Én víg nem vagyok, szomorú vagyok,
Ha a babám nem láthatom mindjárt meghalok.
Édes fiam ne halj meg, inkább házasodjál meg,
Vedd el a bíró lányát, ő főz neked vacsorát.
Rongyos a ruhám, sátor az én palotám,
Nadrágomnak nincs feneke, ne szégyelld, babám.
Befagyott a tó, síkul a fakó,
Guzsalyosba kéne menni, nincs rajta patkó.
.........................................................................
Nem ettem én ma egyebet,
Nem ettem én ma egyebet,
Fekete retket s kenyeret,
Fekete retket s kenyeret.
Nincsen széna, nincsen abrak,
Nincsen széna, nincsen abrak,
Édes lovam, agyoncsaplak,
Édes lovam, agyoncsaplak.
Ne csapj agyon édes gazdám,
Ne csapj agyon édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán,
Kitelelek árpaszalmán.
.........................................................................
Mikor nekem Laci bátyám szépen hegedűlne,
A lányokból választanék egy szép kékszeműcskét,
Járnám véle ékesen,
Más nézné keservesen,
Kedves angyalom.
Királyné Nagyszeredában nem fér a bőrébe',
Mind azt gondolja magában, száz aranyat érne,
De én azt megcselekszem,
Hogy kendet elfelejtem,
Kedves angyalom.
.........................................................................
Odaki' az oldalba'
Egy malom s egy esztena.
Molnár őröl zab nélkül,
Túrót eszik só nélkül.
Szegény Anti kalapja,
Kilikadt az oldala,
Gyere rózsám varjad bé ,
S a túróval engedj bé .
Az én subám gallérja,
Túróval van gombolva,
Szalonnával bélelve,
Kendnek is jut belőle.
Odaki' a gödörbe,
Kilenc kutya dögölve,
Kilenc legény mellette,
Elindultak Klézsére.
Elindultak Klézsére,
Egy nagy zsákba beteszik,
Egy nagy zsákba beteszik,
S a hátukra felveszik.
S a hátukra felveszik,
Hol nem bírják leteszik,
Hol nem bírják leteszik,
Kihasítják, s megeszik.
.........................................................................
Hidegségen, zöld erdőben születtem,
Anyám sem volt, mégis felnevelkedtem.
Úgy felnőttem ihaj-haj,
Mint erdőben zöld rózsa ,
Szeretőm volt tízesztendős koromban.
Jaj, de szépen ragyognak a csillagok,
Kelj fel babám mert búcsúzni akarok.
Fel is kelek, ihaj-haj,
Mer' nem tudok aludni,
Szerettelek s el akarok búcsúzni.
Kicsi lovam térdig menyen e sárba,
S az én rózsám iszik e korcsomába'.
Igyál rózsám, ihaj-haj,
Míg a fogad elázik,
S a helyébe szőlőbokor virágzik.
Édesanyám kiállott a kapuba,
Ott síratja, hogy a fia katona.
Édesanyán, ihaj-haj,
Ne sírasson ingemet,
Menjen haza, nevelje az öcsémet.
Mert az öcsém nem katonának való,
Gyenge legény, megrúgja a huszár ló,
Úgy megrúgja, ihaj-haj,
Eltöri a jobb karját,
Nem lesz mivel megölelje rózsáját.
