"Válaszúti hegy aljában..."
(Válaszút)
Válaszúti hegy aljában
Eltörött a lovam lába
||: Gyere rózsám fizesd meg a károm
Úgyis te leszel a párom. :||
Erre gyere ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra
||: Erre gyere szívemnek a párja
Adj egy csókot utoljára. :||
Páros csókot nem adhatok
Nem a te szeretõd vágyik
||: Páros csókot csak is annak adok
Kinek szeretõje vagyok. :||
Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a Nap süt az égen
||: Nem az a nap sej de nem az a hold
Nem az a szeretõt ki volt. :||
Aki volt már rág elhagyott
Szebbre vágyott, mint én vagyok
||: Szebbre vágyott hej, de még sem kapott
Még olyat sem mint én vagyok. :||
"Jaj de bajos egy párnára feküdni..."
(Válaszút)
Jaj de bajos egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
||: A párnának a két széle elszakad
A közepe tiszta újan megmarad. :||
Nincs édesebb a havasi dinnyénél
Nincs kedvesebb az elsõ szeretõnél
||: Mert az elsõ igazán tud szeretni
Másodikért de sokat kell szenvedni. :||
Ki az elsõ szeretõjét elhagyja
Életében mindig csak azt siratja
||: Én is olyan szeretõmet hagytam el
Amíg élek soha nem felejtem el. :||
Tele van a temetõ árka vízzel
Tele van a szívem keserûséggel
||: Jó az Isten leapasztja a vizet
Visszahozza a régi szeretõmet. :||
He eljönnél ablakomba egy este
Megláthatnád a bánatot lefestve
||: Megláthatnák két halovány orcámat
Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad. :||
"Nekem is volt édesanyám..."
(Magyarszovát)
Nekem is volt édesanyám hej de mát nincs
Mer' elvitte a szegedi hej de nagy árvíz
Három hete hogy a vízen, hogy a vízen halászok
Könnyeimtõl még az eget se látom
Kihalásztam édesanyám selyem kendõjét
Négy sarkára rávarrattam hej, de a nevét
Közepébe fekete gyászt, fekete gyászt varrattam
Hogy tudják meg hogy én árván maradtam
Kicsi madár miért keseregsz hej de az ágon
Nem csak te vagy árva ezen a nagy világon
Nekem sincsen édesanyám sem szeretõm, sem apám
Még is a jó Isten gondot visel rám.
"Engem anyám úgy szeretett..."
Engem anyám úgy szeretett,
Tejbe vajba feresztgetett
Keszkenõbe takargatott
Mégis idegennek adott
Édes volt az anyám teje
Keserû a más kenyere
Keserû is savanyú is
Jaj de sokszor panaszos is
Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám de már késõ
Mer az idegen az elsõ
Bánatos hajóra ültem :||
A hajóval elmerültem :||
Bánatos az én életem
Hogy én fel nem cserélhetem
Felcserélném, de nincs kivel
Szívem nem talál senkivel
"A kalapom, a kalapom..."
A kalapom, a kalapom félig selyem
De én aztat félre vágom úgy viselem
Nem búsulok, rámulatok
Úgyis tudom, hogy meghalok
Két fekete göndörszõrû lovam vagyon
Még az éjjel mind a kettõt elmulatom
Elmulatom nem sajnálom
Szerettelek, csak azt bánom
Tavaly õsszel meg akartam házasodni
A faluban nem akartak leányt adni
Mind azt mondják, hogy részeges vagyok
Rossz feleségtartó vagyok.
Mikor mentem Visa felé, Visa felé
Fánkot sütnek a leányok arra felé
A pánkából nem adtatok nem adtatok
Szakadjon meg a nyakatok.
Feleségem palatkai, palatkai,
Hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki
Nem adott pénzt pálinkára
Sem a zacskóba dohányra.
Rég megmondtam kisangyalom csalfa legyél
A lábadra magas sarkú cipõt vegyél
Magas sarkú cipõt vettél
A világ csalfája lettél.
Szeretett a fene soha, fene soha
Csak megvoltam véled szokva, véled szokva
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha.
"Komámasszony kakasa..."
(Válaszút)
Komámasszony kakasa, kakasa,
Felszállott a kapura, kapura,
Mind azt kukorékolja, rékolja,
Komámasszony de csalfa, de csalfa
Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk,
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
Mint a kendermagos kakasnak a tyúk.
Egy hagymáért nem adom, nem adom,
Pálinkáért a szegre fel akasztom,
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
Hova akar oda szúr, oda szúr.
Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
Még a pap is odanyúl odanyúl,
Oda biza ne nyúljon, de nyúljon
Hogy a körme lehulljon, lehulljon.
Atya fiú szentlélek, szentlélek,
Én a paptól nem félek, nem félek,
Mer a pap is hibázik, hibázik,
Ha sötétbe érkezik, érkezik.
"Magas a dézsi temetõ..."
||: Magas a dézsi temetõ :||
Mellette egy sûrû erdõ :||
Ott bujdosik a kedvesem
Odamegyek megkeresem.
||: Jaj de sokszor, jaj de régen
Jártam egy virágos réten :||
Ott láttam egy kismadarat
Kérdeztem a galambomat.
||: Azt mondta hogy látta, látta
Egy kislány keblére zárta :||
Ha elvette éljen vele
Csak elõttem ne ölelje.
||: Ha elvette éljen vele
Ölje meg a bú mellette :||
Öröme is annyi legyen
Amennyit &Õ csinált nekem.
"Nem úgy van most mint volt régen..."
Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a nap süt az égen
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretõm ki volt
Aki volt már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott
||: Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretõm ki volt
:|| Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyat se, mint én vagyok
Azt gondoltam míg a világ
Mindig ég a gyertyavilág
De már látom, hogy elalszik
Halálomat sokan lesik
Azért lesik halálomat
Vegyék el a galambomat
De én azért sem halok meg
Hogy a szívük szakadjon meg
Azt gondoltam esõ esik,
De csak a szemem könnyezik
Az én szemem sûrû felhõ
Onnan ver engem az esõ
Hull elõmbe, hull a földre,
Hull a gyászos kötényembe
Árkot mos a két orcámon
Mint a zápor az utcákon
"Hidegen fújnak a szelek..."
(Ördöngõsfüzes)
||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||
||: Szabad életszabad madár :||
||: Szabad életszabad madár
Jaj de szép ki szabadon jár :||
||: Járnék én is ha járhatnék :||
||: Járnék én is ha járhatnék
Ha magamban szabad lennék :||
||: Nem vagyok magamban szabad :||
||: Nem vagyok magamban szabad
Kezemen, lábamon lakat :||
||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||
"Verjen meg az Isten rózsám..."
Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...
Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
La la la ...
Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...
Szomorítson meg a halál,
Mikor jó kedvedben talál
La la la ...
Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
Szomorítson meg a halál,
Mikor jó kedvedben talál.
Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...
Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
La la la ...
Rózsám voltál, de már nem vagy
Akié vagy, azzal hervadj
La la la ...
Úgy hervadj el mint a rózsa
Eszembe ne jussál soha
La la la ...
"Én az éjjel nem aludtam egy órát..."
Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát,
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyûrûjét viselni,
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat
Mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdõ, sejehaj, csendülj mezõ, falevél
Szeresd babám, kit idáig szerettél.
Szivaroztam, megégettem a számat.
Odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
Más kacsingat két fekete szemébe.
Széles a víz, keskeny a híd felette,
Rólad babám minden gondot leveszem
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz
Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus.
"Diófából van a babámnak ágya..."
(Magyarszovát - Lassú cigánytánc)
Diófából van a babámnak ágya
Ha rá ülök, hajlik mind a négy lába
||: Régi babám, tedd az ágyat, tedd az ágyat a falig
Tied voltam, tied leszek halálig :||
Édesanyám volt az oka mindennek
Mért nem adott engem a szeretõmnek
||: Adott volna engem oda, engem oda csak annak
Kit a szívem kiválasztott magának :||
De szeretnék az égen csillag lenni
Ott is csak a hajnal csillaggal járni
||: Éjfél után megkerülném, megkerülném az eget
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret :||
Kimentem a selyemrétre kaszálni
De nem tudtam én a szénát levágni
||: Mert nem látszott a sok sárga virágtól
Régi babám, hogy búcsúzunk egymástól :||
"Már Füzesbõl kihajtották a nyájat..."
(Ördöngõsfüzes)
Már Füzesbõl kihajtották a nyájat
Elvitték a rózsámat katonának
Elment a nyáj onnan alól ide maradt a babám :||
Jaj Istenem, csak még egyszer láthatnám. :||
El kell menni masírozni messzire
Itt kell hagyni a babámat nincs kire
Reád bízom édes, kedves, jó kenyeres pajtásom :||
Éljed vele világidat nem bánom. :||
Cuki kurva kibököm a szemedet
Megittad a nyári keresetemet
Kit megittál, kit megettél, kit a farodra tettél :||
Egy legénynek selyem zsebkendõt vettél. :||
Azért vettem, hogy tegye a zsebébe
Egyszer- másszor hadd jussak az eszébe
Azért vettem -sejehaj- hogy tegye a zsebébe :||
Egyszer- másszor jussak az eszébe. :||
"A múlt nyáron nem volt esõ..."
(Csárdás)
A múlt nyáron nem volt esõ
Nem is termett jó legelõ
Ajla ... la ... la ...
Irigyeim sokan vannak
Mint a kutyák, úgy ugatnak
Adok nekik víg napokat
Hogy ugassák ki magukat
Ajla ... la ... la ...
"Fehér fuszulyka-virág..."
Fehér fuszulyka-virág,
Ne jöjj hozzám napvilág,
Gyere hozzám setétbe,
Akkor ülj az ölembe.
Ha te tudnád, amit én,
Ki babája vagyok én,
Te is sírnál nem csak én,
Keservesebben mint én.
Egyszer jártam nálatok,
Leszakadt az ágyatok
Úgy recsegett, ropogott,
A szalmája szotyogott.
