(akasztós)
Kék ibolyát ültettem egy pohárba,
ez a legény válogat a leányba.
||Törje ki a, sej-haj, a válogatott nyavalya,
én is voltam szeretője valaha.||

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
mert a harmat nem öntözi levelét.
||Szállj le harmat, szállj le a kék ibolya tövére,
gondolj kislány a régi szeretődre.||

Kék ibolya, ha leszakasztanálak,
mit mondanál babám, ha elhagynálak.
||Azt mondanám, sej-haj, ha így hozta az idő
ritka most az igaz szívű szerető.||

(csárdás)
A kalapom, a kalapom félig selyem,
de én aztat félrevágom, úgy viselem.
Nem búsulok, rámulatok,
úgyis tudom, hogy meghalok.

Két fekete, göndör szőrű lovam vagyon,
még az éjjel mind a kettőt elmulatom.
Elmulatom, nem sajnálom,
szerettelek csak azt bánom.

Tavaly ősszel meg akartam házasodni,
a faluban nem akartak leányt adni.
Mind azt mondták, hogy részeges vagyok,
rossz feleség tartó vagyok.

Mikor mentem Visa felé, Visa felé,
pánkót sütnek a leányok arra felé.
A pánkóból nem adtatok,
szakadjon meg a nyakatok.

Feleségem palatkai, palatkai,
hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki.
Nem adott pénzt pálinkára,
sem a zacskóba dohányra.

Rég megmondtam, kisangyalom, csalfa ne légy,
a lábadra magassarkú cipőt ne végy.
Magassarkú cipőt vettél, a világ csalfája lettél.

Szeretett a fene soha, fene soha,
csak meg voltam véled szokva, véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva, el se felejtelek soha.

(csárdás)
Válaszúti hegy aljába,
eltörött a lovam lába,
||gyere rózsám, fizesd meg a károm
úgyis te leszel a párom||

Erre gyere ne menj arra,
jobb út van erre, mint arra,
||erre gyere, szívemnek a párja,
adj egy csókot utoljára.||

Páros csókot ne adhatok,
nem a te szeretőd vagyok.
||Páros csókot csakis annak adok,
kinek szeretője vagyok.||

Nem úgy van most, mint vót régen,
nem az a nap süt az égen.
||Nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretőm, ki vót.||

Aki vót, már rég elhagyott,
szebbre vágyott, mint én vagyok.
||Szebbre vágyott, hej de mégse kapott,
még olyat se, mint én vagyok.||

(csárdás)
Komámasszony kakasa, kakasa,
felszállott a kapura, kapura.
Mind azt kukorékolja, rékolja,
komámasszony nagy csalfa, nagy csalfa.

Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk.
guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
mint a kendermagos kakasunknak a tyúk.

Egy hagymáért nem adom, nem adom,
pálinkáért a szegre fel akasztom,
ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
hova akar oda szúr, oda szúr.

Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
még a pap is odanyúl odanyúl.
Oda biza ne nyúljon, de nyúljon,
hogy a körme lehulljon, lehulljon.

Atya fiú szentlélek, szentlélek,
én a paptól nem félek, nem félek.
Mer a pap is hibázik, hibázik,
ha sötétbe érkezik, érkezik.

||Magas a dési temető,
mellette egy sűrű erdő,||
||ott bujdosik a kedvesem,
odamegyek megkeresem.||

||Jaj, de sokszor, jaj de régen,
jártam egy virágos réten.||
||Ott láttam egy kis madarat,
kérdeztem a galambomat.||

||Azt mondta, hogy látta, látta,
egy kislány keblébe zárta.||
||Ha elvette, éljen vele,
csak előttem ne ölelje.||

||Ha elvette, éljen vele,
ölje meg a bú mellette.||
||Öröme is annyi legyen,
amennyit ő csinált nekem.||