"Erdõ, erdõ, kerek erdõ..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Erdõ, erdõ, kerek erdõ,
De szép madár lakja kettõ,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér,
Tõlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.
Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.
Kinek nincsen szeretõje,
Menjen ki a zöld erdõbe,
Írja fel egy falevélre,
Néki nincsen szeretõje.
Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennyországba lakni,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére,
Ott nem éri semmi féle,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.
Olyan furcsa kedvem vagyon,
A szõkét szeretem nagyon,
A barna sem ellenségem,
Most is õ a feleségem.
* * * * *
"Ezek a szép szász leányok..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Ezek a szép szász leányok,
Kihúzós kendõbe járnak,
Ki van húzva a kendõjek,
Elhagyta a szeretõjek.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elõl, lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.
A kisasszony azt hiszi,
Hogy a betyár elveszi,
Ne higgye azt elõre,
Semmi válik belõle.
A kisasszony piparéz,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.
Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem reméltem, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A búbánat rabja vagyok,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Azért vagyok gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tõled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.
Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj, amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.
Minek nékem a nagy kõház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek, egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hogy a szívem hasadjon meg.
* * * * *
"Magas hegyrõl foly le a víz..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Magas hegyrõl foly le a víz,
Bennem rózsám többet ne bízz,
Ha bízol is csak úgy bízzál,
Szeretõrõl gondoskodjál!
Mért búsulsz, tán megbántad már,
Hogy engemet megbántottál,
Sose búsulj úgyis késõ,
Ami elmúlt vissza nem jõ.
* * * * *
"Szennyes ingem, szennyes gatyá..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezõségen lakik anyám,
Nincsen fája se hamuja,
Hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd, hogy én szennyes vagyok,
Mert szívembe nincsen mocsok,
Az az egy pecsét benne van,
Szeretlek én rózsán nagyon.
Itt is terem sok szép virág,
Madár dalol, szép a világ,
De az mind semmit ér nekem,
Ha a babám, nem ölelem.
Ess az esõ szép csendesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Majd megsegít a jó Isten.
Látod rózsám azt a hegyet,
Menjünk oda, szedjünk meggyet,
Menjünk oda, szedjünk meggyet,
Csókot is kapsz, de csak egyet.
Elment az én rózsám Pestre,
Hazajön holnap estére,
Ha hazajön, hazavárom,
De ha nem jön, azt se bánom.
* * * * *
"Fehér galamb ül az ágon..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Fehér galamb ül az ágon,
Köszönj kislány az anyádnak,
Köszönd meg a dajkaságát,
A hozzád való jóságát.
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt szép lányának,
Köszönöm a dajkaságát,
Irántam való jóságát.
A mennyasszony szép virág,
Koszorúja gyöngyvirág.
Az a boldog võlegény,
Ki azt mondja, az enyém.
A mennyasszony gyöngykoszorú,
Csak az én szívem szomorú,
A mennyasszony szíve tája,
Boldog minden dobbanása.
Virágos a fa teteje,
Koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak,
Esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már,
Mer' a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nem kár.
Szép a leány, ha lánykort ér,
Szép hajával játszik a szél,
Nem tudja, hogy mi a bánat,
Ha lánybarátival játszhat.
De a leány férjhez megy már,
Kalitkába bézárt madár,
Megtudja, hogy mi a bánat,
S az örömtül már megválhat.
* * * * *
"Szeress rózsám, csak nézd meg kit..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított. (aj-la-la-la...)
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többet vissza,
Panaszos a babám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.
Árva vagyok apa nélkül,
De még árvább anya nélkül.
Árva vagyok, senkim sincsen,
Csak egyedül az Úristen.
* * * * *
"Úgy kellett volna szeretn..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Úgy kellett volna szeretni,
Hogy azt meg ne tudja senki,
Megtudta az egész világ,
Minden rosszat reám kiállt.
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tûz, ha tesznek rá,
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elhordja a szél.
S verjen meg az Isten rózsám,
Ha te nem vagy igaz hozzám,
Mer' én igaz vagyok hozzád,
Jobban, mint az édesanyád.
Igaz voltam, mint a gyertya,
Nem csalogattalak soha,
Te csaltál meg, nem én téged,
Verjen meg az Isten téged.
Szõke vize a Tiszának,
S mondd meg babám az anyádnak,
Hogy az egész Tisza mentén,
Nincsen olyan leány, mint én.
Akármilyen reves tõke,
Szebb a barna, mint a szõke,
Mert a szõkét víz hajtotta,
De a barnát, Isten adta.
