Piros kancsó, piros bor

Mindjárt rám kerül a sor.

Iszom a bort ölelem a babámat,

Úgysem érem keresztül a világot.

Októbernek, októbernek elsején

Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején

Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól

S azután a csíkkarcfalvi lányoktól.

Naskalaton esik az eső

Jaj Istenem nem lesz jó idő

Elsárosodik a topánkám,

Megver érte az édesanyám.

Erre gyere, erre nincsen sár

Nálunk felé a leányok úgy tesznek,

Haza mennek kürtőskalácsot sütnek

Sütnek süteményeket, várják a legényeket

Egész éjjel forgolódnak szegények.

Most jöttem Gyuláról,

Gyulafehérvárról.

Leesett a lovamról a patkó

A három  lábáról.

Csak egy maradt rajta

Komámasszony pendelye, trállárilom,

Kertre ki van terítve, trállárilom

Komámuram, ügyeljen, trállárilom

Hogy a szél el ne vigye, trállárilom