"Udvaromba aranyvályú, aranykút..."
Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
||: Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona. :||
Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerrõl fújja a szél találja
||: Fújja a szél a kaszárnya tetejét
De sok kislány siratja a kedvesét. :||
Három kislány kimegy a temetõbe
Mind a három letérdepel a földre
||: Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretõje. :||
Borsa felõl jön egy fekete felhõ
Siess kislány, mert megvesz a nagy esõ
||: Nem sietek, kapok én még szeretõt
Arra kérem a jóságos tetemtõt. :||
Válaszúton rekvirálják a tököt,
Hát a babám lába közé mi szökött,
||: Két gömbölyû közepébe egy hosszú
Azért öli a lányokat a bosszú. :||
Nincsen nekem egyeben egy tetûnél,
Az is megdöglött a fülem tövinél
||: Százan jöttek el a temetésére,
Megtelepedtek a fülem tövébe. :||
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem?
Felnyergelem a lovamat, a sárgát,
megkerülöm Magyarország határát.
Édesanyám, hol van az az édes tej,
amelyikkel katonának nevelet fel?
Adtad volna tejedet a macskának,
ne neveltél volna fel katonának.
Édesanyám kiállott a kapuba,
úgy siratja, hogy a fia katona.
Édesanyám ne sirasson engemet,
sirasson a kisangyalom, ha szeret.
Édesanyám menjen haza, ne sírjon,
ha hazamegy, rögtön levelet írjon.
írja meg, hogy az én babám kit szeret,
kivel tölti el azt a három évet?
Édesanyám, ne sirasson engemet,
menjen haza, növelje fel öcsémet.
Nem megyek én, nem növelek több árvát,
hat krajcárér', hogy szolgálja a császárt.
Búja lehet annak a kismadárnak,
kit örökre kalickába bézárnak.
Hát annak az ügyes magyar legénynek,
kit az ősszel katonának elvisznek!
Mikor mentem én Szovátról kifelé,
lányok kísértek a vágóhíd felé.
Kezed adtam mindegyiknek sorjába',
Csak a babám maradt legutoljára.
Szervusz babám, add ide a jobb kezed,
mer' én téged igazál szerettelek.
S úgy nőttünk fel, mint a réten a sáté,
szervusz babám, nem lehetünk egymásé.
Édesanyám, ha megúntál tartani,
vigyél engem a vásárra eladni.
Adjál oda a legelső kérőmnek,
ha nem adtál engem a szeretőmnek!
Kisangyalom, ha megúntál szeretni,
szabad néked más szeretőt keresni.
Adjon Isten szebbet-jobbat nálamnál,
nékem pedig csak olyat, mint te voltál.
Rég megmondtam, gyenge babám, ne szeress,
nincs egyebem, mit a két karom keres.
Szeress olyat, kinek ökre, szekere,
hogy a szíved ne nyugodjék mellette!
Három csillag van az égen egy sorba.
Három szeretőm van nékem egyforma.
Három közül egy az igaz szerető,
s a más kettőt verje meg a Teremtő.
Két fa között kisüttött a holdvilág,
s az én rózsám annál fésüli magát.
S göndör haját százfelé fújja a szél,
köszönöm babám, hogy ingem szerettél.
Két fa között kisütött a holdvilág,
megtagadott engemet édesanyám.
Megtagadott, nem hí többé lányának,
csak én hívom őtet édesanyámnak.
Most kezdtem egy bécsi kendőt viselni.
Most kezdtem egy barna kislányt szeretni.
Úgy akartam szeretni, hogy ne tudják,
az irigyek rámvilágosították.
Kimentem a selyemrétre kaszálni,
de nem tudtam én a szénát levágni.
Mer' nem láttam a sok sárga virágtól,
régi babám most búcsúzunk egymástól.
Kihajtottam Virágökröm a rétre,
leverettem a harmatot elötte.
Rég nem hallom Virág ökröm harangját,
az én babám mással éli világát.
Éljed te is világodat, nem bánom,
csak hogy eddig szerettelek, azt bánom.
Éljed te is világodat, nem bánom,
csak hogy eddig szerettelek, azt bánom.
Barázdába' szépen szól a pacsirta,
levelemet régi szeretőm írta.
Nem kell nekem sem levele, se maga,
ne átkozzon engem az édesanyja.
Verd meg Isten azt a drága jó anyát,
ki eltiltja babájától a fiát.
Éntőlem is eltiltotta az anyja,
törje ki a válogatós nyavaja.
Édesanyám, adjon Isten jó estét.
Hazajöttem, mint a váratlan vendég.
Nem váratlan, édes fiam, vártalak,
másfél éve, mióta nem láttalak.
Diófából van a babámnak ágya,
ha ráülök, hajlik mind a négy lába.
Régi babám, tedd az ágyad a falig,
tied voltam, tied leszek halálig.
De szeretnék az égen csillag lenni,
s ott is csak a hajnalcsillaggal járni.
Éjfél után megkerülnlm az eget,
hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
De szeretnék az erdőbe' fa lenni,
ott is csak a tölgyfa nevet viselni.
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül,
az én szívem soha nincs bánat nélkül.
Szerelem, szerelem, átkozott szerelem.
S mért nem termettél meg minden fa tetején?
Minden fa tetején, diófa levelén,
hogy szakasztott volna minden szegénylegény!
Mer én szakasztottam, de elszalasztottam.
De még szakítanék, ha jóra találnék.
S ha jóra és szépre, régi szeretőmre.
Régi szeretőmért mit nem cselekednék,
Tiszából a vizet kanállal kimerném.
S annak fenekiből apró gyöngyöt szednék.
S abból a rózsámnak gyöngybokrétát kötnék.
Salelala....
Sohase vétettem Szeben városának,
mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten Szeben mészárosát,
miért vágta le a kicsi bornyú lábát.
Szegény kicsi bornyú nem tud lábraállni,
gyalog-katonának hátán kell hordozni.
Ha megúntad, rózsám, velem életedet,
csináltass koporsót, temess el engemet.
írd fel a fejfármra, itt nyugszik egy árva,
kinek szerelemből történt a halála.
||:Mondta nekem édesanyám,
ország-világ lesz a hazám.:||
||:Csipkebokor a szállásom,
ott se lesz megmaradásom.:||
Ajlalala....
||:Túl a vizen van egy malom,
bánatot őrőlnek azon.:||
||:Én vagyok annak molnárja,
ki a bánatot próbálja.:||
Ajlalala....
||:Elosztották a bánatot,
ott se voltam, mégis jutott.:||
||:Ha mégegyszer elosztanák,
mind egy cseppig nekem adnák.:||
Ajlalala....
||:Bánatos hajóra ültem,
a bánatba' elmerültem.:||
||:Bánatos az én életem,
hogy én el nem cserélhetem.:||
Ajlalala....
||:Túl a vizen Tótországon,
szilva terem a zöld ágon.:||
||:Szakasztottam, de nem ettem,
a babámé nem lehettem.:||
||:Mer' én búra teremtettem.:||
Ajlalala....
||:Mind azt mondja, ki nem tudja,
hogy én nem búsulok soha.:||
||:Ha bánatra öröm volna,
nálamnál víg jobb se volna.:||
Ajlalala....
Három piros kendőt veszek,
ha felveszem, piros leszek, ajlalala...
Piros leszek, mint a rózsa,
rám illik a babám csókja, ajlalala...
Három sárga kendőt veszek,
ha felveszem, sárga leszek, ajlalala...
Sárga leszek, mint a halál,
elrepülök, mint a madár, ajlalala...
Egyik árokból a másikba estem,
rólad, babám, minden gondom levettem.
Úgy levettem, hogy soha eszembe se jutsz,
jóságodér' fizessen meg a Jézus.
Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
bár sohase ne szerettelek volna.
Jobb lett volna az én árva szívemnek,
hagytál volna békit a szerelelmnek.
Életembe' csak egyszer voltam boldog,
s akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam is én örömömbe', hogy szeretsz,
s bánatimba', hogy az enyém nem lehetsz.
Szivaroztam, elégettem a számat.
Odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
más legénynek kacsingat a szemébe.
Víg a gazda, víg a vendég,
víg az apám fia mindég,
Ajlalala...
Le az utcán, le, le, le,
le a falu végére.
Ott árulják a rózsát,
s a szép csukros violát.
Ajlalala...
Ne haragudj rózsám azért,
hogy a szám a tiedhez ért.
Mer' akik egymást szeretik,
azok közt gyakran megesik.
Ajlalala...
Kapufélfa, ne mozdulj,
édesanyám, ne búsulj.
Tudom, hogy majd fáj a szíve,
ne búsuljon életibe,
visszajövök én még ide.
Ajlalala...
Örömanya jöjjen ki,
bár a kaput nyissa ki.
De ne jöjjen üres kézzel,
||:hanem teli üvegekkel.:||
Köszöntse a menyére,
aztán igyék belőle!
Nem ösmerem az örömet,
azt sem tudom, milyen lehet.
A bánatot jól ösmerem,
mer' ott van mindenütt velem.
Megengedje Szék városa,
ha nem voltam jó lakosa.
Isten veled édesanyám,
nem viselsz több gondot reám.
Mikor megyek a kapuson,
nézz ki rózsám az ablakon!
Vess utánam egy pillantást,
úgyse látjuk többé egymást!
Tiltnak babám, tiltnak tőled,
titkon se beszéljek veled, ajlalala...
Ahol látlak, kerüljelek,
még ott se beszéljek veled, ajlalala...
Én is voltam, mikor voltam,
virágok közt virág voltam, ajlalala...
De rossz kertészre akadtam,
keze alatt elhervadtam, ajlalala...
Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem, ajlalala...
De én arra nem hallgattam,
titkon szeretőt tartottam, ajlalala...
Most jövök Gyuláról,
Gyulafehérvárról.
Leesett a lovamról a patkó,
a három lábáról.
