Egy nép kultúrájának közvetlen megnyilvánulása, ami a tömegek életével szorosan összefügg és sorsukat végigkísérve, egyes események emlékét megörzi és megmagyarázza a viseletük. A mi nemzeti viseletünk is ilyen. Híven tükrözi a sok évezredes magyar sorsot, mely idöben és térben oly különbözö helyeken ért el fontos korszakokat. A magyarok sorsával, történelmével együtt halad a viseleté is.
A magyar népviselet igen változatos és gazdag, vidékenként, söt néha falunként más és más. Az ösi öltözködés számos darabja azonban megmaradt és az ország minden részében megtalálható. Ez arra utal, hogy a honfoglalás idején a magyar nép öltözete eléggé egységes lehetett. A vidékenként eltérö viseletek azonos vonásai a magyar faj alaptulajdonságaival függnek össze. A nép komolysága, méltóságteljes magatartása, járása a ruhaformák zárt, nyugalmas körvonalait követeli. A népi ruhát pontosan szabályok szerint kell felvenni, s mindenkinél egyformán kell álljon a testen szoros, feszes elrendezésben. Elcsúszás, lazaság nagy illetlenségnek számít. Ezt Undi Mária így fogalmazza meg: A mi népviseletünk inkább szabályos, némileg tán merev is, mintha egyenruha lenne. A díszbe öltözött paraszt szép szobornak tudja magát, azért ruhája csorbítatlan rendjére gondosan ügyel. Festés, fényképezés közben világért sem hajlana és csak a szoborszerü helyzetben akarja magát látni. Népviseletünk így azután nem is annyira festöi, mint inkább konstruk- tív, azaz építészeti szépségü; amit festöinek látunk benne, az valójában csak a színek ragyogása és harmóniája. A népi ruha építészeti elgondolású zárt formakör, mely népünk katonás megjelenéséhez így illik és mind a test, mind a lelki világát így juttatja érvényre. Önérzetes büszke mivoltát, daliásságát pedig még jobban aláhúzza határtalan pompaszeretete, amely miatt a nép anyagi erején felül költ ruhájára s a színek, anyagok és az arany-ezüst csillogásáért sok mindenröl lemond. Osi keleti öröksége ez a magyarnak, melyet az elmúlt ezer évben sem a nemesség, sem a falusi nép nem volt képes másra elcserélni. Elnyomás, szegénység, divat, politika, idegen környezet nem volt képes ösi tulajdonságait megsemmisíteni.
Népviseleten szorosan véve azt a viseletet értjük, amelynek anyagát a nép maga termeli s a ruhát ebbol az anyagból maga készíti. A népviselet egyes vidékek szerint változik, de itt aztán szigorúan egyforma és kötelezo. Tágabb értelemben, népviseletnek szoktuk mondani azta a viseletet is, melynek anyagát nem a nép keze munkája szolgáltatja, sot magát a ruhát sem a nép, hanem a belole kiemelkedo kismesterember készíti, a nép ízlése szerint, hagyományos formára.
Az úri osztály nem ragszkodik a hagyományos formákhoz, hanem ruházatát módjához és a divathoz képest gyakran, mondhatnánk évente változtatja; a köznép nehezen eloállítható ruhadarabjai hosszú idore, sokszor egy életre szólnak és emberöltonként újulnak meg , éppen ezért a divat változásainak kevésbé vannak alávetve és a hagyományos formát jobban megorzik.
Nyugat-Európában szorosan vett népviselet nincs s a nép a történeti korok levetett úri viseletében jár. Mi még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az osi , egyes darabjaiban történelem elotti korok ruhaformái is itt élnek közöttünk....
Természetes, hogy a helyi izlés is alakítja a népviseletet s egy-egy feltunni vágyó merész egyén újítása nem ritkán elismerésre talál, hamar divattá válik és rövidebb-hosszabb idore megrögzodik....
Az úri osztály viseletét egyedül a divat befolyásolja. A nép viseletét a múltban gyakran hatósági intézkedések is. Ezek leginkább arra irányultak, hogy a nép ne öltözködjék a felsobb társadalmi osztály módjára, más essetben pedig gazdasági okokkal indokolták a tiltlmat, tudniillik a népetr vissza akarták tartani a szertelen költekezéstol. Gyakran pedig az egyház tilalmazta az általa erkölcstelennek vagy illetlennek minosített ruhákat....
