény.
Szedek százféle-fajta virágot,
S avval főzök orvosságot.
Hadd el babám, úgy kell nekem,
Sokszor mondtam én azt neked,
Hogy ne szeress kettőt-hármat,
Mer egy is elég nagy bánat.
Mer én csak téged szerettelek,
Mégis szenvedtem eleget.
Este mikor hozzád jártam,
Nálad mindig mást találtam.
Beteg a szeretőm anyja,
Adná Isten, hogy meghalna.
Adná Isten, hogy meghalna,
Hogy a fia rám maradna.
Ess az eső, nagy sár van a kapunkba,
Lopott lónak ott meglátszik a nyoma.
Gyere rózsám, te seperd fel a nyomát,
Mer én úgyis reádküldöm az árát.
Ezt a kislányt még akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
S megtetszett a gyönyörű szép szaváról,
A homlokára göndörödött hajáról.
Három hete, hogy a vízen halászok,
Két szememmel még egy cseppet se látok,
S méges kifogtam a babám kendőjét,
Zöld selyemmel rávarrattam a nevét.
Kicsi madár, mért keseregsz az ágon?
Nem csak te vagy árva a nagy világon.
Nékem sincsen sem szeretőm, sem anyám,
Mégis a Jóisten gondot visel rám.
Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek volna.
Jobb lett volna az én árva fejemnek,
Hagytam volna békit a szerelemnek.
A gyimesi kis kocsmából kihallatszik egy nóta,
Ott mulat az én szeretőm már egy hete óta.
Hagyjátok el, hadd mulasson egyet utoljára,
Most múlassa szíve búját ebben a csárdában.
Cigányzene, jó bor mellett szeretnék meghalni,
Mert engemet egy barna legény tanított meg sírni.
Cigány húzza a fülembe azt a régi nótát,
Hogy verje meg a nagy Úristen azt a hűtlen, csalfát.
Elhúzatom a cigánnal százszor a fülembe,
Hogy nem voltam én boldog soha világéletembe.
Egyszer egy kismadár hozzám kezdett járni,
A pici ablakomba fészket kezdett rakni.
S ezt az irigy ember észre kezdte venni,
S a kicsi madár fészkét szét akarta törni.
Szállj el, kicsi madár az anyám ablakába,
Oda rakjál fészket egy üvegtányérra.
Oda rakjál fészket egy üvegtányérra,
Ott nem fogják bántani a kis fészkedet soha.
Drága édesanyám, én csak arra kérem,
Hogy amikor én meghalok, ne sirasson engem.
Kísérjen ki engem a gyászos temetőbe,
Dobjon ki engemet a szívéből örökre.
Majd ha a bús szívét elfogja a bánat,
Ölelje keblére a fényképes fejfámat.
S mezei virágok szépen kinyíljatok,
S amikor én meghalok, mind elhervadjatok.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többé vissza.
Oda jár az én szeretőm,
Csipkés zsebkendőjét mossa.
Tisztára kimossa, szépen kivasalja,
Egy szép vasárnap délután sírva
A zsebembe szúrja.
Elvágtam a kisujjamat, folyik el a piros vérem,
Nincsen nékem szép szeretőm, ki bekösse sebeimet.
Gyere, régi babám, ne restelld bekötni,
Mer én sem restellettem babám három évig hozzád járni.
Elvesztettem kis pej lovam a gyimesi zöld erdőben,
Leesett a csizmám sarka nékem a nagy keresésben.
Ne keresd a lovad, mert bé vagyunk hajtva,
A ... néptanácsnál szépen szól a csengő rajta.
Vágják a kerek erdő alját,
Messzi viszik a regutát.
Messzi, az orosz határ szélre,
Sírhat annak a kedvese.
Hazám, drága szülőhazám,
Bárcsak a határát láthatnám.
Láttam a füstöt, de csak alig,
Hogy fenn az égen lengedezik.
Anyám, drága édesanyám,
Te voltál a felnevelő dajkám.
Te engemet nem időre szültél,
Mégis katonának küldtél.
Lányok, gyimesbükki lányok,
Szedjetek piros virágot.
Tűzzétek a melletekre,
Gyertek velem Budapestre.
Ej-haj, katona se lettem volna soha,
Ha a bátyám bíró ne lett volna.
Ötször-hatszor felírt a császárnak,
Ej-haj vigyék az öcsém katonának.
Ej-haj leszedik a meggyet nemsokára,
Árván marad annak minden ága.
