"Csak azt mondd meg, jó galambom..."
(Bonchida - Násznagykísérõ)

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sûrû könnyeimmel.

Amerre én játok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok, ti levelek, sûrûn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.

* * * * *

"Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját..."
(Bonchida - Menyasszonykísérõ)

Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát?
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.

Nem is hársfa gyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad, rózsám, életednek párját,
Õszirózsa szegfût, teljes majoránnát.

* * * * *

"Sirat engem a madár is..."
(Bonchida - Ritka magyar)

Sirat engem a madár is, földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak, értem könnyeket hullatnak.
Lemenet a nap a hagy mögé, más ül az én rózsám mellé.
Ültem én is, üljön más is, üljön még az irigyem is.

Sose hittem, de már hiszem, a szerelem búra viszen,
Búra, búra, búbánatra, elviszen a másvilágra.

* * * * *

"De szeretnék az égen csillag lenni..."
(Bonchida - Csárdás)

De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.

Nem jó csillag lenne már én belõlem,
Nem sokáig ragyognék én odafenn.
Mert amikor az égen kéne ragyogni,
Akkor mennék a babámat ölelni.

* * * * *

"Bonchidai nagy hegy alatt..."
(Bonchida)

Bonchidai nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból, csuhaj, vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Nem úgy van most, mint volt régen.
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, csuhaj, nem az a Hold,
Nem az a Szeretõm, ki volt.

Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyant se, mint én vagyok.

* * * * *

"Mirõl apám búsan szólt..."
(Bonchida)

Rákos, Rákos, hová lettél,
Szép híredbõl de kiestél!
Már minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.

A csatában trombitálnak,
Mint a sasok, vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
Hazám földjét sírva szántom.

Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
Könnyektõl sós annak íze.

* * * * *

"Zöld erdõben víg muzsika kihallszik..."
(Bonchida - Hajnali)

Zöld erdõben víg muzsika kihallszik,
A babámat esküvõre most viszik.
De szeretnék a templomban ott lenni,
Mikor a pap a babámat esketi.
Meghallgatnám, hogy tagad ki szívébõl,
Huncut csalfa, hogy nem fél az istentõl.

* * * * *

"Szerettelek, nem tagadom..."
(Bonchida - Tigãneste - Cigánytánc)

Szerettelek, nem tagadom, de már annak vége vagyon.
S aki miatt vége vagyon, annak az ég jót ne adjon.

Eljárhatsz a kapum elõtt, nem vigyázlak, mint azelõtt.
Mert ezelõtt vigyáztalak, szívem újult, ha láttalak.

Drag mi-i jocul bontidean, ca la orice ardelean.
Dragã mi-i jocul ãsta, si pe cine-o, fluiera.

Haide bade sã fugim, c-amîndoi ne potrivim.
Si la stat si la umblat, si la dulce sãrutat.

Bade-al meu solãudat, cã pe mine m-o lãsat, tralala.
Da’ el prostu’n-o stiut, cã eul-am lãsat de mult, tralalala.

( Kedves nekem a bonchidai tánc, mint minden erdélyinek.
Kedves nekem ez a tánc is és az is, aki fújja.

Gyere szökjünk meg, mert egymásnak valók vagyunk, galambom,
Magosságra is, járásra is, édes csókra is találunk.

Az én kedvesem azzal dicsekedett, hogy elhagyott,
Nem tudja, a bolond, hogy én már rég otthagytam õt. )

* * * * *

"Drag mi-i jocul, batã-l focul..."
(Bonchida - Învîrtitã - Forgatós)

Drag mi-i jocul, batã-l focul,
Cã el mi-o mîncat norocul.
Drag mi-i jocul românesc,
Dupã el mã prãpãdesc.

Dragu mi-i cu cine joc,
Cã miroase- a busuioc.
Busuioc si viorele,
Ca si ochii mîndrii mele.

( Kedves nekem a tánc, verje meg a tûz,
Õ vitte el a szerencsémet.
Kedves nekem a román tánc,
Majd meghalok érte.

Kedves nekem, akivel táncolok,
Mert bazsalikom illatú.
Bazsalikom és ibolya,
Mint a babám szeme. )

* * * * *

"Fã-ma, Doamne, ce mi-i face..."
(Bonchida)

Fã-ma, Doamne, ce mi-i face,
Fã-ma pasãre mãiastrã
Sã zbor la badea-n fereastrã,
Din fereastrã în chilie,
C’-acolo, bãdita scrie,
Slove negre pe hîrtie,
Cu drag si co bucurie.

Fã-ma, Doamne, ce mi-i face,
Fã-mã triestie pe baltã.
Sã mã coseascã cosasii,
Sã m-adune faciorasii.
Sã mã ieie boii-n coarne,
Sã m-arunce pe obloane.

( Változtass, Uram, amivé szeretném,
Változtass mesebeli madárrá,
Hogy rózsám ablakába repülhessek,
Az ablakból a cellába,
Mert a babám ott ír nekem,
Fekete szavakat a papírra,
Örömmel és szeretettel.

Változass, Uram, amivé szeretném,
Legyek nád a tavon,
Hogy levágjanak a kaszások,
S összegyûjtsenek a legények,
Hogy szarvukra vegyenek az ökrök
És szekérderékba hajítsanak. )

* * * * *

"Si e dracu supãratu..."
(Bonchida - Cigánykeserves)

Si e dracu supãratu,
Cã am doi dãguti în satu
Cînd îi unu supãrat,
Mã sãputã celãlalt, mãi dorule.