* * * * *
"Esik esõ, szakad, szakad..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Esik esõ, szakad, szakad,
Szeretnélek, de nem szabad,
Szeretnélek, de nem merlek,
Szeretõd van, attól félek.
Adj utat rózsám a búnak,
Ne higgy minden csalfa szónak,
Irigyeim annyin vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
* * * * *
"Ez a világ amilyen nagy..."
(Szék - Magyar vagy négyes)
Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly kicsiny vagy,
De ha téged bírhatnálak,
A világért nem adnálak.
Te vagy a nap, én az éjjel,
Teljes teli sötétséggel,
Ha szívünk összeolvadna,
Rám be szép hajnal hasadna!
Ne nézz reám, süsd le szemed-
Elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz engem,
Égjen el hát árva lelkem.
* * * * *
"Ablakomba besütött a holdvilág..."
(Szék - Lassú)
Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
Nem is voltam én az oka semminek,
Édesanyám volt az oka mindennek,
Mert nem adott engem oda olyannak,
Kit a szívem kiválasztott magának.
De szeretnék az erõbe fa lenni,
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni,
Éjféltájban megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám ki szeret,
De szeretnék az erdõbe fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.
Szép a csikó, ha szépen felnyergelik,
Szép a babám, ha szépen felöltözik,
Mikor megyen a templomba elõttem,
Az én szívem majd kirepül belõlem.
* * * * *
"Erdõ mellett de magos..."
(Szék - Lassú)
Erdõ mellett de magos, erdõ mellett de magos a kaszárnya,
Oda leszek sejahaj, odaleszek három évre bezárva,
Az erdei dalos madárnak is van párja, van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.
Este fogom sejahaj, este fogom a lovamat nyergelni,
Reggelig tart sejahaj, reggelig tart a szerszámot rátenni,
Csillag ragyog kispejlovam fején, nem kantár, nem kantár,
Nem is legény, nem is az, nem is legény, ki a lányokhoz nem jár.
Szomszédasszony sejahaj, szomszédasszony mondja meg a lányának,
Selyem ágyát vesse meg, selyem ágyát vesse meg a bakának,
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
Gyönge szívét sejahaj, gyönge szívét megöli a búbánat.
* * * * *
"Erdõ, erdõ, erdõ, marosszéki kerek erdõ..."
(Szék - Lassú)
Erdõ, erdõ, erdõ, marosszéki kerek erdõ,
Rigó, rigó madár benne a kerülõ,
Én is voltam a sûrû erdõ kerülõje,
Egy szép barna legény igaz szívû szeretõje.
Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányér' három évet kell szolgálni,
Összegyûjtöm a sûrû könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.
S fogsz te régi babám, fogsz te értem sírni,
Fogsz te még énnékem tábori lapokat írni,
Tentaceruzával lesz a címe írva,
S szívem fájdalmai lesznek abba beleírva.
S rigó, rigó madár felszállott az ágra,
Mind csak azt dalolja, elhagyta a párja,
Engemet is elhagyott a babám,
Még se sírok érte, mint a sárgarigó madár.
* * * * *
"Este van, este van, de nem minden lánynak..."
(Szék - Lassú)
Este van, este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak,
Hozzám nem jár senki, nekem nincs is este,
Nekem minden este gyászosra van festve.
Istenem, Istenem, én édes Istenem,
Hogy kell e világot búval is eltöltsem,
Egy esztendõ, kettõ búval is eltelik,
Ej, de az enyém sok, soha el nem telik.
* * * * *
"Ez az utca bánat utca, bánat utca..."
(Szék - Lassú)
Ez az utca bánat utca, bánat utca,
Bánat kõvel van kirakva, van kirakva
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én járjak sírva rajta.
Nem járok én, nem járok én sírva rajta,
Járjon aki, járjon aki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon aki kirakatta.
Két fekete göndör szõrû lovam vagyon,
Még az éjjel az egyiket elmulatom,
Elmulatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.
* * * * *
"Jól gondold meg rózsám..."
(Szék - Lassú)
Jól gondold meg rózsám,
Elejét, utolját,
Hogy kivel kötöd le,
Életednek sorát.
Mer' nem kölcsön kenyér,
Hogy visszaadhassad,
Sem nem tiszta búza,
Hogy learathassad.
Fúvom az énekem,
De nem jókedvembõl,
Csak a bú fútatja,
Szomorú szívembõl.
* * * * *
"Márványkõbõl, márványkõbõl van a Tisza feneke..."