Csak egy maradt rajta,
az is kotyog rajta.
Kovácslegény, lelki jó pajtásom,
igazítson rajta!
Kovács kalapácsa,
mind azt veri rája,
hogy ennek a keselylábú lónak,
magyar a gazdája.
Látod babám, látod,
azt a gyufaszálot?
S amikor az fejéret virágzik,
akkor leszek a párod.
Nincsen rózsa, mer' lehullott a földre.
Nincs szeretőm, mer' elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
mert nem lehet mindenkinek hat ökre.
Sárga virág, ha leszakisztanálak,
mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
mert nem voltál igaz szívű szerető.
Fehér fuszulyka virág,
ne jőjj hozzám napvilág.
Gyere este sötétbe,
hadd üljek az öledbe.
Ott se ülök sokáig,
csak huszonnégy óráig.
Az a huszonnégy óra
igen csak egy minuta.
Ha te tudnád amit én,
ki babája vagyok én?
Te is sírnál, nem csak én,
keservesebben, mint én.
Egyszer voltam nálatok,
leszakadt az ágyatok.
Úgy recsegett-ropogott,
a szalmája szotyogott.
A múlt nyáron nem volt eső,
nem is termett hű szerető,
ajlalala...
Csak egy utcán jártam hozzád,
azt is elkertette anyád.
Se nem kővel, se nem fával,
az irigyek tanácsával.
Irigyeim sokan vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adod nekik egy-két napot,
hadd ugassák ki magukat!
Azt gondoltam, míg a világ,
hogy mond ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
az én rózsám rám haragszik.
Elment, elment az én párom,
világgá ment egy fűszálon.
Lalala....
Ez a világ gyöngykoszorú,
csak az én szívem szomorú
Édesanyám gyengén nevelt engemet,
mégsem tudja az én bús életemet.
||:Mert ha tudná az én bús életemet,
éjjel-nappal siratgatna emgemet.:||
Két fal között fölsütött a holdvilág,
megtagadott engemet édesanyám.
||:Megtagadott, nem hív többé lányának,
csak én mondom őtet édesanyámnak.:||
Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
hogy milyen bánat van az én bús szívemben.
||Ha kicsapna, tenger lenne belőle,
nagy világ, elborítná örökre.||
Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
bárcsak soha ne szeretelek volna.
||Hagytam volna békét a szerelemnek,
jobb lett volna, az én árva szívemnek.||
Ha elmész is édes rózsám kívánom,
hogy az út elötted rózsává váljon,
||még a fű is, édes almát teremjen,
a te szíved engem el ne felejtsen.||
Jaj de bajos egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
||: A párnának a két széle elszakad
A közepe tiszta újan megmarad. :||
Nincs édesebb a havasi dinnyénél
Nincs kedvesebb az első szeretőnél
||: Mert az első igazán tud szeretni
Másodikért de sokat kell szenvedni. :||
Ki az első szeretőjét elhagyja
Életében mindig csak azt siratja
||: Én is olyan szeretőmet hagytam el
Amíg élek soha nem felejtem el. :||
Tele van a temető árka vízzel
Tele van a szívem keserűséggel
||: Jó az Isten leapasztja a vizet
Visszahozza a régi szeretőmet. :||
He eljönnél ablakomba egy este
Megláthatnád a bánatot lefestve
||: Megláthatnád két halovány orcámat
Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad. :||
|| Márványkőből van a tenger feneke ||
|| Gyenge vagy még babám a szerelemre ||
|| Gyengeséged nem akarom rongálni ||
|| így hát babám, nem fogok hozzád járni ||
|| Szélesebb a szerelem a tengernél ||
|| árvább vagyok a lehulló levélnél ||
Nem úgy van most mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt.
Aki volt már rég elhagyott,
szebbre vágyott, de nem kapott
||: Nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt :||
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok
Azt gondoltam míg a világ,
mindig ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
halálomat sokan lesik
Azért lesik halálomat,
vegyék el a galambomat.
De én azért sem halok meg,
hogy a szívük szakadjon meg.
Azt gondoltam eső esik,
de csak a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső.
Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kötényembe.
Árkot mos a két orcámon,
mint a zápor az utcákon.
Engem anyám úgy szeretett,
tejbe vajba feresztgetett,
keszkenőbe takargatott,
m égis idegennek adott.
Édes volt az anyám teje,
keserű a más kenyere,
keserű is savanyú is,
jaj, de sokszor panaszos is.
Édesanyám sok szép szava,
kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám de már késő,
mer az idegen az első.
||:Bánatos hajóra ültem,
ahajóval elmerültem:||
Bánatos az én életem,
hogy én fel nem cserélhetem.
Felcserélném, de nincs kivel,
szívem nem talál senkivel.
A múlt nyáron nem volt eső,
Nem is termett jó legelő. Ajla ... la ... la ...
Irigyeim sokan vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik víg napokat,
hogy ugassák ki magukat. Ajla ... la ... la ...
Édesanyám, hol van az az édes tej,
mivel engem katonának nevelt fel.
||Azt a tejet adta volna lányának,
mert a lányát nem viszik katonának.||
Édesanyám de szépen felneveltél,
mikor engem karjaid közt rengettél,
||akkor mondtad, jó leszek katonának,
feleskettél egy szép magyar huszárnak.||
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem,
ki nyergeli fel a lovat, ha én nem.
||Felnyergelem a lovamat, a sárgát,
megkerülöm Erdélyország határát.||
Máma péntek, holnap szombat, vasárnap,
sepregetnek a visai leányok.
||Seperjétek ki az utcát simára,
jön a babám, csikorog a csizmája.||
Én az éjjel nem aludtam egy órát,
hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
jaj de bajos, ki egymást nem szereti.
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
de még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának,
köszönöm a jóságát a fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat,
mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél,
szeresd babám, kit idáig szerettél.
Szivaroztam, megégettem a számat,
odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
más kacsingat két fekete szemébe.
Széles a víz, keskeny a híd felette,
rólad babám minden gondot leveszem.
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz,
jóságodért fizessen meg, meg a Jézus
Verjen meg az Isten rózsám,
mert nem voltál igaz hozzám La la la ...
Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod nincsen La la la ...
Verjen meg az Isten rózsám,
mert nem voltál igaz hozzám La la la ...
Szomorítson meg a halál,
mikor jó kedvedben talál La la la ...
Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod nincsen.
Szomorítson meg a halál,
mikor jó kedvedben talál.
Verjen meg az Isten rózsám,
mert nem voltál igaz hozzám La la la ...
Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod nincsen La la la ...
Rózsám voltál, de már nem vagy,
akié vagy, azzal hervadj La la la ...
Úgy hervadj el mint a rózsa,
eszembe ne jussál soha La la la ...
||Tudod babám, mit fogadtál,||
||mikor kertedbe sétáltál.||
||Rózsát kértem, szegfűt adtál,||
||jaj de hamis lelkű voltál.||
||Mondd meg rózsám az anyádnak,||
||ne átkozzon fűnek-fának.||
||Mert az átok helyet keres,||
||azt fogja meg, kit érdemes.||
||Szerettelek, nem kellesz már,||
||tiltott anyád, ne tiltson már.||
||Mondd anyádnak, hogy ne tiltson,||
||nem szeretlek, nincs mér tiltson.||
||Feljött a nap, el is haladt,||
||az én szívem gyászba' maradt.||
||Gyász a szívem, gyász a lelkem,||
||gyászos nekem az életem.||
[Buza]
Tele van a temető árka vízzel,
tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Istem, kiapasztja a vizet,
visszahozza a régi szeretőmet.
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti,
egy párnára ketten kell lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
s a közepe tiszta újjan megmarad.
Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
nincs édesebb az első szeretőnél.
Mert az első igazán tud szeretni,
a másodikért de sokat kell szenvedni.
[Feketelak]
A borostyán apró kéket virágzik,
az én babám éppen most házasodik.
Híj el rózsám a te lakodalmadba,
táncoltass meg vőlegényi korodba.
Sárgadinnye felfutott a görögre,
el kell válni kisangyalom örökre.
Elválásunk nem annyira sajnálom,
csak hogy szerettelek, azt bánom.
Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
ketten kell egy párnára lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
a közepe tiszta jónak megmarad.
Jaj, de bajos a szerelmet titkolni,
tövis közül az ibolyát kiszedni.
Kiszedném, de megszúrja a kezemet,
verje meg az Isten a te szívedet.
Ördöngősfüzes
||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||
||: Szabad élet szabad madár :||
||: Szabad élet szabad madár
Jaj de szép ki szabadon jár :||
||: Járnék én is ha járhatnék :||
||: Járnék én is ha járhatnék
Ha magamban szabad lennék :||
||: Nem vagyok magamban szabad :||
||: Nem vagyok magamban szabad
Kezemen, lábamon lakat :||
||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||
Már Füzesből kihajtották a nyájat,
elvitték a rózsámat katonának.
||:Elment a nyáj onnan alól ide maradt a babám,
Jaj Istenem, csak még egyszer láthatnám.:||
El kell menni masírozni messzire,
itt kell hagyni a babámat nincs kire.
||:Reád bízom édes, kedves, jó kenyeres pajtásom
éljed vele világidat nem bánom. :||
Cuki kurva kibököm a szemedet,
megittad a nyári keresetemet
||:Kit megittál, kit megettél, kit a farodra tettél,
egy legénynek selyem zsebkendőt vettél :||
Azért vettem, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor hadd jussak az eszébe.
Azért vettem, sejehaj, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor jussak az eszébe.:||
Válaszút AKASZTÓS
Olyan vagy te rózsám mint az engedelem,
Két piros orcádon játszik a szerelem .
Jól gondold meg rózsám elejét utóját
Hogy kivel töltöd le az életed sorát.
Mert nem kölcsön kenyér , hogy visszaadhassad,
Sem nem tiszta búza, hogy learathassad.
