Sétáló

Már Tardonán akkor megyek végig,
ha a babám a kocsmában iszik.
||:A poharát magasra emeli,
bal karjával a babáját öleli.:||

Nyitva van a tardonai kocsmaajtó,
kihallatszik rajta a zeneszó.
Jaj, de szépen muzsikálnak a cigányok,
táncoljatok tardonai híres lányok!

Zavaros a Tisza víze, mert megáradt,
kispej lovam térdig jár a sárban.
||:Sáros kantárszára a kezembe',
barna legény sose jussak az eszedbe.:||

Kapuzás

Le az utcán, le, le, le,
piros a fa levele.
Ha jó volnál, behívnál,
édes borral kínálnál.

Az a szerencsés vagyok,
hogy az úton nem vagyok.
A szomszédba ballagok,
rózsám mellettt mulatok.

Az én ludam elveszett,
és azt keresni megyek.
Nincsen annak más jegye,
szárnya hegye fekete.

Az én kötőm madzagja,
csupa piros pántlika.
Lika, lika, pántlika,
csupa piros pántlika.

Hold, hold, fényes lánc,
két kapud zárva.
Nyisd ki kapud Gergel gazda,
vámot adok rajta.

Karikázó

Leégett, leégett a szénabogja teteje.
Gólyamadár sej, haj, szépen kelepel a háztetőn.
Gólyamadár sej, haj, szépen kelepel a háztetőn,
elhagyott, nem szeret engemet a szeretőm.

Addig lány, addig bazsarózsa,
míg a legény sírva jár utána.
De ha leány jár a legény után,
olyan, mint a hervadt rozmaringszál.

Szeretem a tardonai papot,
veszek neki pántlikás kalapot.
Ő vesz nékem fehér delén kendőt,
hogy ne tartsak Tardonán szeretőt.
Tartok biz' én, most van módomba',
majd nem tartok vénasszonykoromba'.

Istenem, azelőtt tartottam.
De most már nem taartok szívemen csak kettőt.
||:Olyan az a kettő, sej, haj, mint az aranyvessző,
szőke is, barna is, szeret mind a kettő.:||

Be van az ablakom, be van firhangolva.
Ne járj énutánam sarkantyús csizmába.
||:Magam zárom be az ajtót kilenc óra után,
hogy ne haragudjon rám az édesanyám.:||