(Szék - Lassú)
Márványkõbõl, márványkõbõl van a Tisza feneke,
Gyönge vagy még, gyönge vagy még babám a szerelemre,
Gyöngeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, csuhaj jó vagy babám, nehéz tõled megválnom.
De szeretnék, de szeretnék, a királlyal beszélni,
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni,
Megmondanám a királynak magának,
Lányokat is szép asszonyokat is sorozzon be magának.
De a király, de a király azt írta a levélbe,
Nem illik a, nem illik a leány a seregébe,
Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj a lábára, tulipános csizma kell.
(Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj szoknya mellé '47-es baka kell.)
* * * * *
"Székvárosi halastó, de halastó..."
(Szék - Lassú)
Székvárosi halastó, de halastó,
Beleestem szekerestül, lovastul,
Gyere babám, váltsál ki, de csuhaj váltsál ki,
Ne hagyjál a halastóba meghalni.
Kiváltalak jó galambom, ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóba meghalni,
Eladom a jegykendõm, s a karikagyûrûmet,
S az árából kiváltom a szeretõm.
Én az utcán le se, fel se mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretõt keresek,
Fekete gyász a ruhám, fehér az én zsebkendõm,
Székvárosi magyar lány a szeretõm.
* * * * *
"Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal..."
(Szék - Lassú)
Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
Tele van az én szívem is keserû bánattal.
Mit ér nékem, mit ér nékem csillag ragyogása,
Ha az én bús szívemnek, nincs vigasztalása.
Látod életemet, nem igen gyönyörû,
Mind a két orcámon folydogál a könnyû.
Ha tudtad határát rövid szerelmednek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek.
Szabad a madárnak, ágról-ágra leszállni,
Csak nékem nem szabad Tehozzád eljárni,
Áldd meg Isten, áldd meg a szeretõm házát,
De még jobban áldd meg a benne lakóját.
* * * * *
"Verbuválnak Szék városán kötéllel..."
(Szék - Lassú)
Verbuválnak Szék városán kötéllel,
Megfogják a szegény legényt erõvel,
//: A gazdagnak öt-hat fiát, :// nem bántják,
A szegénynek, ha egy is van elfogják.
Hátrakötik a két karját kötéllel,
Úgy kísérik Kolozsvárra fegyverrel,
//: Utána megy apja-anyja :// siratják,
Kérik vissza, semmi pénzér' nem adják.
Apám, anyám térjél vissza szomorán,
Neveld többi gyermekedet szigorán,
//: Neveld többi gyermekedet, :// szigorán,
Hogy fogja el a vármegye szaporán.
* * * * *
"Gyötör engem a szerelem, nem táplál..."
(Szék - Lassú)
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Árva szívem nyugodalmat nem talál.
Árva szívem nyugodalmat nem talál.
Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.
* * * * *
"Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék..."
(Szék - Lassú)
Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,
Jaj, de búsan telnek tõlem az esték,
Látod, babám, eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve,
Meglátnád a két halovány orcámat,
Melyet érted megsárgított a bánat.
El is mennék én hozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne,
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.
* * * * *
"Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámo..."
(Szék - Lassú szapora)
Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámot,
Ez a csinos barna kislány szedi a virágot,
Szedjed csárdás kisangyalom kössed bokrétába,
Így is, úgy is nemsokára kell a csákóm oldalára.
Mind azt mondják a faluba, hogy én büszke leány vagyok,
Pedig én még falumbeli szeretõt sem tartok,
Ha tartottam szép szeretõt megszenvedtem érte,
Cudar világ, kutya világ soha ne hányja szememre.
Mikor megyek hazafelé, sej a magam falujába,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Székvárosi büszke lányok máma láttok utoljára.
Ha a legényt besorozzák, csákót tesznek a fejére,
Megesketik, hogy az ellent vágja-üti egyre,
Lédungot is kap a legény hat vasat egy napra,
Nem elég a babájának képes levelezõlapra.
* * * * *
"Nem loptam én életembe..."
(Szék - Lassú szapora)
Nem loptam én életembe,
Csak hat ökröt Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.
Elhajtottam a vásárba,
Kettõt adtam áldomásba,
Kettõt adtam a bírónak,
Kettõt a szabadítómnak.
Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót, Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mikor mentem hazafelé,
3 zsandár állott elém,
Azt kérdezték, mi a nevem,
Hol az utazólevelem.
Állj meg zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom,
Elõveszem a revolverem,
Ez az utazólevelem.
Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.
* * * * *
"A kapuba a szekér..."
(Szék - Csárdás)
A kapuba a szekér,
Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha.