Ki a szerelemnek útján akar járni
Okosnak, eszesnek kell is annak lenni.
Mert én elindultam, nem tudtam eljárni,
Fele utaimból vissza kellett térni.
Válaszút KESERVES
Bánat, bánat hol születtél
Talán a fellegből estél
Bánat olyan mint az enyém
Nincsen a föld kerekségén.
Kinek panaszoljam magam
Kinek mondjam a bánatam
Kinek mondjam, ki hallgat meg
Engemet ki vigasztal meg
Megmondanám a virágnak,
De az megmondja az ágnak
Nem mondom én csak a földnek
Mer' az nem mondja senkinek.
Fekete föld neked mondom
Te légy az én vigasztalóm,
Hallgassál meg, vigasztalj meg
Árva szívem nyugtassad meg.
Válaszút AKASZTÓS
Válaszúti hegyet fújja a hideg szél
Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél
Köszönöm a jókat, a páros csókokat
Amit az orcámra sűrűn adogattad.
Ne szeress, ne szeress, mert nekem nem kellesz
Elmúlt az az idő mikor voltál kedves
Te tettél fogadást én előttem nem más,
Hogy én rajtam kívűl sohasem szeretsz mást.
De te hamis voltál, engemet megcsaltál
Egy-két páros csókért máshoz folyamodtál
Ha tudtad határát rövid szerelmednek
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek.
Válaszút CSÁRDÁS
Borsa felől jön egy fekete felhő
Siess kislány, mert elkap a nagy aső
Nem sietek, kapok én még szeretőt
Arra kérem a jóságos Teremtőt.
Eredj kislány, eredj, hogy ne lássalak
Mert én téged már régen meguntalak
Hogy szerettél, mindig az eszembe jutsz
Jóságodért fizessen meg a Jézus.
Édesanyám volt az oka mindennek
Mért nem adott engem a szeretőmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szivem kiválasztott magának
Válaszút CSÁRDÁS
Válaszúti hegy aljában
Eltörött a lovam lába
Gyere rózsám, fizesd meg a károm
Úgy is te leszel a párom.
Erre gyere ne menj arra
Jobb út van erre mint arra
Erre gyere szívemnek a párja
Adj egy csókot utoljára.
Páros csókot nem adhatok
Nem a te szeretőd vagyok
Páros csókot csakis annak adok
Kinek szeretője vagyok.
Nem úgy van most mint volt régen,
Nem az a Nap süt az égen,
Nem az a Nap, hej de nem az a Hold
Nem az a szeretőm ki volt.
Aki volt már rég elhagyott
Szebbre vágyott mint én vagyok
Szebbre vágyott, hej de mégsem kapott
Még olyat sem mint én vagyok.
Visa AKASZTÓS + CSÁRDÁS
Ágas- bogas a diófa teteje
Csak egy kislányt neveltek a kedvemre
Azt az egyet nem adnám a világért
Az anyjának a mennybéli jussáért.
Az anyjának kevés mennybe a jussa
A lányának olyan édes a csókja
Olyan édes nem tudom felejteni
Hanem inkább jobban tudnám szeretni..
Ősz az idő, hull a fáról a levél,
Megbánod te régi babám mit tettél
Megbánod te, jutok én még eszedbe,
Hogy milyen volt bús szívemnek szerelme.
Le van az én selyem ingem vasalva,
Nem vagyok én legényeknel az alja
Sem eleje, sem az alja nem vagyok
Amér' engem a szeretőm elhagyott.
Bonchida - keserves
Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát ?
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.
Nem is hársfa gyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad, rózsám, életednek párját,
Őszirózsa, szegfűt, tejes majoránnát.
Bonchida - keserves
De szeretnék az égen csillag lenni:
Az ég alján, az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
Nem jó csillag lenne már én belőlem,
Nem sokáig, nem sokáig ragyognék én odafenn.
Mert mikor az egen kéne ragyogni,
Akkor mennék akkor mennék a babámat ölelni.
Az én lovam nem szereti a zabot,
Mert a réten mert a réten a zöld árpára kapott.
Jobb is néki a zöld árpa, mint a zab,
Maradj te is, maradj te is kisangyalom, magadnak.
Máma péntek, holnap szombat, vasárnap,
Seperjetek falumbéli leányok
Seperjétek ki az utcát simára
Jön a babám, csikorog a csizmája.
Balla Ferencné Szász Etelka - 25 - Feketelak-(1963)
Édesanyám mér' szültél a világra
Dobtál volna a zavaros Tiszába
Tisza vize mosott volna széles Dunába
Ne legyek a senki megunt babája.
Édesanyám ki a huszár ha én nem,
Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Fölnyergelem a lovamat a sárgát
S megkerülöm Erdélyország határát.
Édesanyám hol van az az édes tej
Mellyel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
S ne neveltél volna föl katonának.
Kiss György Frigyes - 41 - Feketelak (1968)
S' én is voltam mikor voltam
Virágok közt virág voltam
De rossz kertészre akadtam
Keze alatt elhervadtam.
lalalala
S'ugye rózsám nem vagyok rossz
Száradjon el kedved, napod
S'úgy száradj el mint a nádszál
Mint a látó szál szénaszál.
lalalala
S' túl a hegyen túlvilágon
Füge terem minden ágon
S'én felszedtem de nem ettem
S'a rózsámé nem lehettem.
Maneszes Mihályné Szabó Anna - 39-
Magyarszovát (1963)
Édesanyám is volt nékem
Nem az erdőben születtem
Este kapált nappal sütett
Jaj, de keservesen nevelt
Bújdosik az árvo' madár
Minden erdőszélreleszáll
Hát az olyan árva mint én
Hogy ne bujdokolna szegény
.Sós Gergelyné Csete Erzsébet - 49 -
Magyarszovát - (1972)
Édesanyám mondta nékem,
Minek a szeerető nékem.
De szavára nem hallgattam
Titkon szeretőt tartottam
S' minek nékem ez a falu ,
Ha szívem mindig szomorú
S' minek nékem ez a város
Ha nem vagyok benne páros.
Minek nékem minden kincs
Hogyha hű szeretőm nincs.
S' hajtsd ki rózsám az ökröket
Legeltesd meg szegényeket
Tilalmasban ne hadd' őket
Mert elveszik a szűrödet.
Ha elveszik a szűrödet
Mivel takarsz be engemet
Van nekem egy cifra subám
S' avval takarlak bé babám.
Van nekem egy cifra subám
S' avval takarlak bé babám.
S' ki nem akar búval élni
Menjen menyországba lakni
S' csináljon az égre házat
Ott nem éri semmi bánat.
Csináljon az út szélire,
Ott nem éri semmiféle.
Csináljon az út szélire
Ott nem éri semmiféle
ájnánánáná
Kis György Frigyes 41 - Feketelak
Tavaszi szél vizet áraszt
Minden madár társat választ
Minden madár társat választ.
Hát én immár kit válajszak
Szívet szívér' kinek adjak
Szívet szívér' kinek adjak.
Az ifjúság sólyom madár
Addig víg míg szabadon jár
Addig víg míg szabadon jár
Jaj én nékem, szegénynek, már
Szívem víg örömet nem vár
Szívem víg örömet nem vár.
Ha én ezt így tudtam volna
Hogy tavasszal nyílik rózsa,
Hogy tavasszal nyílik rózsa.
Sohase búsúltam volna
Most szívemen bú nem volna,
Most szívemen bú nem volna.
De én eztet nem tudhattam
S' úgy búsúltam majd meghaltam,
S' úgy búsúltam majd meghaltam.
Búval élem világomat
S' az egész ifjúságomat,
Az egész ifjúságomat.
Tóbiás Istvánné Veress Aranka -60-
Mezőkeszű -(1984)
Ihatnám én, de nincs mit
Borér' küldnék, de nincs kit
Beteg az én galambom
Mégis elmegy, ha mondom
A szép asszony messze lát
borér' küldi az urát
Míg az ura borér' jár
nyalka legény nála jár.
Ha te tudnád amit én,
Ki babája vagyok én,
Nem vagyok én a másé
Csak a kedves rózsámé.
Balla Ferencné Szász Etelka - 25 - (1963 ) - Feketelak
Elémentem a Keszüi temetőn
S' eszembe jutott a régi szeretőm
Aj Istenem , hogy is jutott, hogy is jutott eszembe
Három éve, hogy elvan már temetve
'S elémentem a Keszüi nagy utcán
'S bétekintettem a babám ablakán
Éppen akkor vetették meg, vetették meg az ágyát,
Rozsmarinttal seperték ki az alját.
Édesanyám hol van az a rozsmarint
Kit a babám szombat este hagyott itt
Vigye haza, tegye vízbe, tegye vízbe, pohárba,
Tartsa meg az esküvője napjára.
Tudod babám, mit fogadtál, ://
Mikor kertedben sétáltál, ://
Rózsát kértem, szegfűt adtál, ://
Jaj, be hamis lelkű voltál. .
Feljött a nap, le is haladt, ://
Az én szívem gyászba maradt://
Gyászba szívem, gyászba lelkem://
Gyászos nékem az életem
Mond meg rózsám az anyádnak, ://
Ne átkozzon fűnek-fának, ://
Mer' az átok helyet keres, ://
Azt fogja meg kit érdemes.
Befogtam a hat ökröm a járomba,
Elvittem a búzámat a malomba,
Édes kicsi molnárom, őröld meg a búzámat,
Három éve nem láttam a babámat.
Akkor szép a sűrű erdő mikor zöld,
Mikor minden dalos madár benne költ,
Dalos madár ehajja, ne szállj ablakaimra,
Kisangyalom borulj a vállaimra.
Ráborulnék kisangyalom, nem lehet,
Mer’ a lányok selyem kendőt viselnek
Selyem kendő, kék szeme, szemöldöke fekete
A Jóisten számomra teremtette.