Árván maradsz te is, kis angyalom,
Ej-haj mer énnékem el kell masíroznom.
Ej-haj kinek varrod babám azt a selyem kendőt?
Neked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál rezeda virágot,
Ej-haj közepébe te leszel a párom.
Ej-haj ősszel érik a fekete szemű szőlő,
Bocsássál meg te, régi szeretőm.
Bocsássál meg, hogyha valamit vétettem,
Hogyha valamikor más legénnyel beszélgettem.
Jaj de sáros, jaj de nagyon sáros a gyimesi utca,
Jaj de bajos, jaj de nagyon bajos végigmenni rajta.
Jártam hozzád, kedves kis angyalom sok szombaton este,
El is veszlek, te leszel a legszebb gyimesi menyecske.
Este van már, nagyon késő este, haza kéne menni,
Az én drága jó édesanyámnak jó estét köszönni.
Adjon Isten, kedves édesanyám, én már hazajöttem,
Ezt a nehéz harminchat hónapot én már letöltöttem.
Kiskoromban árvaságra jutottam,
Nagy koromban katonának soroztak.
Megtanultam, hogy kell tűrni s szenvedni,
Azt is meg, hogy hogy kell szívből szeretni.
Édesanyám, mért szültél a világra,
Mért nem dobtál a zavaros Tiszába?
Tisza vize vitt volna a Dunába,
Most a szívem a babámért nem fájna.
Újkorába repedjen meg a csizmám,
Ha én többé járok a babám után.
Eddig is csak azét jártam utána,
Csalfa szíve csalogatott hiába.
Én Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak.
Mer aki van, úgy meguntam szeretni,
Szebbet-jobbat akarok én keresni.
A galaci kikötőbe
Áll a gyermekem őrségbe.
Fújja a szél mindenfelől,
Gondolkodik hazafelé.
Őrmester úr, arra kérem,
Adjon szabadságot nékem.
Hogy lássam meg a szüleimet,
S az én jó testvéreimet.
Mer én sokat gondolkozok,
Amikor őrségbe vagyok,
Hogy milyen öregek voltatok,
És nincs ki segítsen rajtatok.
............. Antal György ........... 26 éves
Kicsi madár, mit keseregsz az ágon?
Árva vagyok, a Jóisten is lássa.
Árvaságom minden madár sajnálja.
Hogy sírjak-e, búsuljak-e, nem tudom,
Lesz-e nekem még víg napom valaha?
Eljött a hó a hegyekre,
A bú es az én szívemre.
Olyan bú van a szívemen,
Kétrét hajlik az egeken.
Úgy elmegyek, meglássátok,
Soha híremet se halljátok.
Mikor híremet halljátok,
Levelemet olvassátok.
Édesanyám sok szép szava,
Mit fogadtam, mit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Eltőtt mán a sok szép idő.
Kicsi csillag, jaj de rég, hogy vándorolsz,
Kicsi csillag, ha leesik, elterül
Édesanyám sokat intett a jóra
Molnár Anna balladája
Tankó Béla .... Tatár Anna 52 éves, Bükkhavas pataka.
Molnár Anna elindult a katonával
Elindultak a .....
......
Túl a vízen, a tengeren
Rózsa termett a kenderen.
Minden szálon kettő vagy három,
Jaj Istenem, ki lesz párom.
Leszen nékem olyan párom,
Megfeketedik a hátom.
Lájláláj.....
Ne bánd édes virágom...
Túl a vízen van egy malom.....
Kimegyek a hegyre, benézek egy völgybe,
Abba a völgyecskébe egy kerek dombocska,
Arra le van szállva harminchárom páva,
Arra le van szállva harminchárom páva.
Ki kékbe, ki ződbe, ki fődig fehérbe,
Ki kékbe, ki ződbe, ki fődig fehérbe.
Ha én páva vónék, jó reggel felkelnék,
Jó reggel felkelnék, jó reggelt köszönnék.
Szárnyam csattogtatnám, tollam hullatgatnám,
A szép lányok szemét bokrétába kötném,
A szép legényeknek kalapjába tenném.
Ahol én elmenyek, még a fák es sírnak
Hulljatok levelek.....
Mer akit szerettem a hagyott el engem.
Ne sírj édesanyám, ennek így kell lenni,
Minden jó családból egynek rossz kell lenni.