Népünk más-más ruhában járt télen és nyáron, ünnepnapokon vagy hétköznapon. Népviseletünk mindkét nemnél az életkor szerint is változatos. A születés, járni tudás , iskolaköteles-, serdültkor, házasság, öregkor mind egy-egy állomás az egyén öltözeteinek sorában.
Az öltözködésben társadalmi különbségek egy ugyanazon falu népénél is vannak. A szegényebb néposztály - mivel nincs módjában a ruhát újítani, vagy pedig a jobbmódúaktól reámaradt nem divatos, megúnt, levetett ruhákban kénytelen járni - tovább orzi a régi viseletet, mint a gazdagabb falubelije.
A hagyományos népviselet legjobban megmarad a pásztor embernél, aki a falusi társadalomtól kiszakadva él....
A magyar viselet, mint az elobb elmondottakból következik, két jól megkülönböztetheto rétegre oszlik; az úri viseletre, melyet nemesi-,nemzeti-, vagy magyar-viseletnek szoktak nevezni és az alsó társadalmi osztály viseletére, melyet paraszt-, jobbágy-, vagy általánosabban népviseletnek mondanak. Kétségtelen, hogy a két társadalmi réteg viseletét eredetbeli rokonság is fuzi egymáshoz, mégis a hagyományorzo társadalmi réteg; a nép viseletét osibbnek kell tartanunk, mint az úri osztály újításokkal, idegen hatásoknak jobban kitett ruházkodását....
A ruházatot a külso forma, az anyag, a belso szerkezet, vagyis a szabás és a használás módja szerint vizsgálhatjuk. Külso forma szerint az öltözékek változatosak, de szabásra már kevésbé. Mivel a ruhának nem a külso minémuség; szín, díszítés, méret, adja meg az állandó jellegét, hanem bizonyos belso szerkezet, éppen ezért a ruhaféléket az anyag és szabás alapján tárgyaljuk....
Az öltözködés táji különbségei, az öltözetdarabok változatossága, a viselés és viselet összehasonlításának helyi normái és hagyományai alapján kialakult különbözo népviseletek jellemzik egy-egy népcsoport hagyományos kultúráját, erosítik az összetartozás tudatát.
A magyar nép viseletcsoportjai a népviselet gazdag táji változatait mutatják. A torockói viselet az igényes kidolgozású, értékes alapanyagból készült, kézmuves termékeket használó táji viselet példája. Sárköz a hirtelen jött jómód következtében kivirágzó, a boséget mennyiségben, díszítésben, színekben megjeleníto népviseletet képviseli. A matyo népviselet sajátos összhatásával, látványos díszítményeivel az egész magyar paraszti kultúra egyik reprezentásává vált. A kalocsai népviselet pedig a késoi paraszti ízlés-virágzás tanulságos példája. A csángó viselet az önellátásra és az archaikus öltözetelemek megorzésére mutat példát. A csángó népviseletrol bovebben szólunk, írunk a következo fejezetekben.
A gyimesi csángók
Gyimes a Keleti-Kárpátokban, a Tatros folyó felso folyásánál mintegy 30 km hosszúságban, átlagosan 1000 m magasságban elterülo kistáj. Három nagykiterjedésu település alkotja: Gyimesbükk (Bákó megye), Gyimesközéplok és Gyimesfelsolok (Hargita megye). Mindhárom település központi magja a Tatros völgyében, a vasút és a közút két oldalán helyezkedik el, a lakóházak azonban messze felhúzódnak a Tatrosba ömlo patakok mentén.
Kopár, hegyes vidék. A népdal is azt tartja:,, A gyimesi hegyek kobol vannak rakva”. Kopárságát a még itt-ott megmaradt erdofoltok,hegyvidéki kaszálók és a patakok völgyében megbúvó házacskák élénkitik.A lakott terület tengerszint feletti magassága 700-1000 m között váltakozik.