Magyarszovát
[Mezoségi népzene: Magyarszovát - Búza CD ismertetoje]
Magyarszovát (Suatu) Kolozs megyei kisközség, Kolozsvártól mintegy 36 km-re fekszik. Lakossága kb. 2800 lélek, kétharmada magyar, egyharmada román, elenyészo részben cigány. A faluban a magyarok unitárius illetve református vallásúak, a románok többsége ortodox, kisebb részben görög katolikus. A falu két részre tagolódik, Alsó- és Felsoszovát. A felsoszovátiak unitáriusok és nemesi eredetuek, míg az alsószovátiak reformátusok és jobbágyok.
A két falurész közötti társadalmi különbség magnyilvánult a női ingek díszítésében illetve a táncban is volt némi letérés. A falu első írásos említése 1213-ból való, a gótikus stílusban épült unitárius templomban ma is láthatók a freskó töredékei. A szentélyben egy XV. századi szobor ékeskedik. A református templomban, amelyet a XVII. század végén épített újjá Bánffy Dénes özvegye, egy 1682-bol származó sírfelirat látható. Mivel a falu - annak ellenére, hogy viszonylag közel fekszik Kolozsvárhoz - eléggé elszigetelt volt, úgy szellemi, mint tárgyi vonatkozásban igen régies hagyományokat őrzött meg napjainkig.
Nyelvjárását, viseletét tekintve az észak-mezoségi néprajzi tájegységbe sorolható, bár nyelvjárásában egy néhány elem a moldvai magyar csángók felé mutat (pl. kucsa, csúk, dzsermek, madzsar, éppend, stb.) Zenéjét tekintve elmondhatjuk, hogy igen sok, a magyar népzene mélyebb rétegeibe sorolható dallamot oriztek meg napjainkig. Általános az igen gazdagon díszített dallamok előadása, ami az újabb stílushoz tartozó dallamokra is vonatkozik.
A táncaik felsorolásánál különérdekesség, hogy hiányzik a csárdás elnevezés. A táncrend egy régies állapotot tükröz:
1. Legényes táncok: - ritka magyar - suru magyar A szováti elnevezés szerint a kurázsi (románul: curaj)) az itteni értelemben vetélkedést jelent.
2. Magyar vagy négyes: párosan, vagy négyes köröket alkotva járják.
3. Akasztós vagy lassú cigánytánc: régi lassú tánc, elnevezésének semmi köze nincs a cigányokhoz sem a mozgásban, sem a zenében. Ehhez a tánctípushoz tartozó dallamok egy része egy közösségen belül egy nemzetség nevéhez kapcsolódik, Szovát esetében a Csete nemzetséghez (Cseték tánca).
4. Szászka, szásztánc vagy cigánytánc: a tulajdonképpeni lassú csárdás, amelyet ügyesebb táncos legények két lánnyal is járnak.
5. Összerázás, szökos: a gyors csárdásnak a régiesebb, lassabb formája. A táncszók helyi elnevezése: rikótozás. A magyarszováti zenekar összetétele megegyezik a "szokásos" erdélyi vonósbanda felállásával: prímás, kontrás, bogos.
Hangszereik közül a hegedű azonos a közismerttel, a kontra a Mezőségen általánosan elterjedttel egyezik meg. Hegedűből és klasszikus brácsából alakítják ki, úgy, hogy a lábat egyenesre vágják, három húrt tesznek rá, ami által a húrok egy síkban helyezkednek el. Így egyszerre tudják megszólaltatni a húrokat, amelyek alkalmasak lesznek a hármashangzatok egyidejű megszólaltatására. A nagybőgő két-három húros, de általában csak egy húron játszanak.
Kallós Zoltán
|| Magasan repül a daru, szépen száll ||
|| Haragszik rám a szeretőm, mert nem szól ||
|| Ha haragszik, haragudjék magában ||
|| Vesse magát a zavaros Tiszába ||
Nekem is volt édesanyám, hej de már nincs
Mer' elvitte a szegedi, hej, de nagy árvíz
Három hete hogy a vízen, hogy a vízen halászok
Könnyeimtől még az eget se látom.
Kihalásztam édesanyám selyem kendőjét,
n égy sarkára rávarrattam, hej, de a nevét.
Közepébe fekete gyászt, fekete gyászt varrattam,
hogy tudják meg, hogy én árván maradtam
Kicsi madár miért keseregsz, hej, de az ágon,
nem csak te vagy árva ezen a nagy világon.
Nekem sincsen édesanyám, sem szeretőm, sem apám,
m égis a jó Isten gondot visel rám.
Diófából van a babámnak ágya,
ha ráülök, hajlik mind a négy lába.
||: Régi babám, tedd az ágyat, tedd az ágyat a falig,
tied voltam, tied leszek halálig :||
Édesanyám volt az oka mindennek,
m ért nem adott engem a szeretőmnek.
||: Adott volna engem oda, engem oda csak annak,
kit a szívem kiválasztott magának :||
De szeretnék az égen csillag lenni,
ott is csak a hajnal csillaggal járni
||: Éjfél után megkerülném, megkerülném az eget,
hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret :||
Kimentem a selyemrétre kaszálni,
de nem tudtam én a szénát levágni.
||: Mert nem látszott a sok sárga virágtól,
régi babám, hogy búcsúzunk egymástól :||
"Válaszúti hegy aljában..."
1. Válaszúti hegy aljában
Eltörött a lovam lába
||: Gyere rózsám fizesd meg a károm
Úgyis te leszel a párom. :||
2. Erre gyere ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra
||: Erre gyere szívemnek a párja
Adj egy csókot utoljára. :||
3. Páros csókot nem adhatok
Nem a te szeretõd vágyik
||: Páros csókot csak is annak adok
Kinek szeretõje vagyok. :||
4. Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a Nap süt az égen
||: Nem az a nap sej de nem az a hold
Nem az a szeretõt ki volt. :||
5. Aki volt már rág elhagyott
Szebbre vágyott, mint én vagyok
||: Szebbre vágyott hej, de még sem kapott
Még olyat sem mint én vagyok. :||
"Jaj de bajos egy párnára feküdni..."
1. Jaj de bajos egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
||: A párnának a két széle elszakad
A közepe tiszta újan megmarad. :||
2. Nincs édesebb a havasi dinnyénél
Nincs kedvesebb az elsõ szeretõnél
||: Mert az elsõ igazán tud szeretni
Másodikért de sokat kell szenvedni. :||
3. Ki az elsõ szeretõjét elhagyja
Életében mindig csak azt siratja
||: Én is olyan szeretõmet hagytam el
Amíg élek soha nem felejtem el. :||
4. Tele van a temetõ árka vízzel
Tele van a szívem keserûséggel
||: Jó az Isten leapasztja a vizet
Visszahozza a régi szeretõmet. :||
5. He eljönnél ablakomba egy este
Megláthatnád a bánatot lefestve
||: Megláthatnák két halovány orcámat
Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad. :||
"Nekem is volt édesanyám..." (Magyarszovát)
1. Nekem is volt édesanyám hej de mát nincs
Mer' elvitte a szegedi hej de nagy árvíz
Három hete hogy a vízen, hogy a vízen halászok
Könnyeimtõl még az eget se látom
2. Kihalásztam édesanyám selyem kendõjét
Négy sarkára rávarrattam hej, de a nevét
Közepébe fekete gyászt, fekete gyászt varrattam
Hogy tudják meg hogy én árván maradtam
3. Kicsi madár miért keseregsz hej de az ágon
Nem csak te vagy árva ezen a nagy világon
Nekem sincsen édesanyám sem szeretõm, sem apám
Még is a jó Isten gondot visel rám.
"Engem anyám úgy szeretett..."
1. Engem anyám úgy szeretett,
Tejbe vajba feresztgetett
Keszkenõbe takargatott
Mégis idegennek adott
2. Édes volt az anyám teje
Keserû a más kenyere
Keserû is savanyú is
Jaj de sokszor panaszos is
3. Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám de már késõ
Mer az idegen az elsõ
4. Bánatos hajóra ültem :||
A hajóval elmerültem :||
Bánatos az én életem
Hogy én fel nem cserélhetem
Felcserélném, de nincs kivel
Szívem nem talál senkivel
"A kalapom, a kalapom..."
1. A kalapom, a kalapom félig selyem
De én aztat félre vágom úgy viselem
Nem búsulok, rámulatok
Úgyis tudom, hogy meghalok
2. Két fekete göndörszõrû lovam vagyon
Még az éjjel mind a kettõt elmulatom
Elmulatom nem sajnálom
Szerettelek, csak azt bánom
3. Tavaly õsszel meg akartam házasodni
A faluban nem akartak leányt adni
Mind azt mondják, hogy részeges vagyok
Rossz feleségtartó vagyok.
4. Mikor mentem Visa felé, Visa felé
Fánkot sütnek a leányok arra felé
A pánkából nem adtatok nem adtatok
Szakadjon meg a nyakatok.
5. Feleségem palatkai, palatkai,
Hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki
Nem adott pénzt pálinkára
Sem a zacskóba dohányra.
6. Rég megmondtam kisangyalom csalfa legyél
A lábadra magas sarkú cipõt vegyél
Magas sarkú cipõt vettél
A világ csalfája lettél.
7. Szeretett a fene soha, fene soha
Csak megvoltam véled szokva, véled szokva
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha.
"Komámasszony kakasa..." (Válaszút)
1. Komámasszony kakasa, kakasa,
Felszállott a kapura, kapura,
Mind azt kukorékolja, rékolja,
Komámasszony de csalfa, de csalfa
2. Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk,
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
Mint a kendermagos kakasnak a tyúk.
3. Egy hagymáért nem adom, nem adom,
Pálinkáért a szegre fel akasztom,
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
Hova akar oda szúr, oda szúr.
4. Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
Még a pap is odanyúl odanyúl,
Oda biza ne nyúljon, de nyúljon
Hogy a körme lehulljon, lehulljon. 5. Atya fiú szentlélek, szentlélek,
Én a paptól nem félek, nem félek,
Mer a pap is hibázik, hibázik,
"Nem úgy van most mint volt régen..."
