Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem?
Felnyergelem a lovamat, a sárgát,
megkerülöm Magyarország határát.

Édesanyám, hol van az az édes tej,
amelyikkel katonának nevelet fel?
Adtad volna tejedet a macskának,
ne neveltél volna fel katonának.

Édesanyám kiállott a kapuba,
úgy siratja, hogy a fia katona.
Édesanyám ne sirasson engemet,
sirasson a kisangyalom, ha szeret.

Édesanyám menjen haza, ne sírjon,
ha hazamegy, rögtön levelet írjon.
írja meg, hogy az én babám kit szeret,
kivel tölti el azt a három évet?

Édesanyám, ne sirasson engemet,
menjen haza, növelje fel öcsémet.
Nem megyek én, nem növelek több árvát,
hat krajcárér', hogy szolgálja a császárt.

Búja lehet annak a kismadárnak,
kit örökre kalickába bézárnak.
Hát annak az ügyes magyar legénynek,
kit az ősszel katonának elvisznek!

Mikor mentem én Szovátról kifelé,
lányok kísértek a vágóhíd felé.
Kezed adtam mindegyiknek sorjába',
Csak a babám maradt legutoljára.

Szervusz babám, add ide a jobb kezed,
mer' én téged igazál szerettelek.
S úgy nőttünk fel, mint a réten a sáté,
szervusz babám, nem lehetünk egymásé.

Édesanyám, ha megúntál tartani,
vigyél engem a vásárra eladni.
Adjál oda a legelső kérőmnek,
ha nem adtál engem a szeretőmnek!

Kisangyalom, ha megúntál szeretni,
szabad néked más szeretőt keresni.
Adjon Isten szebbet-jobbat nálamnál,
nékem pedig csak olyat, mint te voltál.

Rég megmondtam, gyenge babám, ne szeress,
nincs egyebem, mit a két karom keres.
Szeress olyat, kinek ökre, szekere,
hogy a szíved ne nyugodjék mellette!

Három csillag van az égen egy sorba.
Három szeretőm van nékem egyforma.
Három közül egy az igaz szerető,
s a más kettőt verje meg a Teremtő.

Két fa között kisüttött a holdvilág,
s az én rózsám annál fésüli magát.
S göndör haját százfelé fújja a szél,
köszönöm babám, hogy ingem szerettél.

Két fa között kisütött a holdvilág,
megtagadott engemet édesanyám.
Megtagadott, nem hí többé lányának,
csak én hívom őtet édesanyámnak.

Most kezdtem egy bécsi kendőt viselni.
Most kezdtem egy barna kislányt szeretni.
Úgy akartam szeretni, hogy ne tudják,
az irigyek rámvilágosították.

Kimentem a selyemrétre kaszálni,
de nem tudtam én a szénát levágni.
Mer' nem láttam a sok sárga virágtól,
régi babám most búcsúzunk egymástól.

Kihajtottam Virágökröm a rétre,
leverettem a harmatot elötte.
Rég nem hallom Virág ökröm harangját,
az én babám mással éli világát.

Éljed te is világodat, nem bánom,
csak hogy eddig szerettelek, azt bánom.
Éljed te is világodat, nem bánom,
csak hogy eddig szerettelek, azt bánom.

Barázdába' szépen szól a pacsirta,
levelemet régi szeretőm írta.
Nem kell nekem sem levele, se maga,
ne átkozzon engem az édesanyja.

Verd meg Isten azt a drága jó anyát,
ki eltiltja babájától a fiát.
Éntőlem is eltiltotta az anyja,
törje ki a válogatós nyavaja.

Édesanyám, adjon Isten jó estét.
Hazajöttem, mint a váratlan vendég.
Nem váratlan, édes fiam, vártalak,
másfél éve, mióta nem láttalak.

Diófából van a babámnak ágya,
ha ráülök, hajlik mind a négy lába.
Régi babám, tedd az ágyad a falig,
tied voltam, tied leszek halálig.

De szeretnék az égen csillag lenni,
s ott is csak a hajnalcsillaggal járni.
Éjfél után megkerülnlm az eget,
hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.

