A magyar " falu" szó finnugor eredetu. Ebbol következtethetünk, hogy bizonyos csoportos települési formát már az osmagyarok is ismerhettek . Határozottabb alakot Szent István király törvénye megszületése után öltöttek, amely 10 - 10 falunak tette kötelezové egy templom építését. Ez már a falvak szervezettségérol is tanuskodik. Ezzel egyidoben kezdodött meg a belso telkek kialakítása, amelyen a ház és a melléképületek állottak, valamint a munkahelyül is szolgáló kert és udvar. Már a középkorban ezeket a telkeket külömbözo formájú kertek vették körül és gyakran történt említés kapukról is. Ezek közül a legdíszesebb és leginkább figyelemreméltó a kötött - vagy galambbúgos , galambdúcos kapu.

A gyalogkaput a szekerek bejárására alkalmas kapuval egyesítették egyetlen, jól kiforrott szerkezetben. Ezt a típusú, lényegében ácsolt kaput egész Székelyföldön megtalálhatjuk.

A felcsíki galambbúgos kapuk eltéroen az Erdély más részein találhatóktól puritán egyszeruséggel jellemezhetoek.Díszítettségük néhány geometriai ábrára és virágmotivumra szorítkozik és nem jellemzo a festésük.Díszítésük láttatni engedi a készítésükbe fektetett munka mérnöki pontosságát. Minden ilyen kapu e világtól elszigetelt etnikum muvészetig fokozott egyéniségének tükre.Ezek a valóságos építmények 150 - 200 éven át voltak tanui háboruknak, természeti csapásoknak és ma is pontos, vízszintes és függoleges elrendezodésben tanuskodnak az elmúlt idokrol . Ha mindezt a muvészetet próbáljuk megérteni, utunk elso állomása az ácsmuhely kell, hogy legyen. S amíg a kapuk építésének módját tanulmányozzuk, alkalmunk nyílik a díszíto motívumok és a díszítés módozatának leírására is.

Az alapkövet leszámítva a kapu teljes egészében fából készült. Mivel Felcsíkon, jellegzetesen Csíkszentdomokoson legtöbb erdo fenyoerdo, a galambbúgos kaput nagyrészt fenyofából ácsolták. Csak a legnagyobb súlyt viselo tartóoszlopok, a kapusasok, a sasokat összeköto gerenda a " fejfa " ( homlok-fa, kontyfa vagy Csíkszenttamáson " agyfa" ) illetve a faragott deszkabetétek készültek a tömörebb és jobb teherbíró tölgyfából. Ugyancsak fából készültek az egyes részek összeillesztésénél biztosításként használt szegek. Ezek leginkább bükkfából készültek és idotállóbbak voltak mint a rozsdásodó vasszegek.

A nagyobb teherbírás érdekében és azért, hogy elkerüljék a fa megrepedezését a, kapu gerendáit fél- illetve negyedrönkökbol faragták szögletesre. A kaput a talajba úgynevezett "cserekövek" segítségével állították. Minálunk Szádakút pataka környékén található, andezit változat és kifaragása után egymástól elore kimért távolságokra a földbe ásták. Cserekövek faragásával falunkban Péter József, Mákszem Imre, Mákszem Péter, Mákszem János és Mákszem István foglalkoztak e század közepén. A cserekohöz erosítették a kapusast, a sasokhoz pedig a kapu többi részét.

A galambbúgos ácsolt székely kaput megpróbálva szerkezeti egységeire bontani a következo részekrol beszélhetünk:

• a kis- és nagykapunyílás illetve az ezekbe illeszkedo kis- és nagykapu

• a kapusasok (tartóoszlopok)

• a kis- és nagyfejfa (szemöldökfa vagy kontyfa )

• négyzettömítés

• hónaljkötések (kis- és nagy- )

• a galambbúg vagy galambdúc , valamint a

• tetozet (szarvazat)

A három kapusas és a fejfa mintegy keretet képezett a két kapunak. Ezeket illesztették össze legeloször az úgynevezett "zsinórpadon". A zsinórpad a kapu összeállításának helye, itt állnak össze elsoként vízszíntes helyzetben a miliméter pontossággal kivágott elemek. A zsinórpadot az épületek tetozetének összeállításánál is használniuk kellett , azért, hogy az egyes méreteket , derékszögeket , és a függolegesen elhelyezkedo darabokat pontosan összeilleszthessék.

