[Mezoségi népzene: Magyarszovát - Búza CD ismertetoje]

Magyarszovát (Suatu) Kolozs megyei kisközség, Kolozsvártól mintegy 36 km-re fekszik. Lakossága kb. 2800 lélek, kétharmada magyar, egyharmada román, elenyészo részben cigány. A faluban a magyarok unitárius illetve református vallásúak, a románok többsége ortodox, kisebb részben görög katolikus. A falu két részre tagolódik, Alsó- és Felsoszovát. A felsoszovátiak unitáriusok és nemesi eredetuek, míg az alsószovátiak reformátusok és jobbágyok.
A két falurész közötti társadalmi különbség magnyilvánult a női ingek díszítésében illetve a táncban is volt némi letérés. A falu első írásos említése 1213-ból való, a gótikus stílusban épült unitárius templomban ma is láthatók a freskó töredékei. A szentélyben egy XV. századi szobor ékeskedik. A református templomban, amelyet a XVII. század végén épített újjá Bánffy Dénes özvegye, egy 1682-bol származó sírfelirat látható. Mivel a falu - annak ellenére, hogy viszonylag közel fekszik Kolozsvárhoz - eléggé elszigetelt volt, úgy szellemi, mint tárgyi vonatkozásban igen régies hagyományokat őrzött meg napjainkig.

Nyelvjárását, viseletét tekintve az észak-mezoségi néprajzi tájegységbe sorolható, bár nyelvjárásában egy néhány elem a moldvai magyar csángók felé mutat (pl. kucsa, csúk, dzsermek, madzsar, éppend, stb.) Zenéjét tekintve elmondhatjuk, hogy igen sok, a magyar népzene mélyebb rétegeibe sorolható dallamot oriztek meg napjainkig. Általános az igen gazdagon díszített dallamok előadása, ami az újabb stílushoz tartozó dallamokra is vonatkozik.

A táncaik felsorolásánál különérdekesség, hogy hiányzik a csárdás elnevezés. A táncrend egy régies állapotot tükröz:
1. Legényes táncok: - ritka magyar - suru magyar A szováti elnevezés szerint a kurázsi (románul: curaj)) az itteni értelemben vetélkedést jelent.

2. Magyar vagy négyes: párosan, vagy négyes köröket alkotva járják.

3. Akasztós vagy lassú cigánytánc: régi lassú tánc, elnevezésének semmi köze nincs a cigányokhoz sem a mozgásban, sem a zenében. Ehhez a tánctípushoz tartozó dallamok egy része egy közösségen belül egy nemzetség nevéhez kapcsolódik, Szovát esetében a Csete nemzetséghez (Cseték tánca).

4. Szászka, szásztánc vagy cigánytánc: a tulajdonképpeni lassú csárdás, amelyet ügyesebb táncos legények két lánnyal is járnak.

5. Összerázás, szökos: a gyors csárdásnak a régiesebb, lassabb formája. A táncszók helyi elnevezése: rikótozás. A magyarszováti zenekar összetétele megegyezik a "szokásos" erdélyi vonósbanda felállásával: prímás, kontrás, bogos.

Hangszereik közül a hegedű azonos a közismerttel, a kontra a Mezőségen általánosan elterjedttel egyezik meg. Hegedűből és klasszikus brácsából alakítják ki, úgy, hogy a lábat egyenesre vágják, három húrt tesznek rá, ami által a húrok egy síkban helyezkednek el. Így egyszerre tudják megszólaltatni a húrokat, amelyek alkalmasak lesznek a hármashangzatok egyidejű megszólaltatására. A nagybőgő két-három húros, de általában csak egy húron játszanak.

Kallós Zoltán

***************************************************************************

|| Magasan repül a daru, szépen száll ||
|| Haragszik rám a szeretőm, mert nem szól ||
|| Ha haragszik, haragudjék magában ||
|| Vesse magát a zavaros Tiszába ||

Nekem is volt édesanyám, hej de már nincs
Mer' elvitte a szegedi, hej, de nagy árvíz
Három hete hogy a vízen, hogy a vízen halászok
Könnyeimtől még az eget se látom.