De szeretnék az erdőbe' fa lenni,
ott is csak a tölgyfa nevet viselni.
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül,
az én szívem soha nincs bánat nélkül.

Szerelem, szerelem, átkozott szerelem.
S mért nem termettél meg minden fa tetején?
Minden fa tetején, diófa levelén,
hogy szakasztott volna minden szegénylegény!

Mer én szakasztottam, de elszalasztottam.
De még szakítanék, ha jóra találnék.
S ha jóra és szépre, régi szeretőmre.
Régi szeretőmért mit nem cselekednék,

Tiszából a vizet kanállal kimerném.
S annak fenekiből apró gyöngyöt szednék.
S abból a rózsámnak gyöngybokrétát kötnék.
Salelala....

Sohase vétettem Szeben városának,
mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten Szeben mészárosát,
miért vágta le a kicsi bornyú lábát.
Szegény kicsi bornyú nem tud lábraállni,
gyalog-katonának hátán kell hordozni.

Ha megúntad, rózsám, velem életedet,
csináltass koporsót, temess el engemet.
írd fel a fejfármra, itt nyugszik egy árva,
kinek szerelemből történt a halála.

||:Mondta nekem édesanyám,
ország-világ lesz a hazám.:||
||:Csipkebokor a szállásom,
ott se lesz megmaradásom.:||
Ajlalala....

||:Túl a vizen van egy malom,
bánatot őrőlnek azon.:||
||:Én vagyok annak molnárja,
ki a bánatot próbálja.:||
Ajlalala....

||:Elosztották a bánatot,
ott se voltam, mégis jutott.:||
||:Ha mégegyszer elosztanák,
mind egy cseppig nekem adnák.:||
Ajlalala....

||:Bánatos hajóra ültem,
a bánatba' elmerültem.:||
||:Bánatos az én életem,
hogy én el nem cserélhetem.:||
Ajlalala....

||:Túl a vizen Tótországon,
szilva terem a zöld ágon.:||
||:Szakasztottam, de nem ettem,
a babámé nem lehettem.:||
||:Mer' én búra teremtettem.:||
Ajlalala....

||:Mind azt mondja, ki nem tudja,
hogy én nem búsulok soha.:||
||:Ha bánatra öröm volna,
nálamnál víg jobb se volna.:||
Ajlalala....

Három piros kendőt veszek,
ha felveszem, piros leszek, ajlalala...
Piros leszek, mint a rózsa,
rám illik a babám csókja, ajlalala...

Három sárga kendőt veszek,
ha felveszem, sárga leszek, ajlalala...
Sárga leszek, mint a halál,
elrepülök, mint a madár, ajlalala...

Egyik árokból a másikba estem,
rólad, babám, minden gondom levettem.
Úgy levettem, hogy soha eszembe se jutsz,
jóságodér' fizessen meg a Jézus.

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
bár sohase ne szerettelek volna.
Jobb lett volna az én árva szívemnek,
hagytál volna békit a szerelelmnek.

Életembe' csak egyszer voltam boldog,
s akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam is én örömömbe', hogy szeretsz,
s bánatimba', hogy az enyém nem lehetsz.

Szivaroztam, elégettem a számat.
Odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
más legénynek kacsingat a szemébe.

Víg a gazda, víg a vendég,
víg az apám fia mindég,
Ajlalala...

Le az utcán, le, le, le,
le a falu végére.
Ott árulják a rózsát,
s a szép csukros violát.
Ajlalala...

Ne haragudj rózsám azért,
hogy a szám a tiedhez ért.
Mer' akik egymást szeretik,
azok közt gyakran megesik.
Ajlalala...

Kapufélfa, ne mozdulj,
édesanyám, ne búsulj.
Tudom, hogy majd fáj a szíve,
ne búsuljon életibe,
visszajövök én még ide.
Ajlalala...

Örömanya jöjjen ki,
bár a kaput nyissa ki.
De ne jöjjen üres kézzel,
||:hanem teli üvegekkel.:||
Köszöntse a menyére,
aztán igyék belőle!