Menyek az úton lefelé,
Senki sem mondja, gyere bé,
Túrós málét veszek elé,
Túrós málét veszek elé.
Bánat, bánat, csuklós bánat,
Mér raktál szívemre várat?
Mér raktál szívemre várat,
Mér nem raktál szalmaszálat?
Hazám, hazám, csendes hazám,
Bárcsak határodat látnám.
Látom füstjét, de csak elig,
Hogy az égen lengedezik.
Timár Péterné .... Irmától 68 éves, Hidegségen.....
Háromkúti hegyek alatt,
Két szép legény zabot arat.
Zabot arat, nem bablencsét,
Szeret leányt, nem menyecskét.
Zabot arat, nem bablencsét,
Szeret leányt, nem menyecskét.
Zabot arat a lovának,
Szeretőt keres magának,
Szeretőt keres magának.
Kert fölött......
Az én babám alatta áll.
Gyere ki babám alóla,
Mer megver az eső alatta.
Zavaros a Tisza, nem akar megszállni,
Ez a híres Bogár Imre átal akar menni.
Átal akar menni, lovat akar lopni,
A gyergyai nagy piacon cipőt akar venni.
Nézz ki Marcsa, nézz ki ablakod firhangján,
Most kísérik Bogár Imrét aranyszőr paripán.
Arany a kantárja, ezüst zabolája,
Az a híres Bogár Imre annak a gazdája.
Harangoznak délre, fél tizenkettőre,
Most kísérik Bogár Imrét a veszélyhelyére.
Harangoznak délre, pont tizenkettőre,
Hóhér mondja, te Bogár Imre, lépjél fel a székre.
Fellépik a székre, felsóhajt az égre,
Szent Isten s rab napjaim, de most jutnak eszembe.
Tankó Vilmos.... Bükkhavas patakára.
Ha bemenyek a piacra,
Rátekintek két sárgára.
....
Mi az ára,
Hány ezer lej a két sárga?
Tízezer lej a két sárga,
Tízezer lej a két sárga,
.........
.... keserves hegedűvel
.... az én rózsám
lement a rozs fejjel
.... de szépen ragyog
...... kapott
... avval is elhagyott.
keserves
ennek így kell lenni,
ez is keserves.....
Édesanyám karján nevelt engemet
Mégse ............. engemet
Édesanyám sokat intett a jóra,
Ne menj fiam korcsomába borinni
Nem hallgattam édesanyám szavára
Lányok vittek engem a csalfaságra.
Pulika János, hegedű, 38 esztendős.................. 64 éves, Tankó Gizella...... 28 éves ...... Péter.... 6o éves
Nem messze van ide a Hargita
Körös-körül Tisza, Duna járja,
Közepébe a .... csárda,
Közepébe a .... csárda,
Abban iszik egy betyár bújába.
Amott jönnek a csángó zsandárok
Távolról fénylik a csákójuk.
Elől jön a csendőrök káplára,
Igyenesen a .... csárdába.
Jó napot, te........ csárda,
Azt kérdezik, kié a paripa?
Jó bort iszik ennek a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.
Csak küldje ki ennek a gazdáját,
Nem bántjuk, csak adja meg magát.
Ki sem megyek, meg sem adom magam,
Hogyha tetszik, hajtsák el a lovam.
....... bugyellárisom,
abba van a százezer dollárom.
Százat adtam..... paripáér,
Háromszázat egy szőke kislányér.
Háromszázat egy szőke kislányér,
Kit nem adnék széles egy világér.
A betyár szereti a táncot,
Nagyváradon zörgeti a láncot.
Olyan szépen szól a lakat rajta,
Hat vármegye csodára jár róla.
Cigánybúcsúztató
A Jóisten másvilágon a cigánynak adjon fényes szárú csizmát,
Mer ezen a világon eleget járt szegény mezítláb.
Egy tábla szalonna legyen a koporsófedele,
Mer ezen a világon korogott a bele.
Egy kétsinges kolbász legyen az elvesztő kötele
........................... feje.
Elindultak a cigányok nánánáná
Mondd te purdi, meg kell halni,
Vagy anyádat meg kell cseszni.
Azért vagyok ilyen görbe,
Sokat csesztem a gödörbe.
Kimegyek a zöld erdőbe kocsikot terhelni,
Megterheljük a kocsikot, s indulunk lefelé.
Mind a négyen... csángólegény siet hazafelé.
Adjon Isten, szép szeretőm szerencsés jó estét,
Hozzád jöttem szállást kérni, hogyha beengednél.
