A zivatart legtöbbször az erős villámtevékenységéről, a heves csapadékhullásáról, a viharos szeléről, a felhők formájáról, vagy színéről ismerhetjük fel. Mindenképp más, egyedi és különös, éppen úgy, mint a nevét viselő Zivatar Néptánccsoport Sándor Csaba Lajos koreográfus vezetésével.
Már két évtizedet is megmúlt a legrégebbi tánccsoport alakulásának ideje, amely képes volt az idők folyamán mindig újjászerveződni, élni és tevékenyen működni.
Elevenekként indult és az idők hosszú során Zivatarrá alakult. Lelkes fiatalok alkották mindvégig, akiknek már óvodás koruktól csepegtetődött vissza ereikbe a népi műveltség, amely kiállta az idők próbáját.
Elmondhatjuk, hogy közösségé formálódott, melynek tagjai szoros kapcsolatban vannak egymással. Keresik egymás társaságát a heti próbákon kívül is. Időnként együtt élnek táborok sokasága alatt, melyeknek köszönhető szakmai- és emberi fejlődésük.
Ismerik egymás erősségét és gyengeségét, támaszt nyújtanak egymásnak, erős falat építve tégláról téglára, amely kiállja az idők próbáját, a heves csapadékkal és viharos széllel induló zivatar alatt.
Márton Kinga
Szülők mondják:
A kisgyermek már akkor szeret táncolni, mikor lábra áll. A zene hallatán lépéseket tesz, hajlong, játszik a zene ritmusára. Ha lehetősége van szakértő oktatóhoz kerülnie, hamar ráérez a tánc örömére, szívesen játszik a társaival. Megtanulja, hogy meg kell fogni a mellette álló kezét, akár fiú, akár lány, akár kicsi, akár nagyobb, mint ő. Természetessé válik az érintés, a fogás, az ölelés, a tartás, a támaszkodás és az egymásra figyelés. Ahogy növekszik, a játékból lassan komoly tánc lesz, nehezednek a próbák. És a gyermek szeretne kibújni…ez már nem olyan könnyű, mint a játék. Sokat kell gyakorolni, izzadni, ha elvéti addig próbálni, míg megtanulja. Ilyenkor fontos a szülő biztatása: „…akkor is elmész próbára, ha fáradt vagy, nem dobhatod sutba az eddigi munkádat”. És átlibben. Mikor már jó sok energiát, sok próbát, sok munkát fektetett bele, már élvezi, már szereti. Mert sokat dolgozott, mert ez már az ő munkája. A szülő meg lassan ráébred: túlnőtt engem. Olyan táncokat tanult meg, amire nekem nem volt lehetőségem, gyönyörű lett a tartása, tánc közben mosolyog, ragyog az arca. Ezért a ragyogásért megérte még éjfélkor is vasalni az inget és hajnali 5 órakor bokszolni a csizmát. Örülsz, mert szép élményekkel gazdagodik, levetkőzi félszegségét és szívesen táncol, megtanulja azokat az értékeket, amiket az őseinktől sikerült átmenekíteni. Örülsz, mert megbízható és értékes társaságban tudod. Mikor már állandó táncpárja van, megtanulnak egymásra figyelni: a lány segít lehúzni a csizmát, a fiú köti hátul a kötényt: tanulják az életet. És amikor kipirult arccal meghajolnak a színpadon, látod a totyogó, gyermekjátékot játszó kis unokát. Tudod, hogy lesz folytatás. Mert ezek a gyermekek, mikor megnőnek, továbbadják és tanítják azt, amiben ők felnőttek.
Kurkó Edith
Nagy öröm számunkra, hogy gyermekeink néptáncra járhatnak Domokoson! Elsősorban egy “biztos lábakon álló” közösséghez tartoznak, ahol az eredeti táncok, dalok, hagyományok által a múltjukat és önmagukat is megismerhetik. Ugyanakkor, az itt elsajátított értékek egy helyes irányt mutatnak, ami nekünk is segít az “életre nevelni” gyermekeinket. Sok erőt, egészséget és Isten áldását kívánjuk a további munkához!
Bodó Zsuzsa
Az út, amelyre próbáljuk terelgetni gyerekeinket, remélhetőleg biztos talajt nyújt majd számukra. Egy olyan jövőt, melyben élni tudnak, tevékenykedni és maradandót hagyni maguk után.
Mindez megvalósulhat, ha már gyerekkorban megtapasztalják, hogy a kitartó, küzdelmes munkának eredménye van.
A népi kultúra iránti érdeklődés családunkban fontos szerepet játszott. Nem volt kérdés az, hogy a fiúk (Ákos és Mátyás) fognak egyáltalán néptáncot tanulni, vagy népi hegedűn játszani…
A tánc, számukra ma már örömforrás. Tudják azt, hogy a kitartó, küzdelmes munkának mindig lesznek élményekben gazdag, önfeledt pillanatai, amely szabad emberré teheti őket.
De mégis vannak kérdések, amelyek remélhetőleg, nem is azok: Lehet ez az út kiindulópont az élethez? Lehet ez egy biztos talaj? Mindezt ők is így gondolják? Megmaradnak ezen az úton?...
Márton Kinga
Gondolatok a fiataloktól:
„ Számomra azt jelenti Zivatarosnak lenni, hogy a legjobb tudásom szerint szívből elő tudjam adni, amit Csaba bácsi megtanít. Azért tartom fontosnak, hogy ehhez a közösséghez tartozzak, mert a sok munka mellett ott van a vidámság, a barátság, a kikapcsolódás és a szórakozás is. Rengeteg élményt és emléket nyújtottak nekem... a népviseletek, a táborok és a fellépések.”
Kristály Zsanett
„ Számomra Zivatarosnak lenni azt jelenti, hogy egy olyan közösség tagja vagyok, ahol mindig valami újat tanulunk, és együtt jól érezzük magunkat.
Azért tartom fontosnak, hogy ehhez a közösséghez tartozzak, mert ez az a csapat, akikkel jól érzem magam. Olyan emberekkel tanulunk táncokat, akiket szeretünk.”
Ferencz Dorottya
„ Én azért örülök, hogy a Zivatar tagja vagyok, mert tartozok egy nagyon jó közösséghez, amely rengeteg nagyszerű programot és sok új lehetőséget tartalmaz. Mindemellett egy gyönyörű hagyományt őriz meg, a néptáncot. Mivel a Zivatar tagja vagyok, úgy érzem, hogy valamivel több vagyok, mint más.”
Kedves Beáta
„Szeretek Zivataros lenni, mert tudom, hogy egy jó közösség tagja lehetek. Számomra olyan, mint egy második család, ahol figyelnek egymásra, szórakoznak és viccelődnek. Nekem nagyon sokat nyújt ez az együttlét.
Azért is fontos, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok, mert itt vannak a legjobb barátaim és így még többet lehetek velük.”
Márton Ákos
Számomra azt jelenti Zivatarosnak lenni, hogy van egy biztos közösség ahova tartozom, és ahol jól érzem magam. A tánccsoportban nőttem fel és az életem fontos részévé vált.
Antal Barbara