Kihalásztam édesanyám selyem kendőjét,
n égy sarkára rávarrattam, hej, de a nevét.
Közepébe fekete gyászt, fekete gyászt varrattam,
hogy tudják meg, hogy én árván maradtam

Kicsi madár miért keseregsz, hej, de az ágon,
nem csak te vagy árva ezen a nagy világon.
Nekem sincsen édesanyám, sem szeretőm, sem apám,
m égis a jó Isten gondot visel rám.

(Lassú cigánytánc)
Diófából van a babámnak ágya,
ha ráülök, hajlik mind a négy lába.
||: Régi babám, tedd az ágyat, tedd az ágyat a falig,
tied voltam, tied leszek halálig :||

Édesanyám volt az oka mindennek,
m ért nem adott engem a szeretőmnek.
||: Adott volna engem oda, engem oda csak annak,
kit a szívem kiválasztott magának :||

De szeretnék az égen csillag lenni,
ott is csak a hajnal csillaggal járni
||: Éjfél után megkerülném, megkerülném az eget,
hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret :||

Kimentem a selyemrétre kaszálni,
de nem tudtam én a szénát levágni.
||: Mert nem látszott a sok sárga virágtól,
régi babám, hogy búcsúzunk egymástól :||

Táncszók (csujogatások, rikoltozások)
Húzzad cigány, húzzad jobban,
táncolnivaló kedvem van.
Úgy kijárnám, ha tudnám,
ez az egész nyavalyám.

Húzzad cigány, húzzad jobban,
táncolnivaló kedvem van.
Kitáncolom a lelkemet,
mind eliszom a pénzemet.
Addig iszom míg csak bor lesz,
s azután a víz is jó lesz.

Szállj le madár a kapuról,
igyál vizet a lapuról.
Mert a Tisza befagyott,
s a szeretőm elhagyott.
Ha elhagyott ő bánja meg,
Ki a fene sajnálja meg.

Jaj, de magas, kerek domb,
volt szeretőm, mint egy gomb.
Elmentem a domb alatt,
s a szeretőm elhagyott.

Azt akarják, ne éljek,
veled ne is beszéljek.
De én azért csak élek,
s ahol lehet, beszélek.

Jaj, de sáros ez az út,
Volt szeretőm, de megunt.
Volt szeretőm, de elhagyott,
szebbre vágyott, mint én vagyok.
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok.

Ha én aztat tudtam volna,
hogy a szíved kettős volna,
ezereket adtam volna,
mégse szerettelek volna.

Szerettelek babám nagyon,
mert fekete szemed vagyon,
s az enyémhez illik nagyon.

Kicsi vagyok, hamis vagyok,
azért szeretnek a nagyok.
Kicsi vagyok, jó kedvű,
csókot adok jó ízűt.

Ez az utca gidres-gödrös,
azon jár a magyar gőzős.
Én vagyok a tüzelője,
barna legény szeretője.

Kicsi csupor új mázas,
ez a legény új házas.
Kicsi csupor, cseresznye,
ez a lány lett menyecske.

A legénynek jár a keze,
a leánynak legyen esze.
Akármilyen feszes nadrág,
szép asszonynak letaszítják.

Édes kicsi ügyesem,
fordulj egyet előttem.
Csak a szemed szeretem.
Csak a szemed, csak a szád,
többet ér, mint a fajtád.

Le az úton le, le, le,
piros alma levele.
Piros alma hasadj meg,
Régi babám csókolj meg.

Adj egy csókot én meg mást,
ne felejtsük el egymást.
Adj egy csókot az orcámra,
régi babám utoljára.

Szeret engem valaki,
de nem mondom meg, hogy ki.
Az este is nálam volt,
kilenc almát hozott volt.
Mind a kilenc piros volt,
s a legény is édes volt.

Ez az utca tengernyi,
szabad rózsát cserélni,
szőkét barnáért adni.

Azért ettem dióbelet,
hogy az éjjel veled menjek.
Szeress rózsám,
csak nézd meg kit,
mert a szerelem megvakít.
Engemet is megvakított,
örökre megszomorított.