Minden úton csavargónak szállást nem adhatok,
Itthon van az édesanyám, nem egyedül vagyok.
De ezér a szép szavadér téged béengedlek,
A fehérre vetett ágyamba szépen lefektetlek.
Piros bársony takarómmal szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.
Kimegyek a zöld erdőbe kocsikot terhelni,
S ott hallok egy kakukkmadárt szépen énekelni.
Dalolj egyet, kakukkmadár, a többit nem várom,
Az hagyott el, kit szerettem, amíg élek, bánom.
Galícia nem jó helyt van,
Galícia nem jó helyt van.
Ha egy kicsit errébb vóna,
Babám szíve nem fájt vóna,
Babám szíve nem fájt vóna.
Tegnap a Gyimesbe jártam,
Tegnap a Gyimesbe jártam,
A bánatval találkoztam.
Szerződést kötött ő vélem,
El nem marad soha tőlem,
El nem marad soha tőlem.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
A szívemre kővárt raktál,
Tetejébe kandorodtál,
Tetejébe kandorodtál.
Ha még egy rét kandorodtál vóna,
Babám szíve nem fájt vóna,
Babám szíve nem fájt vóna.
...... Tankó Péter..... 25 esztendős volt.
Végigmegyek utcátokon,
Bezergetek kiskapudon.
Ne kérdezd, hogy ki zörgeti,
A szeretőd, az a régi.
Visszahoztam a zsebkendőd,
Van már néked más szeretőd.
A gyűrűt es visszaadom,
Magamnál csak búmot hordom.
..... Teréz néni .....
….. babám hajnalba,
Mikor húzod a pokrócot magadra.
Mer elvetted a szívemnek a nyugalmát,
A szememnek a két csendes.....
Elvetted a szívemnek a nyugalmát,
A szememnek a két csendes.....
Mer azt hittem, esküszóval fogadtad,
Hogy el nem hagysz …... meghalok
Csalfa voltál, s megcsaltad a szívemet
Vegye jel a Jóisten az eszedet.
Vegye jel a Jóisten az eszedet.
S abból…. meg a mejedet.
Abból …. meg a mejedet.
A szerelmem búsítja ja szívemet.
Már minálunk megérett a meggy,
S vagyon nékem feleségem egy,
S bélátom, hogy semmire való,
Nem es a szegény embernek való.
S bélátom, hogy semmire való,
Nem es a szegény embernek való.
Met én elmentem a korcsomába,
Feleségem nyomban utánam,
S vettem neki piros pálinkát,
Csillapítsa buzgó haragját.
S vettem neki de piros pálinkát,
Csillapítsa buzgó haragját.
De az asszony csak egyre zereg,
Hegyes kontya félrelédereg,
S mondtam neki, de asszon, menj haza,
Mire hazamenek legyen vacsora.
S mondtam neki, de asszon, menj haza,
Mire hazamenek legyen vacsora.
De az asszony csak egyre zereg,
Hegyes kontya félrelédereg,
S otthon lesz a nagy határozás,
Kalán, villa, pofacsattogás.
S otthon lesz a nagy határozás,
Kalán, villa, pofacsattogás.
S úgy szól, mint a katonazene
Feleségem hátán a seprű nyele,
S otthon lesz a nagy határozás,
Kalán, villa, pofacsattogás.
Már mifelénk a barátok facipőbe járnak,
Azok élik világikot, akik együtt hálnak.
Lám, én szegény árva fejem csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.
Messze jártam házasodni, bár ne mentem volna,
Édes, kicsi feleségem, bár ott vesztél volna.
Ha az ördög olyan volna, talicskába tenne,
Minél jobban sikoltoznál, annál jobban vinne.
S ha az ördög olyan volna, talicskába tenne,
Minél jobban ordítanál, annál jobban vinne.
Tegnap jártam zabaratni, ma menyek kötözni,
Elvesztettem a rózsámat, menyek megkeresni.
S ha még egyszer megkaphatnám, jaj de megbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, s a füstre feltenném.
Le-levenném, jól megverném, újra visszatenném,
Le-levenném, megcsókolnám, s újra visszatenném.
Édes kicsi galambom,
Megyek el a vonaton.
Ó, ne menj el, ne menj el,
Háljunk ketten az éjjel,
Háljunk ketten az éjjel.
Elmennél-e? El bíz én.
Itt hagynál-e? Itt bíz én.