( Az ördög megsértõdött,
Mert két szeretõm van a faluban.
Mikor az egyik haragszik,
A másik csókol meg. )

Gyere ki a zöld erdõbe, ándé zöld o vesu, (zöld erdõbe)
Kinek nincsen szeretõje, phirá golu. (szeretõ)
S írja nevét de pe sokár pajtrino, (egy szép falevélre)
Kinek nincsen szeretõje, phirá...

Phengyom tu khe gogye Lonye kurváná
Ánde kocsmá pále mánde na szé chájda.
Szár tenádzsáu, szívem pálé tute,
Káná máj me rávász tu khe delá...

( Mondtam neked, bolond Lone, ne légy kurva,
Ne gyere utánam a kocsmába.
Hogy ne menjek, szívem, utánad,
Mikor majd meghalok érted. )

* * * * *

"Ablakomba besütött a holdvilág..."
(Bonchida - Cigánycsárdás)

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.

Ha meguntál, édes rózsám, szeretni,
Szabad néked más szeretõt keresni.
Adjon az ég szebbet, jobbat nálamnál,
Nekem pedig csak olyat, mint te voltál.

* * * * *

"Zsátuke tu le, le devlehe, devlá le..."
(Bonchida)

Zsátuke tu le, le devlehe, devlá le,
Khe mé zsáo phágle vodjehe, delále.
Tuke mikáu ke de lume,
Kher tu láhá szor ká mehe,
Kher tu láhá szor ká mehe, devlá.

( Menj a Jóisten hírével.
Mert tört szívvel megyek el.
Neked hagyom ezt a világot
Csinálj vele, amit akarsz. )

* * * * *

"Úgy szeretem Jánoskát..."
(Bonchida - Csingerálás)

Úgy szeretem Jánoskát, Jánoskát, Jánoskát,
Mint cigány a töltött malackát,
Jánoska is engemet, engemet, de engemet,
Letépi az ingemet, az ingemet!

Kon hin kodákáj ável
Sze gyándé járkhá kérél, delá le.
Ákhárel mán té khéláu
Mé phéráu ká ná dzsánáu.

( Ki az, aki jön felém,
Kacsint a szemével.
Hív engem táncolni,
Azt mondom, nem tudok. )

* * * * *

"Hai, mândrâ sâ ne iubim, mâi..."
(Bonchida - Învîrtitã - Forgatós)

||:Hai, mândrâ sâ ne iubim, mâi
C-amândio ne potrivim, mâi :||
||:Si la joc si la umblat, mâi
Si la dulce sârutat, mâi :||
Aj-lala-lalaj-lalaj
Lalalaj-laj-lalalaj-la-lalaj

||:Hai Mândrâ cu mine-n lume
Dar la maica-ta nu-i spune, lalala :||
||:Hai mândrâ sâ ne fim dragi mâi
C-amîndoi suntem sâraci mâi :||

||:Drag me-e jocul bate-l focul,
Câ el mi-a mâncat norocul :||
||:Drag mi-e jocul românesc mâi
Dupâ el mâ prapâgesc mâi :||

( ||:Szeress engem rózsám, szeress,
Másra soha ne cserélhess :||
||:Mindig velem járjál táncba
Az én karjaimba zárva. :||

||:Világgá mennék én veled
Anyád közel sosem enged :||
||:Gyere rózsám tartsál velem
Szerelemben, szegénységben. :||

||:Táncra termett lábam, szívem
Ezért nincsen víg életem :||
||:Szeretem a román táncot
Amíg élek meg nem állok :|| )

* * * * *

"Ez a világ olyan világ..." <
(Bonchida - )

Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ád,
Amit ád is keserût ád :||

Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget
||: Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás. :||

Én Istenem teremtettél,
Egy víg napot nem rendeltél,
||: Nézem az eget és a földet,
S eszem árva kenyeremet. :||

Mások élnek oly csendesen
Én csak sírok keservesen
||: Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget. :||

Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás
||: Nézem az eget és a földet
Eszem az árva kenyeret. :||

* * * * *

"Megisszuk a mustnak levét..."
(Bonchida)

||: Megisszuk a mustnak levét,
Dicsérjük a Jézus nevét :||
||: Én Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg. :||

Hideg szél fúj Regát felõl
Hozza a víz hegyek elõl
Én Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ azt tudja meg. :||

* * * * *

"Fáj a szívem nekem belül..."
(Bonchida)

||: Fáj a szívem nekem belül
Mert bú szorítja két felõl :||
||: Fáj a szívem bánatjába
Mert nem járhat szabadjára. :||

||: Mondd meg babám az anyádnak
Ne árkozzon fûnek fának :||
||: Mert az átok helyet keres
Azt fogja meg kit érdemes. :||

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :||
||: Szól a világ, hadd hogy szóljon
Csak az Isten el ne hagyjon. :||

* * * * *

"Ez a világ olyan világ II..."
(Bonchida)

Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ad
Amit ad is keserût ad :||
Én Istenem teremtettél.
Egy víg napot nem rendeltél.

Mások élnek oly kedvesen
Én csak sírok keservesen
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
||: Sírok titkon kit más nem lát,
Könnyem arcomra árkot ás. :||

||: Hozdd fel Isten azt a napot
Hogy süsse fel a harmatot
A harmatot a mezõkrõl,
A bánatot a szívünkrõl. :||

Istenem mi lelt engemet
Járok s nem lelem helyemet
Erdõt mezõt összejártam
S egy igazra nem találtam

Kinek panaszoljam magam
Kinek mondjam a bánatom
||: Kinek mondjam ki hallgat meg,
Engemet ki vigasztal meg. :||

Feljön a nap el is halad,
Búval talál abban is hagy
Borús fölöttem az ég is
Elhagyott a reménység is.