Nem ösmerem az örömet,
azt sem tudom, milyen lehet.
A bánatot jól ösmerem,
mer' ott van mindenütt velem.

Megengedje Szék városa,
ha nem voltam jó lakosa.
Isten veled édesanyám,
nem viselsz több gondot reám.

Mikor megyek a kapuson,
nézz ki rózsám az ablakon!
Vess utánam egy pillantást,
úgyse látjuk többé egymást!

Tiltnak babám, tiltnak tőled,
titkon se beszéljek veled, ajlalala...
Ahol látlak, kerüljelek,
még ott se beszéljek veled, ajlalala...

Én is voltam, mikor voltam,
virágok közt virág voltam, ajlalala...
De rossz kertészre akadtam,
keze alatt elhervadtam, ajlalala...

Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem, ajlalala...
De én arra nem hallgattam,
titkon szeretőt tartottam, ajlalala...

Most jövök Gyuláról,
Gyulafehérvárról.
Leesett a lovamról a patkó,
a három lábáról.

Csak egy maradt rajta,
az is kotyog rajta.
Kovácslegény, lelki jó pajtásom,
igazítson rajta!

Kovács kalapácsa,
mind azt veri rája,
hogy ennek a keselylábú lónak,
magyar a gazdája.

Látod babám, látod,
azt a gyufaszálot?
S amikor az fejéret virágzik,
akkor leszek a párod.

Nincsen rózsa, mer' lehullott a földre.
Nincs szeretőm, mer' elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
mert nem lehet mindenkinek hat ökre.

Sárga virág, ha leszakisztanálak,
mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
mert nem voltál igaz szívű szerető.

Fehér fuszulyka virág,
ne jőjj hozzám napvilág.
Gyere este sötétbe,
hadd üljek az öledbe.

Ott se ülök sokáig,
csak huszonnégy óráig.
Az a huszonnégy óra
igen csak egy minuta.

Ha te tudnád amit én,
ki babája vagyok én?
Te is sírnál, nem csak én,
keservesebben, mint én.

Egyszer voltam nálatok,
leszakadt az ágyatok.
Úgy recsegett-ropogott,
a szalmája szotyogott.

A múlt nyáron nem volt eső,
nem is termett hű szerető,
ajlalala...

Csak egy utcán jártam hozzád,
azt is elkertette anyád.
Se nem kővel, se nem fával,
az irigyek tanácsával.

Irigyeim sokan vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adod nekik egy-két napot,
hadd ugassák ki magukat!

Akasztós és ritka csárdás

Azt gondoltam, míg a világ,
hogy mond ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
az én rózsám rám haragszik.

Elment, elment az én párom,
világgá ment egy fűszálon.
Lalala....

Ez a világ gyöngykoszorú,
csak az én szívem szomorú

Édesanyám gyengén nevelt engemet,
mégsem tudja az én bús életemet.
||:Mert ha tudná az én bús életemet,
éjjel-nappal siratgatna emgemet.:||

Két fal között fölsütött a holdvilág,
megtagadott engemet édesanyám.
||:Megtagadott, nem hív többé lányának,
csak én mondom őtet édesanyámnak.:||

Fehér fuszulyka virág,
ne jöjj hozzám napvilág.
||:Gyere este sötétbe,
hadd üljek az öledbe.:||

Ha te tudnád amit én,
ki babája vagyok én?
||:Te is sírnál, nem csak én,
keservesebben, mint én.:||

Szökős és sűrű csárdás

Úgy szeretem a táncot, mint a cigány a fánkot.
De még jobban a legényt, mint a purdé a lepényt.

Magos fán terem a fészek, én a legénynek nem hiszek.
Százszor esküszik napjába, mást ölel minden órába.

Volt szeretőm, volt egy pár, kiért szívem holtig fáj.
Volt szeretőm tizenhárom, mind elhagyott még a nyáron.

Csillag ég a hegytetőn, hamis az én szeretőm.
Ha hamis is, legyen is, az vagyok én magam is!