A három kapusashoz és az oket felül összefogó fejfához kerül biztosításként négy hónaljkötés.Ezek a kapusasokat egyenként hozzabiztosítják a fejfához. A hónaljkötések vastagságban megegyeznek a tartóoszlopokéval. Az így összeállított gerendakomplexumból vágják ki a nagykapu díszes körívét a következoképpen :

- megkeresik a nagykapu két sasa közötti távolság felét, a felezopont lesz annak a körívnek a középpontja, amelynek sugara a féltávolságnál 5 - 1O cm-rel lesz nagyobb. Ezen adatok alapján rárajzolják a körívet a fejfára, a hónaljfákra és a sasokra , a rajz mentén pedig furésszel vagy fejszével kivágják a kapunyílást.Körülbelül ugyanígy készül a kiskapu köríve is, csakhogy itt a kisfejfából vágják ki a nyílást.

A kisfejfa a kapusas magasságának felénél kerül be a kiskapu két sasa közé, majd ugyanúgy biztosítják hónaljkötésekkel mint a nagyfejfát. Ezek a kisebb hónaljkötések többnyire csak a körív kiképzése céljából kerülnek be, tehát csak esztétikailag van szerepük, nem annyira a stabilitásnál. Néhol mellozik a kishónaljkötéseket. Ilyenkor vagy csak a kisfejfa marad a kiskapunyílás fölött, vagy pedig deszkaborítással látják el a kiskapu nyílását, amit félkörösen képeznek ki a nagykapu nyílásával való hasonlatosság kedvéért. Éppen ezért beillesztésük gyakorta egyszerubb mint a nagyhónaljkötések esetében.

A kapunyílások boltíveihez igazodnak a kapuk formái is. A nagykapu alsó része tömör deszka , a felso részt lécekbol állítják össze . A lécek lehetnek a félkör sugarainak irányában elhelyezve, felül félkör vagy háromszög alakú léccel egybefogva, vagy függoleges elhelyezkedésben. Ebben az esetben a lécek felso végét úgy vágták, hogy félkört képezzen, kisérve a kapu nyílását. A léceket egymástól újabb léctávolságra helyezték és úgy faragták, hogy vagy önmagukban, vagy egymás mellé állítva különbözo formákat képezzenek. Így megkülönböztethetünk "spiccbognis" , "lándzsa" illetve "gyertyaláng" , "félhold" alakúra képzett lécvégeket. ( Ezek a függolegesen állított lécek esetében. )

Ha függolegesen vagy sugarasan a lécek helyett deszkát helyeztek el, azok egymás mellé szorosan, vagy csak nagyon kis közökkel voltak állítva. A deszkák szélére mintákat vágtak, faragtak: félkör, félhold vagy háromszög alakúakat. Az így egymás mellé helyezett lécek kettonként kör, ellipszis illetve rombusz mintákat mutattak. Jellegzetesen domokosi motívum az ilyenképpen kifaragott két ellipszis által közrefogott rombusz mintája. Ha a lécek közét újabb rövidre vágott lécekkel tömítették, ezek segítségével is képezhettek ábrákat. Nem volt ritka a kapu felso részének lécekkel való rácsozása sem.

A szekerek bejárására alkalmas nagykapu lehet kettényíló vagy egészbenyíló. Az egészbenyíló kaput használták inkább, a másik fajta kapu újabb keletu. A sugaras díszítést inkább a ketté nyíló kapuknál alkalmazzák. Az ilyen kapuk a stabilitás érdekében nekifeszülnek a váznak ellenállva a szélnek vagy más tényezok taszító erejének.

A kiskapu díszítése összhangban van a nagykapuéval, vagy a fölötte található négyzet alakú deszka tömítésével. A kiskapunál gyakrabban alkalmaznak a léces díszítés mögött deszka tömítést ami nincs meg a nagykapunál.

A kapu vázát képezo gerendák díszítése nem túl zsúfolt. Leggyakrabban használt díszíto motívumok a fuzérszeruen egymásba kapcsolódó, a kapuk köríveit végig kíséro stilizált makkok, a körrózsa vagy rozetta, illetve kisfélkör vagy kör alakú bevágások (néha furatok) egy-két sorban vagy csoportokban elhelyezve.

Ugyancsak díszíto szerepe volt a fejfára faragott felíratnak. E felírat napjainkban az építteto és neje neveiknek kezdobetuire, és az építtetés évszámára szukult, helye pedig nem a fejfán hanem a négyzettömítésen van. Néha az építtetés évszámát a cserekövekbe is belefaragták.

