Verbunk és ugrós

Ködellik a Mátra-tető,
közepébe két szál vessző.
Rászállott a rigómadár,
egyik ágról másikra száll.

Lám megmondtam rigómadár,
savanyúvizet ne igyál.
Énmagam is abból ittam,
a babámtól elmaradtam.

Szagos a szőlő levele,
bárányomnak nincs mezeje.
Bárányomnak jó mező kell,
nekem meg egy szép asszony kell.

Az aradi fogház kőből van kirakva.
Az alatt sirdogál egy jó édesanya.
||:Ne sírj édesanyám, így kell annak lenni,
minden jó családban kell egy rossznak lenni.:||

Amerre én járok, még a fák is sírnak,
gyenge ágairól a levelek hullnak.
||:Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mert az én szeretőm mást szeret, nem engem.:||

Zúg az erdő, zúg a mező, ugyan mi zúgatja,
talán bizony Angyal Bandi, a lovát ugratja.
Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az Alföldre,
mert megtanulsz csikót lopni, izibe, izibe.

Csárdás és friss

Ködellik a Mátra-erdő,
közepébe két száll vessző.
Rászállott a rigómadár,
egyik ágról másikra száll.

Tizenhárom rózsalevél,
ülj le mellém juhász legény.
Ülj le mellém juhász legény,
jó asszony lesz énbelőlem.

Szépen legel a kisasszony gulyája,
a kisasszony maga sétál utána.
Már messziről kiáltja a gulyásnak,
szívem, gulyás, terítsd le a subádat.

Nem terítem én még le a subámat,
mert elhajtják aranyszőrű gulyámat.
már te azzal, szívem gulyás, ne gondolj,
kiváltja az édesanyám, ha mondom.

Amerre én járok, még a fák is sírnak,
gyenge ágairól a levelek hullnak.
||:Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mert az én szeretőm mást szeret, nem engem.:||

Karikázó (Bag)

Sej, árpa, árpa, árpa, de szép tábla árpa,
közepébe egy magas diófa.
||:Diófára rá, rá rászállott a csóka,
sej, engem édesanyám tanított a csókra.:||

Istenem, Istenem, de megostoroztál.
Páros életemtől de elválasztottál.
||:Válassz el, Istenem, a sok irigyemtől,
ha elválasztottál a kedves szeretőmtől.:||

Jól tutod, ki vagyok, a házatok előtt járok.
Mégis a nevemet, mástól tudakolod.
||:Ne tudakold a nevemet piros-bagi legény mástól,
gyere el estére, de válljunk el egymástól.:||

Rozmaringnak csak az a szokása,
élen-nyáron zöldellik az ága.
Ha levágják, karikáta hajlik,
kit szerettem, az ősszel házasodik.

Elmondhatom Istenem, Istenem,
gyászba borult az egész életem.
Gyászba borult felettem az ég is,
elhagyott a régi szereetőm is.

Piros alma kigurult a sárba.
Ki felveszi, nem veszi hiába.
||:Én felvettem, megmostam a sártól,
mégis elmaradtam a babámtól.:||