Ahol én elmenyek még a fák es sírnak

Gyenge ágaikról levelek lehullnak.

Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,

Mert akit szerettem mást szeret, nem engem.

Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,

Még az is azt mondja, áldjon meg az Isten.

Áldjon meg az Isten minden javaival,

Mint kerti violát drága illatokkal.