Piros, piros, papiros,
szeretnélek, de nem most.
Gyere babám, gyere már,
Mert a szívem téged vár.

Húzzad cigány, ne húzz kettőt,
most kaptam egy új szeretőt.
Olyan, mint a gyöngyvirág,
azt se tudom, hogy hívják.
Ahol megyen az utcán,
rózsa nyílik az utcán.
Ha nem rózsa, viola,
szívem vigasztalója.

Nincs anyádnak hat libája,
csak egy szőrös nagy kutyája.

Túl a hegyen érik a zab,
szeretnélek, de nem szabad.
Szeretnélek, de nem lehet,
szeretőd van, attól félek.

Nyüszü lányok, ügyes lányok,
piros murok után járnak.
Úgy járnak a legény után,
mint a róka a tyúk után.

Anyámasszony, ne búsuljon.
Lesz majd, aki mosogasson.
Ki a házát kisöpörje,
s a sarokba jól belökje.

Édesanyám lánya vagyok,
sárgadinnye hajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
akinek csak én akarok.

Nem aludtam, csak egy szikrát,
eljátszottam az éjszakát.
Komámuram görögdinnye,
bárcsak reám höngörödne.
Komámuram káposztája,
tövig édes a torzsája.

Kimentem a zöld erdőbe,
ráléptem egy venyigére.
Venyigéről, venyigére,
vágyik szívem a szőkére.
A szőkét az Isten adta,
s a barnát a víz hajtotta.

Kicsi nékem ez a ház,
kirúgom az oldalát.
Kicsi nékem ez a csűr,
kirepülök, mint a fűr.

Kiszáradt a bodzafa,
Hol hálunk az éjszaka?
Ajtó mellett a padon,
A te gyenge hasadon.

Még azt mondja a rigó,
Hogy a legény egy se jó.
Nem jól tudja a rigó,
Mert a legény igen jó.

Édesanyám lánya vagyok,
Sárgadinnye hajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
Akinak csak én akarok.

Voltam leány, vagyok es,
Adtam csókot adok es.
Egyszer kértek, kétszer adtam,
Be akarom, hogy megcsaltam.

Nem aludtam csak egy szikrát,
Eljátszottam az éjszakát.
Amikor én kicsi voltam,
A szilváért majd meghóttam.
De most, mikor nagyobb vagyok,
A legényért majd meghalok.

Magos dombról hallik a szó,
Ott terem a rózsabimbó.
Minden ágon kettő-három,
Szakajtanék, de sajnálom.

Komámuram görögdinnye,
Bárcsak reám höngörödne.
Komámuram káposztája,
Tövig édes a torzsája.

Jaj, Istenem, jaj annak,
Kinek csókot nem adnak.
Bizony nekem adnának,
Tizenhatan kínálnak.

Gyere rózsám a kenderbe,
Lássuk mi van a pendelybe.
Se nem róka, se nem nyúl,
Bolond, aki odanyúl.

Az én rózsám katona,
Ragyog rajta a gúnya.
De az ősszel leszerel,
Hazajön és veszen el.

Jaj, Istenem, de megvertél,
Hogy két szeretőt rendeltél.
Az egyiket nem szeretem,
A másik nem szeret engem.

Nincs édesebb a nádméznél,
nincs huncutabb a legénynél.
Este a lányt megcsókolja,
Félrefordul, kikacagja.

Alig várom szüretet,
Szüret után egyebet,
Hogy vigyék el nénémet,
Néném után ingemet.

Húzzad cigány reggelig,
Reggelig, s egy darabig,
Míg a pendely langallik.

Aki rajtunk csodálkozik,
Az is közénk kívánkozik.
A sok leány csodálkozik,
Menyasszonynak kívánkozik.

A legénynek jár a keze,
A leánynak legyen esze.
Hagyjon békét, ne nyugodjék,
Jaj, Istenem, mért hágy békét.

Akármilyen vénasszony,
Férjhez menyen, menyasszony.
Gyere velem a kert mellé,
Nézd meg, mivel állok elé