Európa csendes , újra csendes ,

Elzúgtak forradalmai ...

Szégyen reá ! lecsendesült és

Szabadságát nem vívta ki .

Magára hagyták , egy magára

A gyáva népek a magyart ,

Lánc csörög minden kézen , csupán a

Magyarkezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell - e esnünk ,

Hát búsuljunk - e e miatt ?

Ellenkezőleg , oh hon , inkább

Ez legyen , ami lelket ad .

Emelje az föl lelkeinket ,

Hogy mi vagyunk a lámpafény ,

Mely amidőn a többi alszik ,

Ég a sötétség éjjelén .

Ha a mi fényünk nem lobogna

A véghetetlen éjen át ,

Azt gondolhatnák fönn az égben ,

Hogy elenyészett a világ .

Tekints reánk , tekints , szabadság ,

Ismerd meg mostan népedet :

Midőn más könnyet sem mer adni ,

Mi vérrel áldozunk neked .

Vagy kell - e még több , hogy áldásod

Ne érdemtelen szálljon ránk ?

E hűtlen korban mi utolsó

Egyetlen híveid valánk .