Szatmári népdalszövegek
Hajnallik, hajnallik,
de nem jól hajnallik.
A Sámsonyi határ felől
szomorú hír hallik.
Megöltek egy kocsist
hatvan forintjáért,
belökték a Tiszába
ja piros pejlováért.
Tisza bé nem vette,
partjára vetette.
Arra ment egy hajóslegény,
hajójába tette.
Arra ment az anyja,
költi, de nem hallja.
Kelj fel, kelj fel, kedves fiam,
hadd vigyelek haza!
Arra ment rózsája,
költi, azt már hallja,