"Csak azt mondd meg, jó galambom..." (Násznagykísérő)

1. Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sűrű könnyeimmel.

Amerre én játok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok, ti levelek, sűrűn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.

* * * * *

"Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját..." (Menyasszonykísérő)

2. Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát?
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.

Nem is hársfa gyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad, rózsám, életednek párját,
Őszirózsa szegfűt, teljes majoránnát.

* * * * *

"Sirat engem a madár is..." (Ritka magyar)

3. Sirat engem a madár is, földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak, értem könnyeket hullatnak.
Lemenet a nap a hagy mögé, más ül az én rózsám mellé.
Ültem én is, üljön más is, üljön még az irigyem is.

Sose hittem, de már hiszem, a szerelem búra viszen,
Búra, búra, búbánatra, elviszen a másvilágra.

* * * * *

"De szeretnék az égen csillag lenni..." (Csárdás)

4. De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.

Nem jó csillag lenne már én belőlem,
Nem sokáig ragyognék én odafenn.
Mert amikor az égen kéne ragyogni,
Akkor mennék a babámat ölelni.

* * * * *

"Bonchidai nagy hegy alatt..."

5. Bonchidai nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból, csuhaj, vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Nem úgy van most, mint volt régen.
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, csuhaj, nem az a Hold,
Nem az a Szeretőm, ki volt.

Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyant se, mint én vagyok.

* * * * *

"Miről apám búsan szólt..."

6. Rákos, Rákos, hová lettél,
Szép híredből de kiestél!
Már minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.

A csatában trombitálnak,
Mint a sasok, vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
Hazám földjét sírva szántom.

Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
Könnyektől sós annak íze.

* * * * *

"Zöld erdőben víg muzsika kihallszik..." (Hajnali)

7. Zöld erdőben víg muzsika kihallszik,
A babámat esküvőre