Ha te elmész, én es el,
Tőled nem maradok el,
Tőled nem maradok el.
Édes kicsi galambom,
Megyek el a vonaton.
Ó, ne menj el, ne menj el,
Háljunk ketten az éjjel,
Háljunk ketten az éjjel.
Elmennél-e? El bíz én.
Itt hagynál-e? Itt bíz én.
Ha te elmész, én es el,
Tőled nem maradok el,
Tőled nem maradok el.
Egy százas a zsebembe,
Mind megittam az este.
Egyet ütök a fődre,
Hármat feleségemre,
Hogy legyen asszon belőle.
Úgy akarják, hogy ne éljek,
Véled ne is beszéljek.
De én aztot megteszem,
Mindig véled beszélek,
Ahol látlak beszélek.
…...... adja ki
A szívem mellett hordozom.
Ha akarják, hogyha nem,
Mindig itt vagy énvelem,
Mindig itt vagy a zsebemben.
Ha akarják, hogyha nem,
Mindig itt vagy énvelem,
Mindig itt vagy a zsebemben.
Vágják a kerek erdő alját,
Messze viszik a regutát.
Messze, az orosz határszélre,
Sírhat annak a kedvese.
Messze, az orosz határszélre,
Sírhat annak a kedvese.
Anyám, drága édesanyám,
Szedje össze minden ruhám.
Szedje, zárja a ládába,
Mer én többet nem leszek gazdája.
S szedje össze, zárja a ládába,
Me soha többet nem leszek gazdája.
Hazám, drága szülőhazám,
Bárcsak a határát láthatnám.
Láttam a füstjit, de csak alig,
Hogy fenn az égen lengedezik.
Ződ a kökény, ződ a peterzselyem,
A rózsámval meghűlt a szerelem.
Nem csak meghűlt, meg is fogyatkozott,
A szívembe nagy bánatot hagyott.
Nem csak meghűlt, meg is fogyatkozott,
A szívembe nagy bánatot hagyott.
Le az úton, le végetös végig,
Húzd rá komám estétől reggelig.
Hogy tudja meg a falu legszebb lánya,
Hogy én többet nem járok utána.
Hogy tudja meg a falu legszebb lánya,
Hogy én többet nem járok utána.
Késő este, egy csütörtökön este
Kiálltam a kapum elejibe.
S nem bírtalak tíz órától várni,
Be kellett a rácsos kaput zárni.
Befütyölt a vonat a gyimesi állomásba,
Sírnak a reguták a nagy banatjikba.
Ne sírjatok, lányok, mert visszajövünk nemsokára,
Hogyha meg nem halunk valahol a nagy Regátba.
Mikor mentem katonának, virágzott az eper,
Hullt a könnye a bakának, mint a záporeső.
Ne félj bús reguta, me letelik az idő,
Nekem is volt, de már letelt a három esztendő.
Isten véled kis falum örökre,
Me én elmenyek meghalni messzire,
De a szívemet éles golyó járja,
Valahol a gyimesi határba.
De a szívemet éles golyó járja,
Leseper a hegyek oldalába.
Vadkörtefa fehéret virágzik.
A kis pejlovam alatta cikázik.
Cikázz lovam, cikázz utoljára,
Me holnap menyünk nagy Oroszországba.
Holnap menyünk nagy Oroszországba,
Itt kell hagyjam a babámat másra.
S más fogja a karjaiba zárni,
S én csak fogom holtomig sajnálni.
Dombon van a bukuresti kaszárnya,
Akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél, ringatja a magas tetejét,
De sok kislány sirassa a kedvesét.
Ahol én eljárok, még a fák is sírnak,
Gyenge ágairól levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mer akit szerettem, az hagyott el engem.
Árva az a kicsi madár,
Amelyik minden ágra leszáll.
De én es olyan árva vagyok,
Vajon melyik ágra szálljak?
Kicsi madár, hogy tudsz élni,
Mikor te nem tudsz beszélni?
Mer én jól tudok beszélni,
És mégis alig tudok élni.
Élek, élek, de csak alig,
Alig zeng bennem a lélek.
Isten véled, patrontáska
Fegyver meg a sajka.
Mer én többé nem pucollak,
Hogy egyen meg a rozsda.
Vigyázba sem állok,
Nem is szalutálok,
Me odahaza sírva várnak
A gyimesi leányok.
Alma a fa alatt, nyári piros alma,
Haragszik rám a szeretőm édesanyja.
