5. Keserves, lassú és sebes magyaros
(Gyimes)
könnyebb kősziklának
(keserves, Gyimes)
s könnyebb kősziklának
lágy viasszá válni
mint két édes szívnek
egymástól megválni
s mikor két édes szív
egymástól megválik
még az édes méz is
keserűé válik
sej búra búra búbánatra születtem
(lassú magyaros, Gyimes)
sej búra búra búbánatra születtem
édesanyám árván nevelt fel engem
az árvának mostohája világ is
sej a száraz földből kiszárad virág is
sej búra búra búbánatra születtem
nem is édesanya nevelt fel engem
nem is édes nem is egész mostoha
s mer azt szerettem akit nem kellett volna
sej a mindenit ennek a rossz világnak
rosszabbul meg sorsom mint a kutyának
mer a kutya lefekszik a szénába
sej én meg pedig hányódom a világba
mer a kutya lefekszik a szalmára
sej én meg pedig bujdosom a világba
lovam haját lefelé fújja a szél
(lassú magyaros, Gyimes)
lovam haját lefelé fújja \ja szél
köszönöm rózsám hogy eddig szerettél
s azt is igen hogy engemet megvettél
hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél
adjon isten szebbet s jobbat nálamnál
nékem pedig csak olyat mint te vótál
adjon olyant kinek lova s szekere
egyen meg a keserűség mellette
adjon olyant kinek lova s szekere
a patikát gazdagítsd meg belőle
én istenem adj erőt a lovamnak
hogy keressek más szeretőt magamnak
s mer aki volt rég meguntam szeretni
s szebbet s jobbat akarok én keresni
s mer aki volt rég meguntam szeretni
s szebbet s jobbat mást akarok keresni
8. Katonás menet (keserves, lassú csárdás, Rákóczi-induló, féloláhos és verbunk)
seprik a nagy erdő útját
(keserves, Gyimes)
seprik a nagy erdő útját
viszik a székely katonát
viszik viszik szegényeket
szegény csángó legényeket
úgy elviszik szegényeket
mint a szél a leveleket
úgy elviszik szegényeket
mint a szél a leveleket
mikor a nagy erdőn túl mész
arra kérlek vissza ne nézz
szívednek ne legyen nehéz
hogy te idegen földre mész
hogy te idegen földre mész
erdély be vagyon kerítve
(lassú csárdás, Gyimes)
erdély be vagyon kerítve
mégis kivisznek belőle
olyan szép lányt hagytam benne hogy
amíg élek fáj a szívem érte
lányok gyimesbüki lányok
szedjetek piros virágot
tűzzétek a mellyetekbe hogy
százszor jussak eszetekbe
tűzzétek a mellyetekbe hogy
gyertek vélünk a harctérre
ott ahol az ágyúk szólnak
apró fegyverek ropognak
fejem felett kard bevillan a
piros vérem a fődre kiloccsan
őrmester úr arra kérem
kösse bé a sebeimet
kösse bé a sebeimet de
mentse meg a betyár életemet
megmenteném de már késő
mind elfolyt a piros véred
mind elfolyt a piros véred
a kárpátoki csatatéren