A fejfára faragott felírat általában rövid és rímes volt, tartalmazta az építteto valamint annak házastársa nevét vagy kezdobetuiket.

Egy 1886-ban épített kapun Csíkszentdomokoson találtuk:

"Ha jó szíved s neved ide bátron jöhetz, ha rosz, tágos az út fel, s alá elmehetz. "

" Állíttatta Bodó Imre hitvesével Albert Annamáriával 1886-ba."

A különbözo díszítéseknek gyakran olyan szerepük is volt, hogy elfedjék az illesztéseket, illetve a kapu deszkáit hátulról összefogó gerendákat. A hónaljkötés, fejfa, sasfa által határolt részeket faragható deszkával tömítették és virágmotívumokkal, leggyakrabban stilizált tulipánnal díszítették, helyenként rácsozták léccel.

A fejfa fölött van a kapuk nevét és sajátos jellegét megadó kazetta, a galambbúg. Ennek a kb. 35 cm magas, a kapusasok vastagságával megegyezo vastagságú, a fejfa fölött végigvonuló doboznak az elülso oldalán 5 -1O cm átméroju lyukak találhatók.

Ez a galambok és a kismadarak otthona volt, manapság csak díszítoelemként ismert kapurész. A galambbúg fölött volt a teto, szarvazat. Ennek esovédo szerepe is volt a díszítés mellett. Ezt, az építményt megkoronázó kistetot zsindellyel vagy másnevén zsendellyel fedték, ami a havasok északi ("észkas") oldaláról letermelt, szárított fenyofák törzsébol hasítottak.

1996-ban, az akkori nyolcadik osztályos gyermekek segítségével sikerült felmérni csíkszentdomokos több mint 2000 házát. Felmérésünk célja az volt, hogy helyzetképet nyerjünk az akkori állapotokról: megtudjuk hány régi kapu létezik még, milyen értéket képviselnek, kik voltak a kapuk építésével foglalkozó mesterek - esetleg van-e folytatása ennek a hagyománynak. A felmérés során figyelemmel kisértük a régi parasztházak helyzetét, sorsát is. Az értékes kapuk és házak kapcsán aggodalommal figyeltük (figyeljük) ezeknek lebontását, átalakítását, a falu arculatának változását-változás, ami a régi értékek eltunéséhez vezet.

Megjegyzendo, hogy egy galambbúgos székelykapu építési költségei egy tornácos ház építési költségeivel vetekedtek.

Felmérésünnkor a faluban 10 festett galambbúgos kapu állt (ebbol hatot az utóbbi 20 év alatt festettek le: 3 zöld, 3 barna, 2 sárga, 1 fekete, 1 vöröses barna), 20 festetlen galambbúgos kaput találtunk. Az 1990 óta készült galambbúgos kapuk mint stílusukban, mint ízlésükben elütnek a hagyományos csíkszentdomokosi hagyományoktól. Két kapu jenofalvi-karcfalvi ízlés szerint készült 1959-ben illetve 1970-ben. Építoik: Albert Ignác, illetve Kalamár Jakab.

A helybéli lakosságtól bevallás, visszaemlékezés alapján összegyujtött adatokból következtetni lehet, hogy kik voltak azok a mesteremberek akik galambúgos kapukat építettek. Az adatok értelmezésénél zavaró, hogy sok tulajdonos az ácsmester neve helyett az építteto nevét emelte ki. Még élo, öreg ácsmesterekkel egyeztetve az adatokat leszurhetjük a következtetést, hogy Bara Sándor, Kurkó György és Albert Márton voltak azok akik századunk '40-'50-es éveiben galambbúgos kapukat állítottak.

Az 1989 után állított galambbúgos kapuk már idegenek a faluban megszokottaktól: Udvarhelyszéki ízlés szerint készültek, építojük Albert Ferenc.

Kis székelykaput gyakrabban állítottak, az állíttatás költségei is kissebbek voltak. Legtöbb ilyen kaput a gazda (tulajdonos) maga állította, ezért nehéz általánosítani, megkeresni a kis székelykapu állítással foglalkozó mesterek neveit.

A sok mester léte viszont sok stílust feltételezne, de épp ez az izgalmas: stílusban, vonalvezetésben, díszítésben ezek a kapuk alig különböznek egymástól.