Gyimes sajátos "Patakország" az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros felso folyásánál. A Gyimes helynév elso okleveles adata a "Ghemes"(1677-bol). 1626-ban Bethlen Gábor várat, nagyobb vámházat emelt Moldva és Erdély határánál, romjai ma is láthatók. Nem tudni miért, a nép e maradványt Rákóczi várnak nevezi. Talán az elso települések éppen a vámházhoz kapcsolódtak. Az elso biztos adat Gyimesvölgye lakosságáról egy 1721-es összeírás, ez 19 vándorló családról szól. A Gyimes név a gim szóra vezetheto vissza, olyan hely, ahol sok a gímszarvas. Czirbusz Géza szerint (Erdély, 1908.141) a Ghymes névfejtése a következo: ,,figyelo hegy a gót gaumján igébol jött vala". A Tatros ,,tatárost" jelent. Elso okleveles említése 1466-ból maradt fenn. A román Trotus magyar eredetu víznév. A ,,Lok" elsosorban földrajzi fogalom, szláv eredetu közszó, jelentése patak menti rét, sima hely (románul lunca). A ,,Gyimes-Loka" név eloször 1701-ben szerepel hivatalos irományokban. A ,,Gyimesi lunka" megnevezéssel is találkozhatunk.
A Tatros folyó felso vízgyujtojének területe - a Gyimesi szorosig - mintegy 650 km2. A Tatros a Szello-hegy (Vf. Viscol - 1496 m) északnyugati lejtojén ered.
Gyimes vidéke (Gyimesfelsolok és Gyimesközéplok) területe 201,5 km2, míg lakossága 1996 január 1-én 8.958 fo volt. A Gyimes völgyének megközelítése Középcsík területérol, a Gyimesi-hágó irányából történik. A Gyimes vidéket a 12A országút szeli át: Csíkszereda és a Gyimesi-szoros közti távolság 50 km. A Csíkszereda-Gyimesvölgye vasútvonalat 1897. október 18-án adták át a forgalomnak.
Csíkszereda irányából Gyimes határát a Fügés-tetoi hágón (a csángók Csermászónak, Szermászónak vagy Sermászónak nevezik) érjük el, ahonnan csodálatos látvány fogadja a látogatót. A Fügés aljában már a Tatros vize völgyében folytatjuk mintegy 30 km-es utunkat, ahol a völgyben települt falvakat a mellékvölgyekben, azaz ,,patakokban" lakók éppen ,,gödör"-nek mondják. A szájhagyomány szerint legelso település a Gyimes völgyében, a Bükkben, Sáncloka volt.
Gyimes lakossága, a ,,gyimesi csángók” – 1992-es adatok szerint mintegy 15 000 fo –, a XVIII. század vége óta folyamatosan telepedtek meg az akkor még lakatlan határorvidéken. A telepesek legnagyobb részt a környezo csíki és Gyergyó székely falvakból érkeztek, s a hegyekkel körülzárt Gyimesben hosszú idon át orizték, konzerválták (életmódjukban, szokásaikban, nyelvezetükben) a székely hagyományt. A lakosság napjainkban is dönto többségben magyar.
Magának a "csángó" szónak a jelentése máig nem tisztázott, vannak, akik annak ,,kóborló", ,,vándorló", ,,csámborgó" jelentését vallják, mások a ,,csonk" eredetet magyarázzák. Az emberek nagy része a ,,csángó" szót automatikusan a moldvai csángókra alkalmazza, holott e név alatt egyrészt olyan magyarokat értenek, akik a moldvai és havasalföldi területen élnek, de ez a székelyektol különvált magyar csoportok összefoglaló neve is ez. Az elnevezések abban egyeznek meg, hogy olyan néptöredékrol van szó, amely az anyaországtól távol, idegen környezetben máig megorizte sajátos etnikai jellegét, osi nyelvjárását, anyagi- és szellemi kultúráját.