1.Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a nap süt az égen
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretõm ki volt
Aki volt már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott
2. ||: Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretõm ki volt
:|| Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyat se, mint én vagyok
3. Azt gondoltam míg a világ
Mindig ég a gyertyavilág
De már látom, hogy elalszik
Halálomat sokan lesik
4. Azért lesik halálomat
Vegyék el a galambomat
De én azért sem halok meg
Hogy a szívük szakadjon meg
5. Azt gondoltam esõ esik,
De csak a szemem könnyezik
Az én szemem sûrû felhõ
Onnan ver engem az esõ
6. Hull elõmbe, hull a földre,
Hull a gyászos kötényembe
Árkot mos a két orcámon
Mint a zápor az utcákon
"Hidegen fújnak a szelek..." (Ördöngõsfüzes)
1. ||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||
2.||: Szabad életszabad madár :||
||: Szabad életszabad madár
Jaj de szép ki szabadon jár :||
3./4. ||: Járnék én is ha járhatnék :||
||: Járnék én is ha járhatnék
Ha magamban szabad lennék :||
5.||: Nem vagyok magamban szabad :||
||: Nem vagyok magamban szabad
Kezemen, lábamon lakat :||
6. ||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||
"Verjen meg az Isten rózsám..."
1.Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...
2. Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
La la la ...
3. Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...
4. Szomorítson meg a halál,
Mikor jó kedvedben talál
La la la ...
5. Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
Szomorítson meg a halál,
Mikor jó kedvedben talál.
6. Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...
7. Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
La la la ...
8. Rózsám voltál, de már nem vagy
Akié vagy, azzal hervadj
La la la ...
9. Úgy hervadj el mint a rózsa
Eszembe ne jussál soha
La la la ...
"Én az éjjel nem aludtam egy órát..."
1. Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát,
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti
2. Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyûrûjét viselni,
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.
3. Verje meg az Isten a te anyádat
Mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdõ, sejehaj, csendülj mezõ, falevél
Szeresd babám, kit idáig szerettél.
4. Szivaroztam, megégettem a számat.
Odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
Más kacsingat két fekete szemébe.
5. Széles a víz, keskeny a híd felette,
Rólad babám minden gondot leveszem
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz
Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus
"Diófából van a babámnak ágya..." (Magyarszovát)
Lassú cigánytánc
1. Diófából van a babámnak ágya
Ha rá ülök, hajlik mind a négy lába
||: Régi babám, tedd az ágyat, tedd az ágyat a falig
Tied voltam, tied leszek halálig :||
2. Édesanyám volt az oka mindennek
Mért nem adott engem a szeretõmnek
||: Adott volna engem oda, engem oda csak annak
Kit a szívem kiválasztott magának :||
3. De szeretnék az égen csillag lenni
Ott is csak a hajnal csillaggal járni
||: Éjfél után megkerülném, megkerülném az eget
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret :||
4. Kimentem a selyemrétre kaszálni
De nem tudtam én a szénát levágni
||: Mert nem látszott a sok sárga virágtól
Régi babám, hogy búcsúzunk egymástól :||
"Már Füzesbõl kihajtották a nyájat..." (Ördöngõsfüzes)
1. Már Füzesbõl kihajtották a nyájat
Elvitték a rózsámat katonának
Elment a nyáj onnan alól ide maradt a babám :||
Jaj Istenem, csak még egyszer láthatnám. :||
2.El kell menni masírozni messzire
Itt kell hagyni a babámat nincs kire
Reád bízom édes, kedves, jó kenyeres pajtásom :||
Éljed vele világidat nem bánom. :||
3.Cuki kurva kibököm a szemedet
Megittad a nyári keresetemet
Kit megittál, kit megettél, kit a farodra tettél :||
Egy legénynek selyem zsebkendõt vettél. :||
4.Azért vettem, hogy tegye a zsebébe
Egyszer- másszor hadd jussak az eszébe
Azért vettem -sejehaj- hogy tegye a zsebébe :||
Egyszer- másszor jussak az eszébe. :||
"A múlt nyáron nem volt esõ..."
Csárdás:
1. A múlt nyáron nem volt esõ
Nem is termett jó legelõ
Ajla ... la ... la ...
2. Irigyeim sokan vannak
Mint a kutyák, úgy ugatnak
Adok nekik víg napokat
Hogy ugassák ki magukat
Ajla ... la ... la ...
"Fehér fuszulyka-virág..."
1. Fehér fuszulyka-virág,
Ne jöjj hozzám napvilág,
Gyere hozzám setétbe,
Akkor ülj az ölembe.
2. Ha te tudnád, amit én,
Ki babája vagyok én,
Te is sírnál nem csak én,
Keservesebben mint én.
3. Egyszer jártam nálatok,
Leszakadt az ágyatok
Úgy recsegett, ropogott,
A szalmája szotyogott.
"Udvaromba aranyvályú, aranykút..."
1. Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
||: Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona. :||
2. Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerrõl fújja a szél találja
||: Fújja a szél a kaszárnya tetejét
De sok kislány siratja a kedvesét. :||
3. Három kislány kimegy a temetõbe
Mind a három letérdepel a földre
||: Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretõje. :||
4. Borsa felõl jön egy fekete felhõ
Siess kislány, mert megvesz a nagy esõ
||: Nem sietek, kapok én még szeretõt
Arra kérem a jóságos tetemtõt. :||
5. Válaszúton rekvirálják a tököt,
Hát a babám lába közé mi szökött,
||: Két gömbölyû közepébe egy hosszú
Azért öli a lányokat a bosszú. :||
6. Nincsen nekem egyeben egy tetûnél,
Az is megdöglött a fülem tövinél
||: Százan jöttek el a temetésére,
Megtelepedtek a fülem tövébe. :|| *
Bonchida
"Csak azt mondd meg, jó galambom..." (Násznagykísérő)
Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sűrű könnyeimmel.
Amerre én játok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok, ti levelek, sűrűn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.
"Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját..." (Menyasszonykísérő)
Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát?
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.
Nem is hársfa gyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad, rózsám, életednek párját,
Őszirózsa szegfűt, teljes majoránnát.
"Sirat engem a madár is..." (Ritka magyar)
Sirat engem a madár is, földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak, értem könnyeket hullatnak.
Lemenet a nap a hagy mögé, más ül az én rózsám mellé.
Ültem én is, üljön más is, üljön még az irigyem is.
Sose hittem, de már hiszem, a szerelem búra viszen,
Búra, búra, búbánatra, elviszen a másvilágra.
"De szeretnék az égen csillag lenni..." (Csárdás)
De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
Nem jó csillag lenne már én belőlem,
Nem sokáig ragyognék én odafenn.
Mert amikor az égen kéne ragyogni,
Akkor mennék a babámat ölelni.
"Bonchidai nagy hegy alatt..."
Bonchidai nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból, csuhaj, vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Nem úgy van most, mint volt régen.
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, csuhaj, nem az a Hold,
Nem az a Szeretőm, ki volt.
Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyant se, mint én vagyok.
"Miről apám búsan szólt..."
Rákos, Rákos, hová lettél,
Szép híredből de kiestél!
Már minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.
A csatában trombitálnak,
Mint a sasok, vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
Hazám földjét sírva szántom.
Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
Könnyektől sós annak íze.
"Csak azt mondd meg, jó galambom..."
(Bonchida - Násznagykísérõ)
Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sûrû könnyeimmel.
Amerre én játok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok, ti levelek, sûrûn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.
"Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját..."
(Bonchida - Menyasszonykísérõ)
Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát?
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.
Nem is hársfa gyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad, rózsám, életednek párját,
Õszirózsa szegfût, teljes majoránnát.
"Sirat engem a madár is..."
(Bonchida - Ritka magyar)
Sirat engem a madár is, földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak, értem könnyeket hullatnak.
Lemenet a nap a hagy mögé, más ül az én rózsám mellé.
Ültem én is, üljön más is, üljön még az irigyem is.
Sose hittem, de már hiszem, a szerelem búra viszen,
Búra, búra, búbánatra, elviszen a másvilágra.
"De szeretnék az égen csillag lenni..."
(Bonchida - Csárdás)
De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
Nem jó csillag lenne már én belõlem,
Nem sokáig ragyognék én odafenn.
Mert amikor az égen kéne ragyogni,
Akkor mennék a babámat ölelni.
"Bonchidai nagy hegy alatt..."
(Bonchida)
Bonchidai nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból, csuhaj, vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Nem úgy van most, mint volt régen.
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, csuhaj, nem az a Hold,
Nem az a Szeretõm, ki volt.
Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyant se, mint én vagyok.
"Mirõl apám búsan szólt..."
(Bonchida)
Rákos, Rákos, hová lettél,
Szép híredbõl de kiestél!
Már minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.
A csatában trombitálnak,
Mint a sasok, vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
Hazám földjét sírva szántom.
Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
Könnyektõl sós annak íze.
"Zöld erdõben víg muzsika kihallszik..."
(Bonchida - Hajnali)
Zöld erdõben víg muzsika kihallszik,
A babámat esküvõre most viszik.
De szeretnék a templomban ott lenni,
Mikor a pap a babámat esketi.
Meghallgatnám, hogy tagad ki szívébõl,
Huncut csalfa, hogy nem fél az istentõl.
"Szerettelek, nem tagadom..."
(Bonchida - Tigãneste - Cigánytánc)
Szerettelek, nem tagadom, de már annak vége vagyon.
S aki miatt vége vagyon, annak az ég jót ne adjon.
Eljárhatsz a kapum elõtt, nem vigyázlak, mint azelõtt.
Mert ezelõtt vigyáztalak, szívem újult, ha láttalak.
Drag mi-i jocul bontidean, ca la orice ardelean.
Dragã mi-i jocul ãsta, si pe cine-o, fluiera.
