Gyimesi népdalok 3

5. Keserves, lassú és sebes magyaros

(Gyimes)

könnyebb kősziklának

(keserves, Gyimes)

s könnyebb kősziklának

lágy viasszá válni

mint két édes szívnek

egymástól megválni

s mikor két édes szív

egymástól megválik

még az édes méz is

keserűé válik

sej búra búra búbánatra születtem

(lassú magyaros, Gyimes)

sej búra búra búbánatra születtem

édesanyám árván nevelt fel engem

az árvának mostohája világ is

sej a száraz földből kiszárad virág is

sej búra búra búbánatra születtem

nem is édesanya nevelt fel engem

nem is édes nem is egész mostoha

s mer azt szerettem akit nem kellett volna

sej a mindenit ennek a rossz világnak

rosszabbul meg sorsom mint a kutyának

mer a kutya lefekszik a szénába

sej én meg pedig hányódom a világba

mer a kutya lefekszik a szalmára

sej én meg pedig bujdosom a világba

lovam haját lefelé fújja a szél

(lassú magyaros, Gyimes)

lovam haját lefelé fújja \ja szél

köszönöm rózsám hogy eddig szerettél

s azt is igen hogy engemet megvettél

hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél

adjon isten szebbet s jobbat nálamnál

nékem pedig csak olyat mint te vótál

adjon olyant kinek lova s szekere

egyen meg a keserűség mellette

adjon olyant kinek lova s szekere

a patikát gazdagítsd meg belőle

én istenem adj erőt a lovamnak

hogy keressek más szeretőt magamnak

s mer aki volt rég meguntam szeretni

s szebbet s jobbat akarok én keresni

s mer aki volt rég meguntam szeretni

s szebbet s jobbat mást akarok keresni

8. Katonás menet (keserves, lassú csárdás, Rákóczi-induló, féloláhos és verbunk)

seprik a nagy erdő útját

(keserves, Gyimes)

seprik a nagy erdő útját

viszik a székely katonát

viszik viszik szegényeket

szegény csángó legényeket

úgy elviszik szegényeket

mint a szél a leveleket

úgy elviszik szegényeket

mint a szél a leveleket

mikor a nagy erdőn túl mész

arra kérlek vissza ne nézz

szívednek ne legyen nehéz

hogy te idegen földre mész

hogy te idegen földre mész

erdély be vagyon kerítve

(lassú csárdás, Gyimes)

erdély be vagyon kerítve

mégis kivisznek belőle

olyan szép lányt hagytam benne hogy

amíg élek fáj a szívem érte

lányok gyimesbüki lányok

szedjetek piros virágot

tűzzétek a mellyetekbe hogy

százszor jussak eszetekbe

tűzzétek a mellyetekbe hogy

gyertek vélünk a harctérre

ott ahol az ágyúk szólnak

apró fegyverek ropognak

fejem felett kard bevillan a

piros vérem a fődre kiloccsan

őrmester úr arra kérem

kösse bé a sebeimet

kösse bé a sebeimet de

mentse meg a betyár életemet

megmenteném de már késő

mind elfolyt a piros véred

mind elfolyt a piros véred

a kárpátoki csatatéren