A gyimesi csángóknak a környezethez alkalmazkodva a megélhetés alapja hagyományosan a fakitermelés, a juh- és szarvasmarhatartás volt, az ezt kiegészíto egyéb gazdasági ágakkal, mint például a kádár- és ácsmesterség, vagy gyapjú-, len- és kenderfeldolgozás. ,,A gyimesiek hagyományos gazdálkodása és életmódja a magyar nyelvterület egészét tekintve sajátos helyzetu, más nagyobb magyar népcsoportoknál nem találjuk meg. Európa-szerte elterjedt magas helyi övezetekben, legtípusosabb változatáról alpi gazdálkodásnak nevezik. A Kárpátokban mindenütt megtalálható. Mivel van eredeti magyar szavunk a magas helységek jelölésére, leghelyesebb, ha havasi gazdálkodásnak nevezzük”. E havasi gazdálkodás jellegzetessége, hogy üzemegységei több, egymástól távol eso darabban fekszenek. A nagyobb kaszálók a völgyi lakótelepüléstol távolabb, a hegyek lábánál kezdodnek, s felnyúlnak az erdok széléig, illetve a havasi legeloövezetig. Egy-egy család a környezo hegyek több pontján (nem ritkán 8–10 km távolságban is) tarthat fenn kaszálót, vagy ahogy Csíkhoz hasonlóan Gyimesben is nevezik: reglot. A havasi legelok szintén több tagban helyezkednek el, használatuk évszakonként változó. S bár telelonek nevezett legeloterület is van, a jószág igazi teleltetése a völgyben, a lakótelepülés körül történik, a nyáron begyujtött takarmányon. Az üzemegységek ilyen fajta szétválasztásáról és a lakóház körüli udvar organikus, funkcionális beosztásáról Hofer Tamás írt elemzo tanulmányt. Megállapította, hogy éppen ezzel a döntoen állattartó életmóddal függ össze a gyimesiek szállásain (akár az ideiglenes szállásokon, akár a lakótelepüléseken) megfigyelheto megosztottság, melynek lényege, hogy elválassza, megkülönböztesse ember és állat életterét. Ez az el gazdaságonként eltéro körülményekhez igazodva sokféle változatos udvar- vagy telekformát eredményezhet, melyet Hofer Tamás archaikus, kötetlen udvar-berendezési szintnek nevez.
A gyimesi ember az önellátásra rendezkedett be, különösen az épületek építése, az élelem, ruházat eloállítása terén. Mindezt az ostermelés alapfokon ma is tudja biztosítani.
A népszaporulat szempontjából a kis telepek lassú növekedése veheto számba. 1779 körül a Gyimes völgye lakossága 550 fo körül lehetett. A betelepülésre vonatkozó adatok a 17. századtól követhetok. A lakosok a csíki községekbol menekültek a zsellérség, a katonaság és adó elol. Többen Moldovába telepedtek le, majd visszaszivárogtak a mai Sánclaka környékére és aulról felfelé népesítetták be a Tatros völgyét és a patakokat.
A településszerkezet is sajátosan módosult: a völgyekben a hosszanti útifalu, míg a mellékvölgyekben, a patakokban a szórvány több változatával találkozhatunk. A gyimesi csángó ház a székelyház egyik típusa. A havason, az esztenán a házakat faragatlan gerendákból építik. A patakok mentén elszórt házak egy-egy tízest alkotnak (Rána, Ciherek, Ugra, Görbe, Boros, Sötét, Kápolna, Rajkók). A helyi identitástudat ma is eros: a gyimesi csángók nagy része tudja, honnan csángáltak ide. Nyelvjárásuk is a felcsíkiakéval hasonlítható. Gyimesben más mindenki jövevény, a benszülött a csángó.
Sajátosan alakultak e vidék néprajzi hagyományai is. A vidék gazdag népi tánchagyományokban, mondavilágban és dallamkincsben. A parasztzenészek egyik sajátos népi eszköze, a gardon (tekno alakú, húros ütohangszer) puhafából készül. A gyimesi csángó magyarok legfobb szórakozási alkalma a tánc volt.A szakemberek közel 35 féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tartanak számon. A táncrendbol napjainkra a fiatalok is ismerik a magyarost, csárdást, németest, hejszát. A zenészdinasztiák tagjai közül sokan ismerték Pulika Jánost és Mihályt, Halmágyi Mihály gardonyost és társát Gizi nénit. Zerkula Jánost, a gyimesi népzenészt a népmuvészet mestereként ismerik. A nagy zenészdinasztiák kihalóban vannak. A hetvenes évek táncrendjében szerepelt a hétlépés, egytoppantós, háromtoppantós, sormagyaros, talján polka, háromsirülos, balánkáé, moldvai, csoszogtatós, keresely, sántanémetes és porka. Ismeretes még a héjsza és a békási ruszka.
A népi kultúra zárt helyzete folytán a gyimesi csángó paraszti muveltség archaikus rétege sokoldalúan tanulmányozható.
A gyimesi csángók ezen a területen joggal vívtak ki maguknak oszinte megbecsülést. Rúdra való lepedok vásznán vagy övszalagon (bernyóc), ingujjon, vagy párnacsúpon, pásztorboton, csángós bundán, guzsalyon vagy hímestojáson a formák és változatok olyan gazdag leltárát orzik, amelyet felmérni szinte lehetetlen.