Engemet gyaláz, engem tesz a vesz a szóra,
Szerettem a fiát, nem tehetek róla.
Aranyos...... sokat fogsz te sírni
Mikor engem katonának fognak vinni.
Eltiltanak tőlem egy vasárnap este,
Sok páros csókomér jussak az eszedbe.
S ha csakugyan ennek így kell lenni,
Hogy a Gyimesen el kell masírozni,
….. kimegyek belőle,
Me itt kell hagyjam a szép szeretőm benne.
Elvesztettem kis pej lovam a sűrű erdőbe,
Leesett a csizmám sarka a nagy keresésbe.
Ne keresd a lovad, mer be vagyon hajtva,
A gyimesbükki néptanácsnál szépen szól a csengő rajta.
Elvágtam a kis ujjamot, folyik el a piros vérem,
Nincsen nékem szép szeretőm, ki bekösse sebeimet.
Gyere nyári babám, ne restelld bekötni,
Mer én sem restellettem, babám
Három évig hozzád járni.
Ha kimenyek a gyimesi nagy hegyre,
Onnan nézek a falu közepébe.
Onnan nézem, kinek van egy szép barna lánya,
Kinek nyílik rózsa az ablakába.
Nem vagyok szép, csak a szemem fekete,
Nem vagyok én ződ erdőbe csemete.
Sem csemete, sem a fának hulló levele,
Barna legény igaz, hű szeretője.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
Várat raktál, s megnyugodtál,
Örökre megszomorítál.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mind az eső.
Árkot vágott az orcámon,
Mind a patak az utcákon.
De jó volna nekem meghalni,
Minthogy ennyi búval élni.
Búval élem világomat,
S bánatval tőtöm napomot.
S bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy,
A szűvemre mé raktál várat,
Mé nyomtad le János bámat?
A gyimesi temetőbe kinyílott egy eperfa,
Annak minden pici ága ráhajlott a síromra.
Tetejére rászállott egy bús gerlicemadár,
Engem integet,
Szakítsátok a szívemet ezer felé,
Ha lehet.
Tetejére rászállott egy bús gerlicemadár,
Onnan integet,
Szakítsátok a szívemet ezer felé,
Ha lehet.
A gyimesi büszke lányok mindig rólam beszélnek,
Jó híremet, rossz híremet átadják szeretőmnek.
Jó híremet, rossz híremet hagyjátok a maga szabad útjára,
Te meg babám, hogyha szeretsz, ne hallgass más szavára.
Egresalján vagy egy vályú,
Abból iszik három szál juh.
Én vagyok a vízmerője,
Barna kislány szeretője.
A gyimesi híres csárda
Csendőrrel van körülállva.
Azér van az körülállva,
Hogy betyár iszik a csárdába.
Iszik a betyár a csapon,
Sír a Mari az ablakon.
Ne sírj, Mari éppen olyan nagyon,
Mer nem ütik a babád agyon.
Kósteleki keskeny palló,
Ott rúgott meg engem a ló.
De ha még egyszer megrúg a ló,
Leszek egy semmirevaló.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többé vissza.
Panaszos a nyári babám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.
Ha sajnálja, vegye vissza,
Me nem szorultam csókjaira.
Haragszik a Nap a Holdra,
A Hold is a csillagokra,
Csillagok is a fekete felhőkre,
S én a régi szeretőmre.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többé vissza.
Panaszos a nyári babám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.
….
S visszaadom a páros csókjaidot,
S felejtsd el a szavaimot.
Egyszer egy kismadár hozzám kezdett járni,
S azt az irigyeim észre kezdték venni.
A kicsi madár fészkét szét akarták törni.
Szállj el kicsi madár az anyám ablakába,
Oda rakjál fészket egy üvegytángyérra.
Oda rakjál fészket egy üvegytángyérra,
Ott nem fogják zavarni a kis fészkedet soha.
Madárka, madárka, csácsogó madárka,
Vidd el bús levelem az anyám ablakába.
S mondd meg jó anyámnak,
Hogy nagyon beteg vagyok.
A kolozsvári kórház vaságyán hervadok.
Drága édesanyám, én csak arra kérem,
Hogy mikor én meghalok, ne sirasson engem.
S kísérjen ki engem a gyászos temetőbe,
S dobjon ki engemet a szívéből örökre.
Majd ha a bús szívét elfogja a bánat,
Ölelje kebléhez a fényképes fejfámat.