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten
(Szamos-mente, Észak-Mezőség)
[Méta együttes - Szabad madár]

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
hogy milyen bánat van az én bús szívemben.
||Ha kicsapna, tenger lenne belőle,
nagy világ, elborítná örökre.||

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
bárcsak soha ne szeretelek volna.
||Hagytam volna békét a szerelemnek,
jobb lett volna, az én árva szívemnek.||

Ha elmész is édes rózsám kívánom,
hogy az út elötted rózsává váljon,
||még a fű is, édes almát teremjen,
a te szíved engem el ne felejtsen.||

Jaj de bajos egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
||: A párnának a két széle elszakad
A közepe tiszta újan megmarad. :||

Nincs édesebb a havasi dinnyénél
Nincs kedvesebb az első szeretőnél
||: Mert az első igazán tud szeretni
Másodikért de sokat kell szenvedni. :||

Ki az első szeretőjét elhagyja
Életében mindig csak azt siratja
||: Én is olyan szeretőmet hagytam el
Amíg élek soha nem felejtem el. :||

Tele van a temető árka vízzel
Tele van a szívem keserűséggel
||: Jó az Isten leapasztja a vizet
Visszahozza a régi szeretőmet. :||

He eljönnél ablakomba egy este
Megláthatnád a bánatot lefestve
||: Megláthatnád két halovány orcámat
Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad. :||

|| Márványkőből van a tenger feneke ||
|| Gyenge vagy még babám a szerelemre ||

|| Gyengeséged nem akarom rongálni ||
|| így hát babám, nem fogok hozzád járni ||

|| Szélesebb a szerelem a tengernél ||
|| árvább vagyok a lehulló levélnél ||

Nem úgy van most mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt.
Aki volt már rég elhagyott,
szebbre vágyott, de nem kapott

||: Nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt :||
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok

Azt gondoltam míg a világ,
mindig ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
halálomat sokan lesik

Azért lesik halálomat,
vegyék el a galambomat.
De én azért sem halok meg,
hogy a szívük szakadjon meg.

Azt gondoltam eső esik,
de csak a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső.

Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kötényembe.
Árkot mos a két orcámon,
mint a zápor az utcákon.

Engem anyám úgy szeretett,
tejbe vajba feresztgetett,
keszkenőbe takargatott,
m égis idegennek adott.

Édes volt az anyám teje,
keserű a más kenyere,
keserű is savanyú is,
jaj, de sokszor panaszos is.

Édesanyám sok szép szava,
kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám de már késő,
mer az idegen az első.

||:Bánatos hajóra ültem,
ahajóval elmerültem:||
Bánatos az én életem,
hogy én fel nem cserélhetem.
Felcserélném, de nincs kivel,
szívem nem talál senkivel.

(csárdás)
A múlt nyáron nem volt eső,
Nem is termett jó legelő. Ajla ... la ... la ...

Irigyeim sokan vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik víg napokat,
hogy ugassák ki magukat. Ajla ... la ... la ...

Fehér fuszulyka-virág,
ne jöjj hozzám napvilág.
Gyere hozzám setétbe,
akkor ülj az ölembe.

Ha te tudnád, amit én,
ki babája vagyok én.
Te is sírnál nem csak én,
keservesebben mint én.

Egyszer jártam nálatok,
leszakadt az ágyatok.
Úgy recsegett, ropogott,
a szalmája szotyogott.

Édesanyám, hol van az az édes tej,
mivel engem katonának nevelt fel.
||Azt a tejet adta volna lányának,
mert a lányát nem viszik katonának.||

Édesanyám de szépen felneveltél,
mikor engem karjaid közt rengettél,
||akkor mondtad, jó leszek katonának,
feleskettél egy szép magyar huszárnak.||

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem,
ki nyergeli fel a lovat, ha én nem.
||Felnyergelem a lovamat, a sárgát,
megkerülöm Erdélyország határát.||

Máma péntek, holnap szombat, vasárnap,
sepregetnek a visai leányok.
||Seperjétek ki az utcát simára,
jön a babám, csikorog a csizmája.||

Én az éjjel nem aludtam egy órát,
hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
jaj de bajos, ki egymást nem szereti.