Haide bade sã fugim, c-amîndoi ne potrivim.
Si la stat si la umblat, si la dulce sãrutat.
Bade-al meu solãudat, cã pe mine m-o lãsat, tralala.
Da’ el prostu’n-o stiut, cã eul-am lãsat de mult, tralalala.
( Kedves nekem a bonchidai tánc, mint minden erdélyinek.
Kedves nekem ez a tánc is és az is, aki fújja.
Gyere szökjünk meg, mert egymásnak valók vagyunk, galambom,
Magosságra is, járásra is, édes csókra is találunk.
Az én kedvesem azzal dicsekedett, hogy elhagyott,
Nem tudja, a bolond, hogy én már rég otthagytam õt. )
"Drag mi-i jocul, batã-l focul..."
(Bonchida - Învîrtitã - Forgatós)
Drag mi-i jocul, batã-l focul,
Cã el mi-o mîncat norocul.
Drag mi-i jocul românesc,
Dupã el mã prãpãdesc.
Dragu mi-i cu cine joc,
Cã miroase- a busuioc.
Busuioc si viorele,
Ca si ochii mîndrii mele.
( Kedves nekem a tánc, verje meg a tûz,
Õ vitte el a szerencsémet.
Kedves nekem a román tánc,
Majd meghalok érte.
Kedves nekem, akivel táncolok,
Mert bazsalikom illatú.
Bazsalikom és ibolya,
Mint a babám szeme. )
"Fã-ma, Doamne, ce mi-i face..."
(Bonchida)
Fã-ma, Doamne, ce mi-i face,
Fã-ma pasãre mãiastrã
Sã zbor la badea-n fereastrã,
Din fereastrã în chilie,
C’-acolo, bãdita scrie,
Slove negre pe hîrtie,
Cu drag si co bucurie.
Fã-ma, Doamne, ce mi-i face,
Fã-mã triestie pe baltã.
Sã mã coseascã cosasii,
Sã m-adune faciorasii.
Sã mã ieie boii-n coarne,
Sã m-arunce pe obloane.
( Változtass, Uram, amivé szeretném,
Változtass mesebeli madárrá,
Hogy rózsám ablakába repülhessek,
Az ablakból a cellába,
Mert a babám ott ír nekem,
Fekete szavakat a papírra,
Örömmel és szeretettel.
Változass, Uram, amivé szeretném,
Legyek nád a tavon,
Hogy levágjanak a kaszások,
S összegyûjtsenek a legények,
Hogy szarvukra vegyenek az ökrök
És szekérderékba hajítsanak. )
"Si e dracu supăratu..."
(Bonchida - Cigánykeserves)
Si e dracu supăratu,
Cã am doi dăguti în satu
Cînd îi unu supărat,
Mă sărută celălalt, măi dorule.
Gyere ki a zöld erdõbe, ándé zöld o vesu, (zöld erdõbe)
Kinek nincsen szeretõje, phirá golu. (szeretõ)
S írja nevét de pe sokár pajtrino, (egy szép falevélre)
Kinek nincsen szeretõje, phirá...
Phengyom tu khe gogye Lonye kurváná
Ánde kocsmá pále mánde na szé chájda.
Szár tenádzsáu, szívem pálé tute,
Káná máj me rávász tu khe delá...
( Mondtam neked, bolond Lone, ne légy kurva,
Ne gyere utánam a kocsmába.
Hogy ne menjek, szívem, utánad,
Mikor majd meghalok érted. )
"Ablakomba besütött a holdvilág..."
(Bonchida - Cigánycsárdás)
Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
Ha meguntál, édes rózsám, szeretni,
Szabad néked más szeretõt keresni.
Adjon az ég szebbet, jobbat nálamnál,
Nekem pedig csak olyat, mint te voltál.
"Zsátuke tu le, le devlehe, devlá le..."
(Bonchida)
Zsátuke tu le, le devlehe, devlá le,
Khe mé zsáo phágle vodjehe, delále.
Tuke mikáu ke de lume,
Kher tu láhá szor ká mehe,
Kher tu láhá szor ká mehe, devlá.
( Menj a Jóisten hírével.
Mert tört szívvel megyek el.
Neked hagyom ezt a világot
Csinálj vele, amit akarsz. )
"Úgy szeretem Jánoskát..."
(Bonchida - Csingerálás)
Úgy szeretem Jánoskát, Jánoskát, Jánoskát,
Mint cigány a töltött malackát,
Jánoska is engemet, engemet, de engemet,
Letépi az ingemet, az ingemet!
Kon hin kodákáj ável
Sze gyándé járkhá kérél, delá le.
Ákhárel mán té khéláu
Mé phéráu ká ná dzsánáu.
( Ki az, aki jön felém,
Kacsint a szemével.
Hív engem táncolni,
Azt mondom, nem tudok. )
"Hai, mândrâ sâ ne iubim, mâi..."
(Bonchida - Învîrtitã - Forgatós)
||:Hai, mândrâ sâ ne iubim, mâi
C-amândio ne potrivim, mâi :||
||:Si la joc si la umblat, mâi
Si la dulce sârutat, mâi :||
Aj-lala-lalaj-lalaj
Lalalaj-laj-lalalaj-la-lalaj
||:Hai Mândrâ cu mine-n lume
Dar la maica-ta nu-i spune, lalala :||
||:Hai mândrâ sâ ne fim dragi mâi
C-amîndoi suntem sâraci mâi :||
||:Drag me-e jocul bate-l focul,
Câ el mi-a mâncat norocul :||
||:Drag mi-e jocul românesc mâi
Dupâ el mâ prapâgesc mâi :||
( ||:Szeress engem rózsám, szeress,
Másra soha ne cserélhess :||
||:Mindig velem járjál táncba
Az én karjaimba zárva. :||
||:Világgá mennék én veled
Anyád közel sosem enged :||
||:Gyere rózsám tartsál velem
Szerelemben, szegénységben. :||
||:Táncra termett lábam, szívem
Ezért nincsen víg életem :||
||:Szeretem a román táncot
Amíg élek meg nem állok :|| )
"Ez a világ olyan világ..." <
(Bonchida - )
Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ád,
Amit ád is keserût ád :||
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget
||: Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás. :||
Én Istenem teremtettél,
Egy víg napot nem rendeltél,
||: Nézem az eget és a földet,
S eszem árva kenyeremet. :||
Mások élnek oly csendesen
Én csak sírok keservesen
||: Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget. :||
Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás
||: Nézem az eget és a földet
Eszem az árva kenyeret. :||
"Megisszuk a mustnak levét..."
(Bonchida)
||: Megisszuk a mustnak levét,
Dicsérjük a Jézus nevét :||
||: Én Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg. :||
Hideg szél fúj Regát felõl
Hozza a víz hegyek elõl
Én Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ azt tudja meg. :||
"Fáj a szívem nekem belül..."
(Bonchida)
||: Fáj a szívem nekem belül
Mert bú szorítja két felõl :||
||: Fáj a szívem bánatjába
Mert nem járhat szabadjára. :||
||: Mondd meg babám az anyádnak
Ne árkozzon fûnek fának :||
||: Mert az átok helyet keres
Azt fogja meg kit érdemes. :||
||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :||
||: Szól a világ, hadd hogy szóljon
Csak az Isten el ne hagyjon. :||
"Ez a világ olyan világ II..."
(Bonchida)
Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ad
Amit ad is keserût ad :||
Én Istenem teremtettél.
Egy víg napot nem rendeltél.
Mások élnek oly kedvesen
Én csak sírok keservesen
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
||: Sírok titkon kit más nem lát,
Könnyem arcomra árkot ás. :||
||: Hozdd fel Isten azt a napot
Hogy süsse fel a harmatot
A harmatot a mezõkrõl,
A bánatot a szívünkrõl. :||
Istenem mi lelt engemet
Járok s nem lelem helyemet
Erdõt mezõt összejártam
S egy igazra nem találtam
Kinek panaszoljam magam
Kinek mondjam a bánatom
||: Kinek mondjam ki hallgat meg,
Engemet ki vigasztal meg. :||
Feljön a nap el is halad,
Búval talál abban is hagy
Borús fölöttem az ég is
Elhagyott a reménység is.
Táncszók (csujogatások)
Úgy szeretem a táncot, mint a cigány a fánkot.
De még jobban a legényt, mint a purdé a lepényt.
Magos fán terem a fészek, én a legénynek nem hiszek.
Százszor esküszik napjába, mást ölel minden órába.
Volt szeretőm, volt egy pár, kiért szívem holtig fáj.
Volt szeretőm tizenhárom, mind elhagyott még a nyáron.
Csillag ég a hegytetőn, hamis az én szeretőm.
Ha hamis is, legyen is, az vagyok én magam is!
Húzzad cigány, húzzad jobban,
táncolnivaló kedvem van.
Úgy kijárnám, ha tudnám,
ez az egész nyavalyám.
Húzzad cigány, húzzad jobban,
táncolnivaló kedvem van.
Kitáncolom a lelkemet,
mind eliszom a pénzemet.
Addig iszom míg csak bor lesz,
s azután a víz is jó lesz.
Szállj le madár a kapuról,
igyál vizet a lapuról.
Mert a Tisza befagyott,
s a szeretőm elhagyott.
Ha elhagyott ő bánja meg,
Ki a fene sajnálja meg.
Jaj, de magas, kerek domb,
volt szeretőm, mint egy gomb.
Elmentem a domb alatt,
s a szeretőm elhagyott.
Azt akarják, ne éljek,
veled ne is beszéljek.
De én azért csak élek,
s ahol lehet, beszélek.
Jaj, de sáros ez az út,
Volt szeretőm, de megunt.
Volt szeretőm, de elhagyott,
szebbre vágyott, mint én vagyok.
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok.
Ha én aztat tudtam volna,
hogy a szíved kettős volna,
ezereket adtam volna,
mégse szerettelek volna.
Szerettelek babám nagyon,
mert fekete szemed vagyon,
s az enyémhez illik nagyon.