Egyszer egy kismadár fészket kezdett rakni,
S azt egy irigy ember észre kezdte venni.
S azt egy irigy ember észre kezdte venni,
A kicsi madár fészkét szét akarta törni.
Mezei virágok, szépen kinyíljatok,
amikor én meghalok, mind elhervadjatok.
Elmegyek, elmegyek, nem ülök veletek,
A beteges szívemet nem eszem veletek.
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Édesanyám, kufferomot hozza ki.
A kufferom, s a behívó levelem,
S a Gyimesről törüljék ki a nevem.
A kufferom, s a behívó levelem,
S a Gyimesről törüljék ki a nevem.
Száraz fából könnyű hidat csinálni,
Jaj de bajos szeretőre találni.
Találtam én szeretőre, olyanra,
Ki elviszen a bánatról a búra.
S még az úton lefelé se mehetek,
Mind azt mondják, más szeretőt keresek.
Nem keresek, van már nékem egy csalfa,
Homlokára göndörödött a haja.
Nem keresek, van már nékem egy csalfa,
Homlokára göndörödik a haja.
Én vagyok az orvoslegény, szedek százféle virágot,
S abból főzök orvosságot.
Hadd el, babám, úgy kell neked,
Me sokszor mondtam én azt neked,
Hogy ne szeress kettőt-hármat,
Mer egy is elég nagy bánat.
Mer én csak téged szerettelek,
Mégis szenvedtem eleget,
Me este mikor hozzád jártam,
Nálad mindig mást találtam.
Kiskoromban árvasorba jutottam,
Nagy koromban katonának soroztak.
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
De azt is meg, hogy hogy kell szívbül szeretni.
Kicsi madár, mér keseregsz az ágon,
Me nem csak te vagy árva a nagy világon.
Me nékem sincsen sem szeretőm, sem anyám,
Mégis a Jóisten gondot visel rám.
Udvarom, udvarom, szép, kerek udvarom,
Nem seper meg többé az én gyenge karom.
Sepertem eleget, seperje meg más is,
Öleltem a babám, ölelje meg most más is.
Két út van előttem, melyiken induljak?
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Egyiktől búcsúzom piros pünkösd napján,
A másiktól pedig halálom óráján.
Azé szeretek a Duna mellett lakni,
Me odajár a babám lovat megitatni.
Lovát megitassa, magát csinosítsa,
s azt a pici száját csókra igazítsa.
Lovát megitassa, magát csinosítsa,
s azt a pici száját csókra igazítsa.
Istenem, Istenem, szerelmes Istenem,
Mikor leszen nékem szép szabad életem?
Akkor leszen nékem szép szabad életem,
Amikor a babámat kedvemre ölelem.
Bort iszik a betyár, piros az arcája,
Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa.
Ne higgyétek lányok, nem pünkösdi rózsa,
Me csak a szerelemnek a lángja virít rajta.
Tatros vize kertem alját kimosta,
A szívemet nehéz bánat szorítja.
Addig öli szívemet a búbánat,
Amíg párja lehetek a babámnak.
Ezt a kislányt még akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváról,
A homlokára göndörödött hajáról.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváról,
A homlokára göndörödött hajáról.
Bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet,
Adja vissza a régi szeretőmet.
Me száraz ágon azt fütyöli a rigó,
Szerelemből nem parancsol a bíró.
Sem a bíró, sem a kántor, sem a pap,
Úgyes azt szeretek, akit akarok.
Vékony a nádszál, lehajlik a fődre,
Sír a kis angyalom, elhallszik messzire.
Elhallszik a közös laktanyára,
Megszabadulok babám nem sokára.
Megszabadulok, meg is házasodok,
Azt veszek el, akit én akarok-akarok.
Elveszem a falu legszebb lányát,
Kivel eltöltöttem a sok boldog éjszakát.
Őrmester úr, előre, előre,
Álljon ki a századja elébe!
Őrmester úr, hazafelé tartson,
Hogy sírjon a csárdás kis angyalom.
Vékon haja van az aradi dinnyének,
Szép szeretője van a csángó legénynek.
Szép szeretőjét el se bírja felejteni,
Így jár az a lány, ki sokat tud szeretni.
Összefolyik a Tisza a Dunával,
Összeveszett a szőke a barnával.
Én nem bánom, ha szőke is, ha barna is,
Csalfa a szeretőm, csalfa leszek magam is.