133 kis székelykapuból 6 zöld, 2 barna, egy sárga, egy kék, 123 fekete vagy festetlen és 7 újkeletu, udvarhelyszéki ízlés szerint. Az újkeletu, új ízlésu kapuk általában 1980 után készültek és legtöbbjük Kosza Imre munkája. Ha az átutazó már szemügyre vette ezeket az impozáns 3-4 m magas építményeket, s ha azokat részletesen elemezte, minden bizonnyal felkelti érdeklodését a gyönyöru kapuk mögött szerényen, puritán egyszeruséggel meghúzódó kis faházak.

Ezek az ácsolt kis épületek már nem egy évszázad emberének elégítették ki lakásigényét. Székelyföldön, jellegzetesen a Felcsíkon ismert házak legszpecifikusabbja a tornácos parasztház.Mielott ezek felépítését tanulmányoznánk, beszélnünk kell a tornácos ház elodjérol, a ponkos házról.

E háztípusnak alapul nem szolgált kofal. Alig négy ko tartotta a ház négy sarkánál a faházat. Ezekre helyezték az elso rend gerendát - a talpfát - téglalap alakban négyet. Ezek közül a két rövidebbet kiengedték a hosszabb gerendákon elül, a ház elé. Ez lett a ház elotere, a ponk. Az 1-1,5 m-re kiengedett gerendavégek közét sárral, agyaggal tapasztották, majd padolták.

A ponk utóda a tornác. Ez abban különbözik az elobbitol, hogy gerendákkal rögzítették a tetozethez és 7O - 8O cm magasan bedeszkázták. A tornácos házaknak már koalapot is raktak, esetleg ástak. A talajból még 4O - 5O cm-re kilátszó kofalra kerult a talpfa ugyanúgy kiengedve elol mint a ponkos ház esetén, csakhogy itt a koalap magassága miatt alulról is biztosítani, alátámasztani kellett a tornácot. A talpfa lerakása után következett a falak felemelése. Mint erdokben gazdag vidéken, Felcsíkon a falakat fából rakták, ezeket a sarkokon összekapcsolták.

Csíkszentdomokoson négyféle képpen illesztették a vízszintesen egymásra rakott gömbölyu vagy faragófejszével szögletesre nagyolt fákat : "gombolyag gerezdbe", "kapocsgerezdbe" , "farkasfogba" vagy "fecskefarokba" . Az elso két illesztési forma régiesebb, nem munkaigényes, inkább a ponkos házaknál lelheto fel. A fecskefarok típust használják manapság. Ez a legpontosabb illesztési forma és a legnagyobb stabilitást kölcsönzi az épületnek. Régebb a farkasfogat még teherbíróbbá tették azáltal, hogy bükkfaszegeket vertek bele. Manapság ezek helyett vasszegeket használnak.

A kapocsgerezdbe való kapcsoláskor a színfaltól kb. 8 cm-re távolodik el minden egyes gerenda vége.

A klasszikus parasztház tornáca a ház elott vonul végig. Újabb keletu az a tornác, amely a ház útra nézo oldalán is keretezi a házat, tehát két oldalról. Ez utóbbi esetben nemcsak a rövidebb, de a hosszabb talpfákat is kiengedik egy-egy oldalon. A házak felépítése és beosztása igen egyszeru, rendszerint két szobás. Ebbol egyiket két egyenlotlen részre osztva képezik az éléskamrát. A két szoba egymás végébe helyezkedik, mindketto a tornácról nyíló bejárattal, de lehet a két szoba között is átjáró.

A falakat, a közfalakat is, kb. 9O cm magasságig rakták vízszintesen egymásra, eaután tették be az ablaksasokat, és hagytak helyet az ablaknyílásnak. Az ablak és ajtónyílás felso fele ugyanabban a magasságban található. Az ablaknyílások fölé még három vagy négy rend fát fektettek. Az épület hátsó falára , ahová nem kerülnek ablakok, egy rend fával többet tesznek, számítva az esetleges összenyomódásra.

Amikor a falak megfelelo magasságot értek el, azt mondták, hogy készen van az épület "dereka" . Erre rakták fel a gerendákat, amelyeket kiengedtek (kieresztettek) a talpfákhoz hasonlóan a tornác fölé. Erre került rá a "szélkoszorú". A padlás alapjául szolgáló gerendákat bevésik a falakba, majd lepadolják 24-es (24 mm.es) deszkával. A már lepadolt padlást még egy rend deszkával födhették úgy, hogy a deszkák közét felülrol újabb deszka fedje. Erre azt mondták, hogy "bélést" tettek rá. A padlást utóbb "letapasztották" , sárral "síkitották" egyrészt azért, hogy felülrol jól szigeteljen, másrészt mert a gabonát ott szárították oszidoben. A sárral való tapasztást minden esztendoben megismételték.