Kicsi vagyok, hamis vagyok,
azért szeretnek a nagyok.
Kicsi vagyok, jó kedvű,
csókot adok jó ízűt.
Ez az utca gidres-gödrös,
azon jár a magyar gőzős.
Én vagyok a tüzelője,
barna legény szeretője.
Kicsi csupor új mázas,
ez a legény új házas.
Kicsi csupor, cseresznye,
ez a lány lett menyecske.
A legénynek jár a keze,
a leánynak legyen esze.
Akármilyen feszes nadrág,
szép asszonynak letaszítják.
Édes kicsi ügyesem,
fordulj egyet előttem.
Csak a szemed szeretem.
Csak a szemed, csak a szád,
többet ér, mint a fajtád.
Le az úton le, le, le,
piros alma levele.
Piros alma hasadj meg,
Régi babám csókolj meg.
Adj egy csókot én meg mást,
ne felejtsük el egymást.
Adj egy csókot az orcámra,
régi babám utoljára.
Szeret engem valaki,
de nem mondom meg, hogy ki.
Az este is nálam volt,
kilenc almát hozott volt.
Mind a kilenc piros volt,
s a legény is édes volt.
Ez az utca tengernyi,
szabad rózsát cserélni,
szőkét barnáért adni.
Azért ettem dióbelet,
hogy az éjjel veled menjek.
Szeress rózsám,
csak nézd meg kit,
mert a szerelem megvakít.
Engemet is megvakított,
örökre megszomorított.
Piros, piros, papiros,
szeretnélek, de nem most.
Gyere babám, gyere már,
Mert a szívem téged vár.
Húzzad cigány, ne húzz kettőt,
most kaptam egy új szeretőt.
Olyan, mint a gyöngyvirág,
azt se tudom, hogy hívják.
Ahol megyen az utcán,
rózsa nyílik az utcán.
Ha nem rózsa, viola,
szívem vigasztalója.
Nincs anyádnak hat libája,
csak egy szőrös nagy kutyája.
Túl a hegyen érik a zab,
szeretnélek, de nem szabad.
Szeretnélek, de nem lehet,
szeretőd van, attól félek.
Nyüszü lányok, ügyes lányok,
piros murok után járnak.
Úgy járnak a legény után,
mint a róka a tyúk után.
Anyámasszony, ne búsuljon.
Lesz majd, aki mosogasson.
Ki a házát kisöpörje,
s a sarokba jól belökje.
Édesanyám lánya vagyok,
sárgadinnye hajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
akinek csak én akarok.
Nem aludtam, csak egy szikrát,
eljátszottam az éjszakát.
Komámuram görögdinnye,
bárcsak reám höngörödne.
Komámuram káposztája,
tövig édes a torzsája.
Kimentem a zöld erdőbe,
ráléptem egy venyigére.
Venyigéről, venyigére,
vágyik szívem a szőkére.
A szőkét az Isten adta,
s a barnát a víz hajtotta.
Kicsi nékem ez a ház,
kirúgom az oldalát.
Kicsi nékem ez a csűr,
kirepülök, mint a fűr.
Kiszáradt a bodzafa,
Hol hálunk az éjszaka?
Ajtó mellett a padon,
A te gyenge hasadon.
Még azt mondja a rigó,
Hogy a legény egy se jó.
Nem jól tudja a rigó,
Mert a legény igen jó.
Édesanyám lánya vagyok,
Sárgadinnye hajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
Akinak csak én akarok.
Voltam leány, vagyok es,
Adtam csókot adok es.
Egyszer kértek, kétszer adtam,
Be akarom, hogy megcsaltam.
Nem aludtam csak egy szikrát,
Eljátszottam az éjszakát.
Amikor én kicsi voltam,
A szilváért majd meghóttam.
De most, mikor nagyobb vagyok,
A legényért majd meghalok.
Magos dombról hallik a szó,
Ott terem a rózsabimbó.
Minden ágon kettő-három,
Szakajtanék, de sajnálom.
Komámuram görögdinnye,
Bárcsak reám höngörödne.
Komámuram káposztája,
Tövig édes a torzsája.
Jaj, Istenem, jaj annak,
Kinek csókot nem adnak.
Bizony nekem adnának,
Tizenhatan kínálnak.
Gyere rózsám a kenderbe,
Lássuk mi van a pendelybe.
Se nem róka, se nem nyúl,
Bolond, aki odanyúl.
Az én rózsám katona,
Ragyog rajta a gúnya.
De az ősszel leszerel,
Hazajön és veszen el.
Jaj, Istenem, de megvertél,
Hogy két szeretőt rendeltél.
Az egyiket nem szeretem,
A másik nem szeret engem.
Nincs édesebb a nádméznél,
nincs huncutabb a legénynél.
Este a lányt megcsókolja,
Félrefordul, kikacagja.
Alig várom szüretet,
Szüret után egyebet,
Hogy vigyék el nénémet,
Néném után ingemet.
Húzzad cigány reggelig,
Reggelig, s egy darabig,
Míg a pendely langallik.
Aki rajtunk csodálkozik,
Az is közénk kívánkozik.
A sok leány csodálkozik,
Menyasszonynak kívánkozik.
A legénynek jár a keze,
A leánynak legyen esze.
Hagyjon békét, ne nyugodjék,
Jaj, Istenem, mért hágy békét.
Akármilyen vénasszony,
Férjhez menyen, menyasszony.
Gyere velem a kert mellé,
Nézd meg, mivel állok elé
Addig bánom amíg élek
hogy megszerettelek téged
ha nem szerettelek volna
most a szívem meggyászolna
3 kiló vadkörte
lepcses szádat fog össze
3 kiló piros alma
olyat szoltál mint egy marha
Kerüld meg az almás házat
fogd be azt a lepcses szádat
Ez a legény olyan fürge,
Mint a három lábú ürge!
Ez a legény olyan szép,
Mint a három lábú szék,
De csak azért olyan szép,
Három lábú mint a szék!
Ez a legény olyan forma,
Mintha bivaly borjú volna,
Nem is asszony csinálta,
Bivaly szarta kínjába,
S ha kihajtják a mezőre,
Messze hallik a bőgése.
Volt szeretőm, volt egy pár,
Kiért szívem holtig fáj,
Nem begyűltem meg a hatot,
Megbecsülném most a vakot!
Megáldott minket az úr,
Így táncol a művész úr!
Fogadjunk egy liter borba,
Hogy a legény be van rúgva,
Kamarási határon
sír a pina barátom
ne sírj pina barátom
jön a fasz is lóháton
Fenn a fán a rigó fészek
ez a legény mindíg részeg
Fogadjunk egy láda sörbe,
Hogy a legény lába/ fasza görbe!
Ne fogadjon abba senki,
Amit nem tud megfizetni.
Hej kisasszony, kisasszony,
Lehetne már menyasszony,
Megnőtt már a cicikéje,
Lehetne már picikéje.
Jaj Istenem, de szép pár,
Ezekre még nászágy vár!
Előre hát legények,
Ne a szoknyát lessétek!
Ez a kislány azért bús,
Nem kapott az éjjel húst!
Ezeknek a legényeknek,
Kell valami szegényeknek,
De én biza nem adok,
Inkább szűzen maradok!
Húzzad édes muzsikásom,
Neked adom a tojásom/ nyílásom
Országúton polip parkol,
Vigyázz polip, jön a traktor.
Akármilyen kicsi legény,
Csak a f..a legyen kemény.
Ez a legény de büszke,
három mázsás a töke.
A menyasszony lába közt
Összegubancolt a szösz
A vőlegény azt ígéri
Még az éjjel kikeféli
Járj előttem lábujjhegyen
Hadd vigyelek át a hegyen
Este jövök reggel megyek
Míg a világ nálad leszek
Ezeknek a legényeknek
Kell valami szegényeknek
De én bizony nem adok
Inkább leány maradok
Karikába legények
Huszárosan verjétek
Én is jövök segítek
Mindjárt jobban veritek
A buzai hegyeken
A fuszulyka nem terem
Mert megették a hirnyók (hernyók)
A menyecskék mind ringyók
Piros szoknya pi, pi, pi,
Van alatta valami
Egy kis róka, egy kis nyúl,
Minden legény odanyúl.
Addig élek, amíg élek,
Amíg zeng bennem a lélek,
Zeng a lélek, zeng a szó,
Zeng a szerelemajtó!
Ez az utca, tekervényes,
Ez a fiú jaj be kényes,
Úgy lapul a leény alá,
Mint a nyúl a bokor alá!
Hosszú szárú lapoda,
Nem termettem dologra,
Lábam termett a táncra,
Szemem a kacsintásra. / Szívem a mulatozásra.
Édesanyám lánya vagyok (már aki...)
Sárga dinnye hajból vagyok,
Csókot is csak annak adok,
Akinek csak én akarok.
Ez a legény úgy járja,
Hét határba nincs párja!
A legénynek jár a keze,
S a leánynak legyen esze.
Gyere babám a kútra,
Adj egy csókot az útra,
Adj egy csókot, én meg mást,
Hogy ne felejtsük egymást.
Gyere ki a kiskert mögé,
Nézd meg mivel állok elé!
A leánynak lába között,
Összegabajodott a szőr,
Da a legény azt ígéri,
Az éjjel még kifésüli
Ez a legény, jaj, jaj, jaj,
Puha mint a teavaj!
Attól mer a tököd ráncos,
Nem vagy te még népitáncos,
Attól mer a tököd kemény,
Nem vagy te még népi zenész!
Ez a legény így meg úgy,
A gatyája tiszta hugy!
Ez a legény azért görbe,
Sokat baszott a gödörbe,
De ha pallón dugott volna,
Sokkal egyenesebb volna!
Ne félj fiú, veszünk néked,
Nagyot halló készüléket.
Gyerünk Peti üssed jobban,
Képzeld azt a Pisti ott van.