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
de még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának,
köszönöm a jóságát a fiának.

Verje meg az Isten a te anyádat,
mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél,
szeresd babám, kit idáig szerettél.

Szivaroztam, megégettem a számat,
odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
más kacsingat két fekete szemébe.

Széles a víz, keskeny a híd felette,
rólad babám minden gondot leveszem.
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz,
jóságodért fizessen meg, meg a Jézus

Verjen meg az Isten rózsám,
mert nem voltál igaz hozzám La la la ...

Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod nincsen La la la ...

Verjen meg az Isten rózsám,
mert nem voltál igaz hozzám La la la ...

Szomorítson meg a halál,
mikor jó kedvedben talál La la la ...

Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod nincsen.
Szomorítson meg a halál,
mikor jó kedvedben talál.

Verjen meg az Isten rózsám,
mert nem voltál igaz hozzám La la la ...

Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod nincsen La la la ...

Rózsám voltál, de már nem vagy,
akié vagy, azzal hervadj La la la ...

Úgy hervadj el mint a rózsa,
eszembe ne jussál soha La la la ...

(négyes) [Szovát]
||Tudod babám, mit fogadtál,||
||mikor kertedbe sétáltál.||
||Rózsát kértem, szegfűt adtál,||
||jaj de hamis lelkű voltál.||

||Mondd meg rózsám az anyádnak,||
||ne átkozzon fűnek-fának.||
||Mert az átok helyet keres,||
||azt fogja meg, kit érdemes.||

||Szerettelek, nem kellesz már,||
||tiltott anyád, ne tiltson már.||
||Mondd anyádnak, hogy ne tiltson,||
||nem szeretlek, nincs mér tiltson.||

||Feljött a nap, el is haladt,||
||az én szívem gyászba' maradt.||
||Gyász a szívem, gyász a lelkem,||
||gyászos nekem az életem.||

[Buza]
Tele van a temető árka vízzel,
tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Istem, kiapasztja a vizet,
visszahozza a régi szeretőmet.

Jaj de bajos, ki egymást nem szereti,
egy párnára ketten kell lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
s a közepe tiszta újjan megmarad.

Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
nincs édesebb az első szeretőnél.
Mert az első igazán tud szeretni,
a másodikért de sokat kell szenvedni.

[Feketelak]
A borostyán apró kéket virágzik,
az én babám éppen most házasodik.
Híj el rózsám a te lakodalmadba,
táncoltass meg vőlegényi korodba.

Sárgadinnye felfutott a görögre,
el kell válni kisangyalom örökre.
Elválásunk nem annyira sajnálom,
csak hogy szerettelek, azt bánom.

Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
ketten kell egy párnára lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
a közepe tiszta jónak megmarad.

Jaj, de bajos a szerelmet titkolni,
tövis közül az ibolyát kiszedni.
Kiszedném, de megszúrja a kezemet,
verje meg az Isten a te szívedet.

Ördöngősfüzes

||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||

||: Szabad élet szabad madár :||
||: Szabad élet szabad madár
Jaj de szép ki szabadon jár :||

||: Járnék én is ha járhatnék :||
||: Járnék én is ha járhatnék
Ha magamban szabad lennék :||

||: Nem vagyok magamban szabad :||
||: Nem vagyok magamban szabad
Kezemen, lábamon lakat :||

||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||

Már Füzesből kihajtották a nyájat,
elvitték a rózsámat katonának.
||:Elment a nyáj onnan alól ide maradt a babám,
Jaj Istenem, csak még egyszer láthatnám.:||

El kell menni masírozni messzire,
itt kell hagyni a babámat nincs kire.
||:Reád bízom édes, kedves, jó kenyeres pajtásom
éljed vele világidat nem bánom. :||

Cuki kurva kibököm a szemedet,
megittad a nyári keresetemet
||:Kit megittál, kit megettél, kit a farodra tettél,
egy legénynek selyem zsebkendőt vettél :||

Azért vettem, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor hadd jussak az eszébe.
Azért vettem, sejehaj, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor jussak az eszébe.:||