A régi parasztházaknál a gerendák bekerültek a plafon alá. A padlástartó gerendákat egymástól 1,5 m-re vésték be.

A szélkoszorúba vésik be a szarvazatot, vagy tetozetet tartó szarufákat. A szarufákat elore kiszámított magasságba, fordított "V" alakban vésték be a gerendákba,máskor "kármiát" csináltak (faragtak) a szarufáknak , felso részükön pedig "macskafákkal" erosítették össze, a gerendákkal párhuzamosan. A szarvazat gerendáit kiengedték a tornác elé, illetve a ház hátsó fala mögé, így védték esotol-hótól a tornácot és a ház falait. Ezt csepegonek nevezték.

A teto formája változó, az építteto vagy az építkezést lebonyolító mester ízlésétol függött.A legrégiesebb tetotípus a "viharmentes bütü" , de ismernek még "géberes bütüt" , egyenes vagy "igyenes bütüt" . Létezik "kazettás bütü" amelyet kopjafás díszítéssel láttak el, és amelyet "díszített kazettás bütünek" neveznek.

A Felcsíki házakat egészen e század közepéig zsindellyel födték. A zsindelytetot úgy rakták a szarvazatra, hogy a füstnek egy "búbon" (dudoron) kelljen eltávozni.

A tetoteret a leheto legjobban szigetelték egyrészt azért, hogy oszidoben, mikor a gabonát szárították, a madarak ne juthassanak a padlásra, másrészt pedig azért , mert télen itt füstölték (tartósótották) a szalonnát, kolbászt és más "disznóságokat".

A lakóházak beosztása igen egyszeru volt. A szobák ajtói a tornácra nyíltak, a tornác feljárók száma pedig általában megegyezett az ajtókéval. A "tornáckerítést" lécezték de leggyakrabban faragott deszkákkal rakták be. Díszítésük megegyezett a ház elotti galambbúgos kapuéval, ha volt ilyen.

A házaknak általában két ablakuk volt: minden szobának egy-egy. Ezek a tornácra nyíltak. Újabbkeletu az a szokás, hogy az út felol is, az udvar hátsó része irányába is ablakot vágnak. A század elejéig a parasztházakat csak belülrol lécezték és tapasztották sárral. Kívülrol csak nagyon ritkán, akkor is csak az ajtó- és ablaknyílások körül, szigetelés céljából. A múltszázadi házak esetében lécezést nem fedezhetünk fel , hanem a sarat a fákba vert bükkfaszegekre tapasztották.

A manapság fellelheto tornácos házakat többféleképpen osztályozhatjuk. Ha a tornácot vesszük alapúl akkor megkülönböztetünk olyan házakat amelyeket csak az udvar felol kísér tornác ( ezek száma 1996-ban 311) , vagy olyanokat, amelyeket az udvar és az út felol övez tornác ( 1996-ban 28 ilyen házat találtunk Csíkszentdomokoson. ). Nem jellemzo az, hogy a házat három oldalról kisérje tornác.

A tornác teljesen végigvonúlhat a ház elott, de századunk '5O-es éveitol nagy divat , hogy a tornácot mintegy elzárja (általában a hátsó udvar felol ) egy harmadik szoba. Ekképpen jelent meg újításként egy tágasabb harmadik szoba, ahol állandóan laktak, foztek (itt található a kamra is), és így a szobák rendeltetése is megváltozott. Azelott volt egy lakószoba és egy "tisztaszoba" ("elso szoba") ,azóta van konyha és kamra , hálószoba , tisztaszoba.

Ez már egy újítási forma, de a házak újítása többféle képpen történhetett.

Általánosan szokás volt az, hogy a tornác helyébe egy szobát, néha egy eloszobát is építettek úgy, hogy a talpfát kieresztették a tornác elé a kívánt távolságra, megépítették az alapot (fundamentumot) ennek a toldott résznek és már emelték is a falakat. A derékrészt ha felhúzták itt is szélkoszorút emeltek, a szarvazatot pedig hozzákapcsolták a régi ház szarvazatához. Az egészet egybefödték és toldásnak ("tódásnak") nevezték.