Párnahaja szövetlen,
Derékalja tõtetlen,
A tolluja a tóba,
A vadréce hordozza.
Örömanya jöjjön ki,
A kapuját nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretõjét.
Nyisd ki rózsám az ajtót,
Nem vagyunk végrehajtók,
Nem jöttünk mi adót szedni,
Csak téged akarunk vinni.
Nyisd ki rózsám az ajtót,
Magyar kopogtat, nem tót,
Se nem cigány, se nem tót,
Itt van a te galambod.
Jaj, de késõn nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Ki várakozik itt ki.
Hej, Felszegrõl jövünk mi,
Szép mennyasszonyt hozunk mi,
Szép a híre, szép a neve,
Szép a magaviselete.
Örömanya jöjjön ki,
Hogy a kaput nyissa ki,
Hoztunk kendnek segítséget,
A fiának feleséget.
Lesz, ki házát kiseperje,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki kendet meglökdösse.
Azt halottam én a héten,
Leányvásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni,
Szõkét, barnát választani.
Szõkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél az lesz a jó,
Az lesz az ölelni való.
* * * * *
"Bonchidai menyecskék..."
(Szék - Csárdás)
Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mit a kecskék,
Szeretõjük mindig más,
Az uruk csak ráadás.
Aj-la-la-la...
Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen,
Csókot adnak szívesen.
Bonchidai hegy alatt,
A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt,
A gatyám is ottmaradt.
Bonchidai leányok,
Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat,
Árulják a gyapjukat.
Bonchidai híd alatt,
Lányok sütik a halat,
Papirosba takarják,
A legénynek úgy adják.
Viszik, viszik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belõle,
Szerelmes lettem tõle.
Bonchidai nagy hegy alatt,
Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Ne nézz reám, ne, ne, ne,
Mert nem vagyok a fene,
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kivenni.
Ne nézz rózsám a szemembe,
Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre,
Meghalok szégyenletembe.
Székvárosi magas torony,
Beleakadt az ostorom,
Gyere babám, akaszd ki,
A nyavalya törjön ki.
* * * * *
"Jaj, Istenem, adj egyet..."
(Szék - Csárdás)
Jaj, Istenem, adj egyet,
Sohase kérek többet,
Jaj, Istenem, adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót!
Jaj, Istenem, adj egy krajcárt,
Hadd vegyek egy kis pálinkát,
Jaj, Istenem, adjál kettõt,
Hadd vegyek egy hû szeretõt!
Szerettelek sok ideig,
Estétõl fogva reggelig,
Ugye babám, de nagy idõ,
Száradjon beléd a tüdõ!
Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam véled szokva,
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha!
* * * * *
"A káplán úr azt mondja..."
(Szék - Csárdás)
A káplán úr azt mondja, tralajlalala,
Ne járjak a tilosba,
Néki is a szája jár,
Minden éjjel mással hál.
Szeretem én a papot,
Veszek neki kalapot,
De még jobban a papnét,
Veszek neki kanapét.
* * * * *
"Kimentem én az erdõbe, az erdõbe..."
(Szék - Csárdás)
Kimentem én az erdõbe, az erdõbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigére, venyigére, venyigére,
Fáj a szívem a szõkére, a szõkére.
Kimentem én az utcára, az utcára,
Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra,
Szalmaszálra, szalmaszálra, szalmaszálra,
Fáj a szívem a barnára, a barnára.
Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Papirosra, papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.
Bujdosik az árva madár, nincsen párja,
Hát az én bús árva szívem hogyne fájna!
* * * * *
"Magos a dési temetõ, mellette egy sûrû erdõ..."
(Szék - Csárdás)
Magos a dési temetõ, mellette egy sûrû erdõ,
Magos a dési temetõ, mellette egy sûrû erdõ,
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.
Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Ha elvette, éljen vele, csak elõttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, csak elõttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Öröme is annyi legyen, amennyit õ csinált nekem.
Öröme is annyi legyen, amennyit õ csinált nekem.
* * * * *
"Tele van a temetõ árka vízzel..."
(Szék - Csárdás)
Tele van a temetõ árka vízzel,
Tele van a szívem keserûséggel,
Jó az isten, leapasztja a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretõmet.
Menj el babám, menj el, hogy ne lássalak,
Mer' én téged nagyon megutáltalak,
Kikísérlek kilenc falu határon,
Sej, hogy ne lássalak ezen a világon.
Fáj a szívem, gyógyítani, nem lehet,
Majd meggyógyít, aki szívbõl megszeret.
Majd meggyógyít a koporsó deszkája,
Sej, mikor a föld zuhogva hull reája.