Egy másik terjeszkedési lehetoség az, amikor a régi házhoz hátrafelé, a csur irányába történik a toldás. Így az udvar egyik oldalát (majdnem a csurig) épületsor szegélyezi.

A toldás nem minden esetben a jómód következménye. Nagyon sokan nem rendelkezvén belsoségekkel ahová építsenek, toldottak. Csíkszentdomokoson a legkisebb fiú az "ösben" (osben=szüloi házban) marad lakni, a szülokkel egy udvaron. Ezért látni nagyon sok udvaron akár három vagy négy generációt is együtt élni. A nagyobb fiúknak leggyakrabban új telekre építenek.

A tornác elott foglalt helyet egy kis kerítéssel körülhatárolva a 3-4 négyzetméter területu virágos kert. Nagyon egyszeru virágokat, általában évelo növények virágait ültették ide, amelyek nem igényesek, ápolást nem igényeltek. Ezek közül a legkedveltebb és legjellemzobb a gyöngyvirág volt.

( Megszárítva a gyöngyvirág nagyon jó tüdogyuladás gyógyítására. )

A galambbúgos kapu és a szerény ház együttesét mintegy kiegészíti a rendezett belso, elso- és hátsóudvarával, valamint veteményes kertjével. Az egész "muvet" mintegy kiteljesíti a csur és istálló, ami falunkban egy egygséget képez, kimagaslik a többi épületek közül és öreg adatközloim egybehangzó véleménye szerint láttatni engedte a valamikori gazdák "módosságát".

A veteményes kertbe zöldségféléket ültetett a háziasszony, hogy bármely pillanatban elovarázsolhassa azokat szükség esetén. Ugyanitt találhattuk a "fod végin" a sarjus helyet (kertet) ahonnan a gazda "friss zöldet" vághatott a disznóknak, vagy a nyáridore itthon tartott bárányoknak. A hátsó udvaron mintegy a ház meghosszabbításaként rendszerint a következo helyiségek foglaltak helyet : a sütoház ( kemence - manapság már külön építik ,távolabb, a háztól ), a fásszín, a színalja a kocsiszínnel és a pajták (tyúk-,disznó-,kutya-, ...). Ezeket a helyiségeket lehetoleg egy fedél alá építették a könnyebbség miatt.

A hátsó udvaron volt a kutya, majorság helye, de ide engedték ki egy kis szabad mozgásra a csitkót , lovat, teheneket.

A bárányok, juhok akla külön építmény volt, és gyakorta a csur szomszédságában létezett, nyáridoben inkább üresen állott (lakóik a nyájjal a havasokban voltak).

A csur nagy fontossággal bírt. Építésére nagy figyelmet és sokkal több anyagot áldoztak mint a ház esetében. Minthogy vidékünkön az állattartás a megélhetés egyik fo forrása volt, így értheto miért e nagyrabecsülés eme épületek iránt. Méretei és formája gazdájának anyagi jólétérol tesz tanubizonyságot. Az istálló és csur együttese több egységre tagolta az épületet:

• "hiú" (az istálló fölötti rész)

• "odor" (az istállóval átellenben található rész)

• "rakó" (Csíkszenttamáson "léca" , a szekér bejárására alkalmas rész fölött .)

Ezek rendeltetése is különbözött. A csur építési módja nagyban hasonlított a házéhoz, csakhogy itt nem szenteltek figyelmet a fák egymáshoz illesztésére, leginkább gombolyag gerezdbe, vagy kapocsgerezdbe illesztették . Míg a ház esetében a fák között csak legtöbb 1,5 cm közt hagytak, a csurnél ez a távolság lényegesen nagyobb lehetett annál is inkább, hogy az itt tárolt szénának szelloznie kellett. Az istálló építésénél viszont a fákat szorosan rakták, hogy minél jobban szigeteljenek, sot utólag ezt is mint a házat, sárral tapasztották. Egy általános Csíkszentdomokosi csur 1O - 12 m hosszú és 7 m széles, de a nagyobb gazdák kettos istállót építtettek. Ebben az esetben az istálló 8 métert foglalt a csur 16 m összhosszából , szélessége ugyanúgy 7 m volt. Ha a belsoség elég nagy volt, akkor a csur mögött is sarjus kert található.

Gyüjtötték: Boros Csilla, Sándor Ágnes és Sándor Csaba, Feldolgozta Sándor Ágnes és Sándor Csaba, 1998